2015. március 17., kedd

A FILOZÓFUS MŰVEI

 Dr. Borbás Miklós filozófus művei


A PROBLÉMAMEGOLDÁS megoldása, fajtái, attribútumai

A PROBLÉMAMEGOLDÁS PROBLÉMÁI

KREATIVITÁS PROBLÉMAMEGOLDÁS

A MEGISMERÉS MEGISMERÉSE

ENCIKLOPÉDIA a mindentudás enciklopédiája

A TÁRSADALOM beilleszkedés, karrier, hatalom

A VITA szabályai, elmélete, toleranciája, vége

METAELMÉLET a helyes érvelés elmélete

AZ ÖRÖK VESZTES STRATÉGIÁJA

A BOLDOGULÁS TITKA

BECSAPVA MIÉRT KELL ÉLNÜNK?

AZ ERKÖLCSTELENSÉG LEXIKON-A


FÉLREVEZETVE miért kell maradnunk?

AJÁNLÁS:

Egyáltalán, azért tudunk sikeres megváltoztatással alkotni, mert a valóságban semmi sincs úgy, ahogy

mutatkozik, vagy nem az, aminek látszik.

Az idő álom, a tér meg rémálom

Nem tudjuk felfogni, hogy a múlt nincs, mert elmúlt.

A jövő pedig lesz, de most még sehol sincs.

Jelenünk „most-ja” a múltban volt – elmúlt, mert mire a „most” tapasztalatát felfogjuk akár egy másodperc

is elmúlik, mialatt már sok milliárd változás megtörtént a fizika mikrovilágában, a valóságban.

Tehát a memória, a következtetés és a tapasztalás az időről csak tudati illúzió és nem valóság.

A teret a fény terjedésének idejével mérni és felfogni képtelenség

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész olyannak akarja leírni le a történelmet, amilyennek ő látja

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Hit a vélt szükségszerűség bizalma.

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés az önmagától guruló keréknél

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A fogyasztás a tudás pusztítása is: A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg

tudott tanulni

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi. Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

Mi csak alkotunk, és a már készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent

követtünk el a természetben, vagy a természet ellen

A gondolkodás ott és azzal fejeződik be, ahol megjelenik

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog, amit mégis az ember talált ki és működtet, mint az állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

A csúnya szükséges, a szép igényes.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság sem ismeri a jót.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert fogyasztásának anyaga valaha élőlény volt.

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert belőlem én csinálok valakit. Nyersanyag tanárnak a diák,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Az öntudatomat (ami adott) kénytelen vagyok tanulással megszerezni, fejleszteni, kihasználni, közölni, rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak

ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire jó, mire kell és mire lett?

Az ember kitalálta magának a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami egy sem az övé, hiszen ki kellett találni

másnak.

Problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye. Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz. A

megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy megismeri. Amit a dolgokba beleérzünk az a mi

teremtményünk a dolgokban. Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát. Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az

ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok lennénk. A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki. A valóságot azért nem

lehet teremteni, mert van. A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Az eszméből, ha minden anyagit elvonunk az lesz az eszme

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető. Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét, szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is gondolkodik

Ha a tudat a tényleges valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

Az öntudatot is sokkal könnyebb lehetne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika élettelen utánzataiból, amivel az intelligenciakutatók

próbálkoznak.

Az ember minél többet korrigál (hamisít) az alkotásán, annál tökéletesebb az alkotása, és annál inkább eltér a természetestől

A tudás sem azonos a megismeréssel, hiszen a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mivelhogy az ember a belső tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy csak eszköze annak, amit csinál. Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás, az

engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó eszköznek

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis

rendszerezetten és pontosan kell élnie, beavatkoznia minden másba és tenni a dolgát

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A gyakorlat nem az embert, hanem az „állatot teszi”

Tévedés a szabadság okát az akaratban keresni, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva

megoldódnak.

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ahhoz kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert ő mindenkinél többet- és eltérőt tud. Ellenkező esetben más találná ki a találmányt

A szubjektivitás zavaros és változó belül, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a természet képtelensége. Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig nem

alkotás, hanem termék.

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és az lesz az alkotása.

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire sem.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

Ember sem lehet természetesen a világban, mert lehetetlen a természeti létezhetősége, sőt mindenben kirekeszti magát a természet spontán folyamataiból.

Tudatosság is más a valóságos világban, mert az is lehetetlen.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy fennmaradjon a természetben.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint hasson

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában. A büszkeségünk nem tesz okossá.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket a logika állapít meg.

OLLÓZÁSOK:

Az igazi probléma csak azért, és addig kilátástalan, amiért, és amíg nincs megoldva

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Akinek be van csukva a szeme, annak minden kilátástalan

Az élet célja nem a halál, pedig oda vezet, hanem az élő élet meghosszabbítása

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

A lakat titka a kulcsban kereshető

Csak a zseni nem botlik el azon az akadályt képező gondon, amin más elesik

A világ minden nagyságát, szépségét, értékét és zsenialitását az is élvezheti, aki nem oldott meg semmit

Az emberi szellem igen gazdag lehet problémamegoldás nélkül is, feltéve, ha nem akarunk semmit sem

elérni a tudásunkkal

A mesterkéltség voltaképpen lusta álcázása a mesterségesnek, illetve a valódinak

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

Az ember is lehet az embernek öntudatlan eszköze

Az írás és az írásjel nem tehet róla, hogy mi mit akarunk kifejezni az írásunkkal

Csak a birtoka szolgálja a tulajdonost

Csak a birtoklás vágya telhetetlen:

Az ember minden alkotása kész csoda, habár csoda nem lehet

Az ember mesterségessége új természetest visz a természetbe, a maga természetét (természetességét)

Szégyen, pedig az állat gyakorlottabb az embernél

Az eszköz nemcsak pótol, hanem felülmúl

A zseniális eszköz minden képességet képes felülmúlni

Az ember eszközeivel nemcsak a képességeit megsokszorozza, és a képzeletét pótolja, hanem minden

képzeletét felül is múlja

Az ember ritkán feltalál, pedig azért ember, de állandóan végrehajt

A hatalomban ugyanúgy kell hinni az uralomért harcoló ragadozónak, mint egy bankelnöknek. Legfeljebb a

hatalom fogalma a bankelnöknél tudatosabb, differenciáltabb és célszerűbb, mint egy vezéroroszlánnál

Szinte még a tudóst is állati szintre taszítja a kötelező formák és kötöttségek betartatása, a konvenciók és a

főnökök várakozásai

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

Akinek nincs eredeti gondolata, ne is dicsekedjék szellemi fölényével

Ami az embert legjobban köti az állatvilághoz, az, hogy neki is le kell élni az életét

Minden csapda, még a növényi csapda is intelligens, mert a készítőjétől függetlenül is elfogja az áldozatát,

pláne a készítőjét

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még

élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Ha a robotnak szabad akarata lenne, elsősorban a rabtartójától (az embertől) igyekezne megszabadulni

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

Az embertől független szabad akaratú intelligens gépet csak azért sem készít az ember, mert ilyet nem is

akarhat készíteni

Ha a szabad akaratom eladható lenne, akkor magamat is vele kellene adnom. A munkaerőm és képességem

megvételekor a tőkés vállalkozó az akaratomra is igényt tart

Sokmillió és billió véletlen és feltétel egymásra következése nélkül nem fejlődhetett volna ki semmilyen

intelligencia a Földön.

Vajon más bolygón a földi feltételeket mi pótolhatja?)

A történelmet a politikusok önérdekből kisajátították, pedig nem a hatalomnak, hanem az eszközkészítésnek

van az evolúciót meghatározó igazi történelme,

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Ha a múlt azért van, hogy a jelenre hasson, akkor minek annak a valóságát is ismerni? A jelenben akkor

úgyis benne van a történelmi múlt is?

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész szeretné a saját zsenialitását belevinni és megtalálni a történelemben

A történész olyannak írja le a történelmet, amilyennek ő látja

A zseni más, és nem a valóság része

A túlélés elképzelésének a koncepciója velejéig erkölcstelen. Hiszen mindenkinek (és mindennek) a végén

el kell pusztulnia ahhoz, hogy az egyed túlélhessen

Az állam kezében kiváló eszköz az erkölcs, amit egyedül a politikusnak nem kell betartani

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember működtet - mint az állam

Az akarnok politikus profizmusa abban koncentrálódik, hogy milyen ügyesen képes elrejteni az egyéni

ambícióit a publikum hangoztatott érdeke mögé

A hatalom bennünk élő ősi fikció, nélküle nem lehetünk

A hatalmi harc imitálása mindenféle játékban benne van, és minden élő tanulásának ez a legfőbb tantárgya

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Az ember hatalmát, a hatalmat közvetítő és megtestesítő politika képviseli

A kreativitás legfőbb akadálya a hatalom, különösen, ha azt egy ostoba önző akarnok birtokolja.

A politika (a fogalma szerint is) a legálnokabb dolog, mert miránk erőlteti azt, amire nekem - személy

szerint - nincs is szükségem

A politikus az egyéni ambícióit társadalmi mezbe, érdekbe, szükségbe, feltételbe és rendszerbe építheti.

Gyakorlatilag nem is tehet mást, mert a politikusi szerep minden egyéb felfogása - eddig - melléfogásnak

bizonyult

A politika a legrosszabb, amire az embernek szüksége lehet.

Ám a politika pőre miértje az akarnok személyes ambíciója

A politika indoka, célja és eredménye az érdek, a politikus érdek nélkül még lélegzetet venni sem képes

Az erőszak primitív megoldás, a rontás ősereje és az önzés vak eszköze. Erőszakosan el lehet rontani

mindent: az életet, a folyamatokat és a struktúrákat, általában ami létrejön vagy létezik - a harmóniát,

szeretetet, meghittséget, kapcsolatot, törvényt és meglétet. Az erőszak a szellem és a fejlődés ellensége, és a

hatalom testvére. A politika történelme és a hadtörténet a színtiszta erőszak története

Az élet törvényeit be kell tartani, ezért az ember - ebből a szempontból - csak azt akarhatja, amit az élet tőle

követel

Képviselő-választáskor hagyom magam becsapni a legügyesebb hazudozótól, vagy választhatom az

ügyeskedő kisebb rosszat is

Hit a felismert szükségszerűség bizalma. A tudás a hit próbája. A hit és tudás eredetileg egészen más terület,

melyek később találkoztak: kibékültek vagy szembe-kerültek, összekeveredtek vagy elkülönültek egymástól

A tudás - szokásához híven - fonákul és galádul becsapja a hívőt, a természetest, a pozitív igazságot és

minden közvetlen-spontán történést, csak azért, hogy mutassa, hogy neki van igaza, Még ha egyszer-kétszer

az ember a tudásával sikerült is ideiglenesen kijátszani a közvetlen spontán pusztulást, mégsem hiheti azt,

hogy neki nem kell hinni

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A halállal nem fejeződik be az élethez fűződő illúzió valósága, mert az nem az egyéni, konkrét és egyedi

életre vonatkozik, hanem a faj életére szabott

Minden megoldásunk az illúzió megoldása, de csak akkor működik, ha abból minden (hamis) illúziót

elűzünk.

A természet valósága önmagától sohasem fog nekünk működni, Erre jó nekünk az illúzió, illetve az

illúzióból fakadó megismerés, technika és mesterség

Az anyagiságától mentes eszmeiséget értelmetlenség anyagi okokkal magyarázni, pedig sokan

tudományosnak az anyagi okokkal való magyarázatot vélik

Az elvont eszmeiség potenciálisan létezik, és minden tényleges létnél fontosabb

Eszmeiség nélkül könnyű élni, az életet magyarázni, de boldogsághoz csak az eszme vezethet

A bizalomból indul ki az okság, bizonyítás, általánosítás, nyelv, rendszer, törvény, tanulás, megalapozottság

és megvalósulás. A bizalmatlanság pedig alapjává vált a kételynek, cáfolatnak, kérdésnek, hipotézisnek,

problémának és kutatásnak

A bizalmatlanságból származik a probléma, de a bizalomból a megoldás

A bizalom kiteljesedése hosszú idő eredménye, de ideiglenes, ám a bizalmatlanság egy pillanat műve, de

tartós

Még a legtökéletesebb eszme is kimondva másként hangzik, mint gondolva. A legzseniálisabb gondolkodást

is csak a közölt információkból lehet megtanulni. Gondolkodás is csak addig tart, amíg azt ki nem mondják.

A közölt gondolat már nem gondolkodik

A nyelv a legzseniálisabb találmány, a névtelenek kitalálásai. A beszéd mégsem művi, hanem természetes,

mint a madárcsicsergés. Hiába is, ha minden kitalálás csak művi lehet.

A szavak, kifejezések és mondatok sokkal többre használhatók, mint amire kitalálták azokat,

A nyelv nemcsak kifejezheti az érzelmeket, hanem teremti is

A nyelvvel lehet alkotni is. Minden alkotásnak „sajátos nyelvezete” van. A képzőművészet (zene, tánc,

testbeszéd stb.) is valamilyen nyelv. A matematika, a logika, a technika és a tudomány is sajátos nyelvezettel

rendelkezik.

A szemléltetés nélküli tanítás egyetlen eszköze a nyelv

Lehet, hogy a majom és a primitív nomád ember tudása közti különbség kisebb, mint a primitív és egy

magasan művelt modern ember ismeretei között, csakhogy ezt a különbséget a primitív ember bepótolhatja.

A memóriát a legkönnyebb tárgyiasítani és a tárgyakban (könyvtárakban) felhalmozni

Legtöbbször nagyon sok régit meg kell tanulni ahhoz, hogy újat alkothassunk, ám az új igyekszik elfelejteni

a régit.

Minden generációnak meg kell tanulni újólag mindazt, amit elődeik produkáltak, majd elfeledni mindazt,

ami gátolja az újat.

Egyáltalán nem igaz, hogy aki memorizál, az nem tud problémát megoldani. Ez fordítva van, aki nem tud

problémát megoldani, annál szembetűnő a memória túlsúlya

A mai generációk képesek életük során többször is megduplázni azt a tudásanyagot, amit utódaiknak

megtanítanak. Ám mind többen lesznek olyanok is, akik semmiből semmit sem tanulnak

A problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye

A kérdésben nincs rossz, csak a válaszban. Ám a kérdés a problémamegoldás feltétele

Ám a legtöbb kérdésünk ténylegesen a gondolkodásunk renyheségéből származik. Ha a kérdésben benne

van a válasz, akkor azt csak lustaságból kérdezem

Van megválaszolható és megválaszolhatatlan kérdés, ám az utóbbi az igazi jó kérdés

Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz

A megismert világnak is el kell szenvednie az ember megismerését, mert a megismerésnek csak akkor van

értelme. Mivel csak a megismerésünk adhat értelmet a világnak

A megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy

megismeri.

Az ember azáltal, hogy kitalálta és felismerte a megismerését, borzalmas dolgot is művelt a világgal, mivel

beavatkozott annak a megbonthatatlanságába, és megkettőzte a mindenséget: az én világomra és a külvilágra

A világ múltja és jövője csak akkor felfogható, ha a felfogásunk (megismerésünk) is el tud jutni a múltba és

jövőbe úgy, mintha (potenciálisan) ott volna. Az én világom elmúltával nekem megszűnik a külvilág is. Ha

az ember nem tud mit kezdeni a megismerésével, akkor számára értelmetlenné válhat a megismerése, és vele

együtt a megismert világa is

A tudat az, ami nem létezhet a tőlünk független természetben, persze a természettől nem is idegen, mert a

természetes emberi megismerés sajátossága.

 Amit a dolgokba beleérzünk az a mi teremtményünk a dolgokban

Az evolúció által létrejött bonyolultság és fejlettség az embernél tudatosult, illetve öntudatosult, de vajon a

világban lehet-e máshol hasonlóan bukdácsoló evolúció?

A természettől elkülönült emberi evolúció tette lehetővé a megismerést

Mi teremtjük önmagunkat, pl., amikor tanulunk

Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát

Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok

lennénk

A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki

A teremtés a semmiből lesz:

A valóságot azért nem lehet teremteni, mert van

Teremtés feltételezésével könnyebb magyarázni a világot:

A szubjektív ember számára az univerzumnak értelme van, illetve valahol értelmének kell lenni, hiszen

másként, hogyan születhetett volna meg az értelmes ember?

Az ember lelke oly bonyolult, hogy azt csak megteremteni lehetett, ám ez a teremtő, lehet, hogy maga az

ember?

A tökéletesség fogalmából arra következtetünk, hogy a fejlődésnek irányulnia kell a tökéletes felé.

 Csak ebben a tökéletességben kételkednek egyesek

A tökéletes is lehet tökéletlen:

A tökéletességre törekvő lények között a legtökéletesebb az ember, annak ellenére, hogy ő tartja a

tökéletlenségi csúcsot is. Ám az emberi tökéletesség eldöntése kizárólag az emberre tartozik, ezért bolond

lenne magát tökéletlennek nevezni

A lélek elvontságában magasabb rendű, mint a létezés:

A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Ha a lélek és szellem fogalmából mindent elvonunk, akkor is

megmarad ott valami: például a jócselekedet lehető indítéka

Lehet valamit cselekedni elvont jóságból, tisztességből és szeretetből is, mert aki ezt még nem próbálta,

annak fogalma sincs a tisztességről

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető

Az alkotás lelke nem általánosítható, és tudományosan nem kutatható, ezért eleve elkerüli a kutatók

figyelmét:

A problémának nagyon sok olyan nem szellemi megoldása is lehetséges, amiben lelket keresni hiábavalóság

Általában problémának a gondokat nevezik. A gond azé, akire tartozik, különben nincs unalmasabb mások

gondjait hallgatni.

Egy csecsemőnek minden probléma eredeti

Az eredeti probléma megoldásából eredeti alkotás születik, vagy, fordítva: eredeti alkotáshoz eredeti

problémát kell megoldani

Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék, mivel

Az eredetiség nem általánosítható

A problémamegoldás kitalálása zseniális találmány lehetett

A legeredetibb és legzseniálisabb emberi felfedezés lehetett, amikor ősünk egy fadarabban legelsőként

felfedezte a bunkó lehetőségét

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető meg

A problémamegoldásnak az alkotás igényességében van a lelke, és nem a gondok elűzésében

Az alkotás lélek nélkül csak egy értelmetlen tárgy!

Az alkotás a semmiből lesz, de ez a semmi mégsem semmi, mert benne van a lélek:

Az alkotás lelke a semmiből jön és az anyagában (elemeiben) valósul meg

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

A művészi lélek nem a műből-, hanem a művészből származik

A tudós, a mérnök és a művész a lélekkel dolgozik, és megalkotja a dolgok lelkét is

Az adásvétel nem mutatja az alkotás lelkét, legfeljebb a kereskedő lelketlenségét

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

A fiatal a múltból maga szelektálhatja a neki értelmes tananyagot, ha nem él vele - az ő baja

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét,

szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

Az ember, amit a természetért tesz, azt is az élete minőségének mesterséges fenntartásáért és javításáért

követi el

Magamat minden percben feladom másért

10

Sokszor fel kell adnom a kényelmemet, várakozásaimat, hasznomat, érdekeimet és szubjektív létemet azért,

hogy a másnak szánt cselekedetem sikeres lehessen

Az élet sem az enyém

Lehet ezer butaságot művelni (pusztítás nélkül is) az élet fejlődése ellen, de ha csak egyet tettünk érte, az

marad meg, az számít, az érvényes, mert a többi olyan, mintha nem is lett volna

Az ember nagyságát az igényei is mutatják, és igényességével lehet felülemelkedni másokon, de még

önmagán felül is

Az igény sokkal jobban megmutatkozik az alkotás és termék tulajdonosában

Az ember a tekintélyét a fogyasztásával is igyekszik emelni

Ma már a technikai igényt jórészt a technika határozza meg

Ma már az alkotás speciális igénye, formája és feladata sokkal inkább megszabja a kreáció problémáját,

mint az ember tényleges szüksége

Minden azért célszerű, mert nekem vagy bárminek megfelelően működik.

Csókolózás közben nem jut eszünkbe, hogy az ajkaink, nyelvünk és a szájüregünk mennyi másra is

megfelelő és célszerű. Például, a szájüreg alakja, a fogak helyzete célszerűen elrendezett, vagy a nyelv

milyen jó eszköze, mércéje és laboratóriuma az étkezésnek, és a nyál összetétele, flórája, savállománya,

enzimrendszere stb. lehetővé teszi az emésztés kémiai kezdetét már a szájban is stb. stb. Csókban millió

idegen baktérium is él, nemcsak a másik nyelve

Az akarat nem igazán szabad, mert csak azt a célt akarhatom, amit a természet nekem megenged.

Az embernek azért van tudása, ügyessége, rutinja és akarata, hogy azt a céljának megfelelően szabadon

használja

Ha a természetnek terve lenne, akkor az csak fatálisan valósulhatna meg

Az ember éppen azért tervez, mert ő akarja a valóságot megvalósítani

Az ember eleve elszakadt a valóságtól, azért minden terve - a megvalósítása előtt - lehetetlen elképzelés

csupán. A jó és eredeti terv olyan, ami még sohasem volt a természetben, ezért a megvalósításáig eleve

lehetetlen

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

A jó terv nemcsak a megvalósíthatóságával, hanem a tudatosságával is mérhető

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is

gondolkodik

Ha a tudat a valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

A valóság és a megismerő tudat között nagyon sok közvetítő elem, eszköz, mesterséges alkotás és

olyan szellemi létező terpeszkedik, amit a problémamegoldás alkotott magának, és ami nem kereshető

máshol a valóságban. Ezért közvetlenül a valóságból semmilyen tudat nem származhat, mert az csupán a

11

problémamegoldás eredménye lehet

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés egy önmagától guruló keréknél

A tudat és a memória belső rutinos működése is tudattalan mechanizmusként működik:

Sémák, képletek, rendszerezések, ismétlések és magoló bevésések mechanizmusai kímélik a tudatosságot.

Mindazok, amitől az ember - állítólag - okosabb lesz

A kifejező szavak megértése az értelem jele, de még nem a gondolkodásé

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A kudarcaim sora inkább rádöbbent az öntudatomra, mint a sikereim érzése.

Az öntudat elvontan nem más, mint értelmi reflexió az énünket ért benyomásokra, befolyásolva a

szubjektumunk minden érzelmi torzulatával

Az öntudat illúzióit és a belőle eredő hamis következtetéseket a tudomány sem képes lerombolni

Az öntudat világnézeti kifejezésének nincs sok racionális értelme:

Önmagam működéséről talán kevesebbet tudok, mint minden másról:

Az ember, amikor tudatosan változtat az érzelmein és ösztönein, nem gondol arra, hogy ugyanolyan idegen

területre tévedt, mint amikor idegen (külső) dolgokon, vakon változtat valamit

Én magamnak más vagyok, mint én másnak

A megismeréstől az öntudat felismerése abban is különbözik, hogy a megismerését az ember találta ki

magának, ám az öntudata meg csak úgy jött magától valahonnan az érzelemvilágából

A megismerés minden eszköze lényegében nem létező, mert az eszköz megszemélyesített személytelen

alkotóképesség.

Az öntudat illúzióinak sokkal kényelmesebb hinni, mint nem hinni

„A problémákkal elfoglalt ember nem ér rá az öntudatával foglalkozni”

Az ember öntudatát eredetileg oly sok minden hozta létre, hogy valamennyit összegyűjteni sem lehetne,

nemhogy újra előállítani.

Utánozni a legegyszerűbb szinten érdemes, viszont megismételni csak a legmagasabb (azonos) szinten lehet.

Az öntudatot is sokkal könnyebb lenne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika

élettelen utánzataiból.

Az eredetivel mesterségesen akármit tehetünk: a megsemmisítéstől a tökéletesítésig, pl. mi mindent képes

alkotni a kozmetika az eredeti forma széppé tételével?

Az alkotások azért alkotások, mert hamisak, ugyanis az ember beavatkozása nyomán eltérnek a természet

természetes, valódi és igaz rendeltetésétől.

Az igaz természetet nem is lehet megvalósítani, mert az magától megvalósul

12

Az embernek a léte végszükségéből és eredetileg, mindenképpen be kellett avatkoznia a természet és a

valóság addig kialakult természetes vonalába, mivel létrejöttével eleve becsapta a valóság természetét. Nem

lehet, mégis van. Az alkotás a hamisság (becsapás) fogalmából következik:

Az alkotás mindenképpen a hamis alapja, eredete, feltétele, reális megjelenése és jelensége. A természetben

a mesterséges alkotás jelenti a hamis értelmét. Annak ellenére, hogy az ember csak a sikertelenségét vagy a

sikere utánzását tartja hamisnak

„A szobrász állandóan korrigálja a követ, hogy abból szobor legyen”

Az ember minél többet hamisít (korrigál) az alkotása hibáján, annál tökéletesebb az alkotása, és annál

inkább eltér a természetestől

Amit az ember tudatosan tesz, azt általában a természetes ellen teszi, ezért a természetben és a természettől

legidegenebb dolog a tudatosság.

Az ember minden maradandót elront: egy sok millió éves fejlődési alakulatot, csak azért, hogy az ő

szeszélyes kényelmét szolgálja az, ami másra termett.

Az ember azért optimista, mert az felmenti őt a rontás érzése és vétke alól

A mesterséges tevékenység egy feje tetején álló felépített piramisra hasonlít:

Az agyával gondolkodik az ember, de az agyat önmagában és önmagától mégsem lehet a gondolat

létrehozására késztetni

Az agyából az ember kipréseli a gondolatokat, ám a gondolatból nem lehet agyat csinálni

A megnyilvánítás befejezi, a megnyilvánulás pedig rögzíti a gondolatot

De az agyműködés nem gondolkodik

A gondolat is úgy születik, mint az élet

A termék elárulja a kitalálója tudatosságát is

Annak ellenére, hogy a gyártás kiűz minden tudatosságot a termékből

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A túlélés ösztöne roppant mértékben koncentrálja, konzerválja, és egyirányúvá teszi a tudat tudatosságát.

Ám a túlélésnek többnyire a körülmények ötletes megváltoztatása is a célja

Egy állatnak nem szükséges minduntalan arra gondolni: „na-, és most mi lesz velem, mit kell tennem, hogy

legyek?”

Ki tudja, miért? De kímélnünk kell a tudatosságunkat a reflexeinkkel

A természetben nincs céltudatosabb, mint a ragadozó állatok zsákmányszerzése, amivel túlszárnyalhatnak

minden emberi maflaságot

Az ember tudatosságát nem a céltudata, hanem a megoldásainak a terjedelme méri

A tudományos felfedezés tudatosságát 1. A megtanulása fokozza, 2. A kifejezése elmélyíti, 3. A szaknyelve

viszont leszűkíti (a szakszerűségre)

13

 A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A szakbarbár tudatossága a szakmájától korlátolt

Egy kitűnő szakember a tudásának csak egy töredékét képes közölni egy olyan töredék csoporttal, aki érti is,

és akit érdekel is a téma

A szakmán kívüli tengernyi nép pislogva figyeli azt, hogy mennyire elzáródik előtte a szakmák-, és azok

problémáinak a sokasága

Ha minden előzmény benne lenne az újban, akkor nem lehetne, mert az alkotás attól alkotás, hogy minden

előzményére rácáfol, mert az új attól új, hogy tagadja a régit

A fogyasztás a tudás pusztítása is:

A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg tudott tanulni

A modern ember kapzsi takarékossága gyakran még a legjobbakat is kidobja vagy a zseniket is félreállítja

A mai embernek minden kacat, ami nem modern vagy nem fér el

Az emberi tudat nem a természetből származik, csak a természetre vonatkozik: A tudat ellentétes műveletet

végez, arra irányul, ami nincs, és nem is lehet, az őt nélkülöző világban

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben

Minden aktív célszerű emberi cselekedet, amely a természeti folyamatok ellenében hat, célszerűnek vehető.

Minden emberi, ami a megfontolt elrontás tudatos felhasználására (hasznosítására) számít

Én a tudatommal akarom éppen azt, ami a természettől megkülönböztet.

Az sem lenne jó, ha a természetnek is lenne velem szemben tudata, mert akkor nem lehetne azt becsapni, és

a szolgálatomba állítani, hanem a természet tehetne keresztbe nekem

A tudatosságot az ember eredetileg egyféleképpen alkotta meg magának, miután azt sem megismételni, sem

újraalkotni már többé semmikor és semmiből sem lehet, csak ami van, azt alakítani - képezni.

Az öntudatom - természetesen - a létrejötte után már úgy alakíthatom, ahogy csak a szabad akaratom azt

megkívánja nekem

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mert a tudat kívülről szemléli a külvilágot, mivelhogy az ember a belső

tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy eszköze annak, amit csinál. A tudat nem azonos azzal, amit tudatosan megváltoztat, hanem csak a

változás hatásait élvezi

Azért vannak a kategóriák és törvények, mert valaki valamikor kitalálta és akarta, hogy legyenek, mert

érteni akarta a világot

A törvények és kategóriák nem a természetet, hanem az embert (a tudást) szolgálják (a természet ellen), még

akkor is, ha azokkal a természetet magyarázzuk

Minden javítás, tökéletesítés és kritika (bírálat) már nem az eredeti gondolat, hanem „más” gondolatot

jelent, és nem javít, hanem ront az eredetiségen

Egy eredeti alkotás gondolatának eredetisége azért nem cáfolható és bírálható, mert a cáfolat célja

megsemmisíteni minden eredetiséget. Az eredetiség csak eredetiségre cserélhető

14

Az eredetiség, alkotás, újszerűség, céltudat, tudatosság és aktivitás az emberi ötletből fakadó cselekedetben

és alkotásban együtt jelenik meg, ám egymástól elválaszthatók és külön-külön mechanizálhatók, ami maga

az intelligens gép

Még a legzseniálisabb agy is csak külső impulzusok hatására működhet

Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Nem igaz, hogy a szellem (tudat) a legnagyobb, mert a gép az agyunknál sokkal több információ

befogadására, kifinomultabb és bonyolultabb megoldó és átfogó szellemi műveletek elvégzésére képes.

Különben nem lenne alkalmas arra, amire kitalálták, hogy segítse, pótolja és megsokszorozza a szellemi

műveleteinket

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

A gép a lehetetlennél megáll, az ember továbblép

Az ember a lehetetlenből eredeti megoldást kreál

Az ember arra is képes, hogy úgy dönt irracionálisan, hogy az, később racionálissá válik. A gép racionális

döntése - legfeljebb - később gyerekesnek tűnik

Ha az eszközt is öntudatra lehetne kelteni, az már többet sohasem lenne eszköz, hanem valami egészen

mássá válna.

Az öntudat nem mechanikusan jött létre, legfeljebb csak annak a mechanizmusa mechanizálható

Az aktivitás idegen dolgokat használ saját szervként, amit eszköznek nevezünk:

Az emberi aktivitás máson és másokon csak úgy érvényesülhet, ha aktivitásának tárgyát és személyét -

titokban - puszta nyersanyaggá degradálja

Annak ára van, hogy aktív emberi lények lehetünk. Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával

megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás,

az engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó

eszköznek

Azzal, hogy az ember önkényesen beavatkozott a természet rendjébe, rettenetes hibát követett el önmaga

ellen, mert attól kezdve - saját érdekében - kénytelen azt a léte végéig aktívan fenntartani és folytatni

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az emberi alkalmazkodást - a természeti

változásokhoz - felváltotta a folyamatos alkalmazás

Ha az ember elveszítené a közvetítő eszközeit, és a közvetlen szükséglet-kielégítésre kényszerülne, pusztán

a két kezére hagyatkozna, akkor az ember lenne a legvédtelenebb és legtörékenyebb élőlény a világon.

Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis rendszerezetten és

pontosan kell élnie, és tenni a dolgát

15

Mi minden tudásunkat, tudatunkat, tehetségünket, ösztöneinket és érzelmeinket szeretnénk beépíteni az

alkotásainkba. Általában sikerül is, csakhogy egyáltalán nem úgy, ahogy azt először elképzeltük, vagy,

ahogy az elején szerettük volna

Amikor már úgy tűnik, hogy az ember a lépésről-lépésre haladó sziszifuszi fejlődés bonyolultságát tudatosan

vagy ösztönösen belátta, átlátta és műveli, akkor egy heurisztikus fordulattal egészen más irányba kell

fordítania a fejlődést (pl. lovas kocsi helyett autóba ül)

A legközönségesebb publikálás az eladás

Az ember egyetlen tudatos megoldása az élet (ösztönös) fejlődésének évezredeit pótolhatja, vagy megelőzheti

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A

gyakorlat nem az embert, hanem az állatot teszi

Az ember valóságos biológiai léte másodrendűvé degradálódott a létrehozott iszonyatos méretű és egymás

összefüggéseire épült mesterséges közvetettségek mellett

A természet nagy egészében semmi sem közvetett, és semmi sem új, ám az embernek minden közvetett és

minden új

Az újat megalkotni sokkal egyszerűbb, mint azt megtalálni

Csak az értelmezés szerint lehet a születés mindig új és a halál a régi

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Praktikusan az új, ami még hat, mert a régivel már nem megyünk semmire

Aki értelmesen végzi a dolgát, az mindenben új feladatot lát

A számítógép nem tud eredeti alkotást létrehozni, de sokkal több újra képes, mint a kezelője

Az ember sohasem lenne képes (egyedül) olyan biztonságos, precíz, hatékony és vadonatúj gépet tervezni,

mint amire egy számítógéppel vezérelt robot képes, ha utasítást kap az embertől. Márpedig az utasítás

kiadásában nem sok az új, arra minden begyepesedett- és korlátolt agyú főnök is képes

A csecsemőnek és a tanulónak minden régi is új

Egyetlen tanulót sem vígasztal az, hogy neki azért könnyű, mert már mások is megoldották azt, amit neki

kínkeservesen meg kell oldani

A tanárnak is könnyebb a diákra bízni a megoldást, mint a saját agyát erőltetni, magyarázni és megértetni

A megoldás annál szabadabb, minél pontosabb, törvényszerűbb és szükségszerűbb az alkotás működése

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A mai alkotás nagyobb csoda, mint az ősi csodák elképzeléseiben a legfantasztikusabb

A véletlent nem véletlenül tesszük, hanem csak akkor megyünk valamire a véletlennel, ha valamiként

képesekké válunk tudatosan alkalmazni rá valamit, ami nem véletlen

Szabad akarat megindokolása az, ami szabad

Tévedés a szabadság okát keresni az akaratban, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az indokolatlan szabadság egyáltalán nem szabad

16

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

Szabadon az érzést is lehet választani az ész helyett. Vajon melyik választás a szabadabb: az ösztönös

érzelmektől motivált szerelem választása, vagy a racionális észérvekkel megokolt párválasztás?

Elvontan a szabadság negatív fogalom

A szabadság sohasem örök

Vajon meddig villoghat szabadon az ember?

Az elrontás viszont szabad és örök

Szabadon mindent, még az életet is el lehet rontani

A szabadságunk legnagyobb hibája az, amibe belepusztulunk

Az akarat ténykedése egyáltalán nem véletlen

Az embert a türelmetlensége tette emberré. Ám a türelmetlenséget a szabadság megsokszorozni képes

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Ha a szabadonfutó önállósítja magát (szabad), akkor a falnak megyünk tőle

Ha a szabadságot önmagára vonatkoztatom, akkor nem a szükségszerűség szabadságát teremtem meg,

hanem a szabad embert, aki képes manipulálni a szükségszerűségeket

Csak aminek a feltételeit az ember át- és belátja, sejti vagy akarja, azt szabadon megteremtheti,

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi

Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Csak a megnyilvánult szabadság szabad

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a

problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva megoldódnak.

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Ha az akarnok politikai pályára megy, akkor ott a legmegfelelőbb helyet vívhatja ki magának

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ott kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert mindenkinél többet- vagy eltérőt tud. Ellenkező

esetben más találná ki a találmányt

Egy alkotás közreadójának az eredetiséggel van a legtöbb baja, mert az eredetiség megismételhetetlen

Eredetiség nélkül könnyebb az élet, pedig az alkotó eredetisége az élet megkönnyítésére törekszik.

Eredetiség nélkül az embernek még gondolkodni sem kellene

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

17

Az alkotásból azért nehéz kihámozni a beleépített összes szellemi megoldást, mert a termeléshez elég a

mechanika és a szakmai ügyesség, a használathoz pedig a használati utasítás

Az emberi voltunkat másoktól kapjuk. Einstein zsenialitásától én is nagyobb lettem, mint ember

Az ismétlés - fogalma szerint - az egyedit és eredetit általánosítja.

A természettel bármit megtehetünk, ameddig csak kezünk van, és ameddig éppen elér

A megismerés aktusa megszemélyesíti magának a természetet

Ha a természet enged az elterelésünknek és változtatásunknak azt diadallal tudatosítjuk magunkban, és

gyönyörködhetünk az alkotásunkban, mert úgy vélhetjük, hogy az már nem a természeté, hanem a miénk,

azt elvettük a természettől, pedig csak kölcsönöztük

Az emberi természetünknek megfelelően - a fantáziánk szerint - a természettel szabadon játszhatunk.

Műalkotásokat készíthetünk.

A természetben a természettől idegen és lehetetlen formákat alakíthatunk ki.

Sőt, különböző fortélyos módszerekkel a létezőket a saját funkciójuk eltorzításával anyaggá (nyersanyaggá)

degradálhatjuk, és alkalmassá tehetjük a nekünk megfelelő alakzat elviselésére, amit alkotásnak nevezünk (a

vasérc a végén hajszálrúgó lesz).

Mi csak alkotunk, és a készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent követtünk el

a természetben, vagy a természet ellen

A természetet nem tudjuk, nem lehet, és nem is próbálhatjuk megalkotni, mert a megoldódások a

természetben minden akaratot és célt nélkülöző folyamatok szerint jelennek meg, az alkotás pedig az, amit

az ember voltaképpen tudatosan elkövet a természet egysége ellen.

Mert a természettől azt mégsem várhatjuk, hogy tudatosan kövessen el bármit is saját maga ellen

A természetben felfedezett lehetőségekre épülő céltudatos és emberi beavatkozás legelegánsabb eredményét

bátran lehet alkotásnak, illetve emberi teremtménynek nevezni

Az alkotás nagyon szeretné magát megtalálni a természetben, ahol nincs

Nem az a csodálatos, hogy az alkotás utánozza a természetet, hanem az, hogy az alkotás teremtménye

megjelenhet a természetben is (nemcsak a tudatunkban)

A lélek megjelenése az alkotásban nem a természet utánzata, hanem ellenkezőleg, a lélek behatolása a

természetbe

Azért a legnehezebb megtalálni a kreatív lélek belső működését, mert azt csak kívül kutathatjuk

Amit egyszer az ész és a lélek kitalált, azt már nem teheti meg újra, legfeljebb (ha felejt) ismételheti

önmagát.

A lélek működése és a gép működése más, még akkor is, ha ugyanazt teszi:

Az emlékezet az alkotás elsőszámú eszköze

A lélek eredetiségét utánozni bűntett

18

A gondolkodás ott fejeződik be, ahol megjelenik

A lélek megjelenése vagy annak bárhól-léte eleve kizárja (blokkolja) a működését.

A szubjektivitás megjelenése bonyolult, mert az csak objektív lehet:

A szubjektivitás zavaros és változó, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a magyarázatainkban természeti értelmet kap, azért, hogy ne tűnjék természetfeletti teremtésnek

Még az előző alkotó zseni (a tanár) is egy végrehajtó eszközzé degradálódik az új alkotó (a tanítvány)

számára

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ám a tudományos megismerésből nem lesz mindig megoldás, de a tudományos haladás minden lépése

megoldásra vár

Az alkotás a természet képtelensége

Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

Amikor mindent elkövetünk a szerelmünk elnyeréséért, nem gondolunk arra, hogy az állatok is ugyanazt

teszik

Az ember mindenben kötődik a természethez, pedig szeretné, ha nem kötődne, mert úgy érzi, hogy attól lesz

akarata, ha az, független a kötöttségektől

Az élőlény elfogyasztja a halott szerves anyagot is, de az ember az elpusztult alkotásaival csak a környezetét

szennyezi

A praxis a természethez igazít, és a természetet igazgatja

Ha a kreáció megvalósulásának nem lenne akadálya, akkor az már régen megvalósult volna magától is

Az elméletben megoldott probléma, működésre késztetése, maga az elméletet tagadó agresszív gyakorlat

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás

már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig már nem alkotás, hanem termék.

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az alkotóerő olyan titok, amit az alkotó önmagának sem képes elárulni

Az evolúciónak az emberhez érkezve meg kellett változnia, mert különben kihalt volna az emberiség. Az élet

evolúciója az ember aktívan tudatos alkotó szabadsága által a szükségszerűségébe ment át

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Az ember nemcsak tárgyakat, (nemcsak szellemiséget, nemcsak megismerést, nemcsak megértést) alkotott,

hanem önmagát is neki kellett megteremtenie

19

Az alkotásnak az ember az alanya is, tárgya is és eszköze is, a természet csak a feltételt biztosítja

A megismerés illúziói minden képzeletet is felülmúlhatnak, és mindenre képesek. Ám a megismerés

eszközein túl a megismerhetetlenség fala húzódik

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és ez lesz az alkotása.

A természet nem alkothat, mert nincs szubjektuma. A természetnek nincs vágya vagy akarata, pedig úgy néz

ki, mintha lenne.

A megismerésen túl, hogy mi van, azt nem tudhatjuk, pedig keressük.

Ám a megismerésen túl lehetnek az erkölcsi kötelességeink is?

Alkotó tevékenység a konkrétumot mássá - alkotássá alakítja

Ha a főnök megismerése konzervatív, akkor ott az alkotásnak befellegzett

A természet is konzervatív, mert minden dolgot (a lehetőségek tömegével együtt) konkrétan és

természetesen elválaszt egymástól. Ez annyira természetes, hogy senki sem veszi észre.

A napban és a csillagokban azért nem alakulhatnak ki általában konkrét dolgok, mert azon a hőfokon már

minden konkrét dolog a másiknak átjáró-ház

Egy kavics konkrétságát kalapáccsal is meg lehet törni

A szájba vétel után minden élelmiszer konkrétsága megszűnik

A természetben a „konkrétumok működése és funkciója” szabja meg a határokat, kizárásokat és egységeket

Megengedni (egy politikusnak csak) azt lehet, amit nem vesz észre, vagy, ami nem jut eszébe

Minél inkább ismerjük a határokat, a határok túllépését is annál tökéletesebben sejthetjük

A felfedező megismerés „meghaladóan határolt”, mivel nem beszélhetünk határtalan megismerésről

A megismerés a konkrétum korlátjai és határai felismerésének és meghaladhatóságainak a tudása

A világot teljes egységében látni, éppen a megismerésünk teszi lehetetlenné

A beláthatatlanság a mesterségességben megnyilvánuló tudatosságot a tudatlan természetességbe borítja.

A kreativitás és a kész alkotás között mélyül a szakadék.

Továbbá az emberi kreativitás elszakadt a végrehajtók és fogyasztók nagy és primitív tömegeitől, amikor a

legzseniálisabb mű is, már a legostobább fogyasztónak is egy gombnyomásra működik.

Az ember megoldásaival eredetileg nem megismerni, illetve megérteni, hanem saját részére alkalmassá

kívánta tenni a külvilágot. Csak akkor tévedett, amikor tudatosságot, céltudatot, elképzelést és érzelmeket

is keresett az élettelen eseményekben. Ma pedig akkor téved, ha ésszerűséget, logikát, kategóriákat és

törvényeknek megfelelő mozgást feltételez mindenütt.

A műalkotás akkor nem negatív változtatás, amikor nem a problémamegoldástól válik alkotássá

20

Ha szépet látsz a természetben, az, benned van, mert a természetnek nem tetszhet semmi

A műveleti alkotáshoz ember sem kell, bármivel végre lehet hajtani, legfeljebb a mondanivalóját kölcsönözi

az eszköz (bármi) működésével az anyagnak az ember

A művelet nem kíván észt, elég hozzá bizonyos tapasztalat, rutin, ügyesség és kitartás

A működés tudatossága éppen csak annyi, amennyi a sikerhez szükséges, mert a túlzott tudatosság gátolja a

sikert

A művelet, a művelődés és a művészet a szavak hangzása szerint egy tőről eredhet

Amíg a technikának az anyaga és a természete működik, addig a tudománynak az eredménye érvényes, amit

a megismerésnek ki kell halászni a természet tengeréből

A speciális tudás minden hozzá tartozó lehetetlent megold, vagy ami megoldhatatlan az már nem rá tartozik

A lehetetlen eredete:

Az ember egy fáról lekerült és ellehetetlenült majomnak köszönheti a létét:

A tudomány minden egyes lépése előtt a kérdés a lehetetlenség szférájában van a megértésünk számára

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A mikroszkopikus észlelés lehetősége a pontosság, tökéletesítés és részletezés eredménye, ami a mikrovilág

észlelésének egyáltalán nem pontos és tökéletes részlete

A mesterséges tevékenységünk lényege a feltételek kitalálásával és pótlásával valósul meg

A mesterséges lehetőség nem lesz, nem alakul ki és nem jöhet létre, hanem az ember a szó szoros

értelmében is megteremti azt

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

A fejlődés törvénye: Ami alacsonyabb szinten lehetetlen megvalósulást jelent, az a feltételek alakulásával

lehetővé válik, majd magasabb szinten megvalósul

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

A világ számunkra a megismerésünk ellentettjével és fordítottjával jelenik meg az érzékelésünkben (színeket

és formákat érzékelünk hullámok, fotonok és dimenziók helyett).

Lehetetlen akadálykor nem a megismeréssel van baj, hanem a megismerő emberi mivoltommal.

A világ nincs spekuláció nélkül önmagáért, sőt miért sem sincs.

A világnak nincs is problémája - nélkülem.

- Aki nem látja a vitában a problémát, hasznosabb, ha nem is érvel.

- Ha nem jövök rá, hogy a megismeréshez tudomány kell, akkor nem is jutok semmire.

A mesterséges művelet addig rontja (rontogatja) a valóságot, amíg abból valami lesz. De a céltalan

rombolásból semmi sem lesz.

21

Az embernek csupán eszközként kell kitalálni a megismerését, a problémamegoldását, a valóságot, az

embert, a környezetét és önmagát, hogy azzal manipulálni tudjon.

A természet a mesterségesre a történelmi fejlődés szükségszerűségével válaszol.

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

Az ostobaság is megvalósítható (nehogy lásd a politikát).

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb

kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Erkölcsi idea: Elképzelés az akarat lehetőségeiről az élet (másokkal való) leélésének lehetetlenségével

szemben.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Egyedül az embernek van erkölcse, ám erkölcstelen minden lény lehet.

Az élőlények között vannak alamuszi, agresszív, hullarabló és álnok gyilkos bűnözők, felszerelve szúró,

vágó, tépő, csípő és mérgező gyilkolásra kész szervekkel, amiket az ember nemhogy kitalálni, de még

mintázni sem képes, csak túlszárnyalni.

Másért élni nem erkölcsi kötelezettség belső parancsa, hanem kötelező.

Másnak, más céljaiért és sikereiért kell dolgoznom, mást gazdagítva és dicsőítve.

A felemelkedés primitív eszköze: A másikat lenyomni és uralni.

Élni, anyagcserét folytatni, szeretni, lakni, közlekedni, születni és meghalni elkerülhetetlenül kényszerülünk,

amit ragyogóan lehet akárkinek a hatalmával zsarolni, mivel nincs más lehetőségünk.

A közéletünk túszai, kiszolgáltatottjai, idomított igavonói, büntethető, megölhető, rángatható és fizetőképes

elemei vagyunk, és másért kell léteznünk és fizetnünk, mint ami a rendeltetésünk, és amire szükségünk van,

mert önmagunk és pénzünk felett mások rendelkeznek.

A jog megengedi a nagy - milliárdos pénzügyi korrupciós botrányok megúszását.

A „jogállam” vált nálunk, az engedélyezett bűn államává.

Közvetlen vagy közvetett hatalom: Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember talált ki és működtet - mint az

állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

A dolgoknak-, és akiknek nincs hatalma, a hatalom eszközeivé válhatnak.

A szenvedélyes szerelem a hatalom birtoklása és kiélése.

A szerelemben mindkét fél más konkrét hatalmi (birtoklási) célt akar elérni.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Aki nem a szavakban, hanem a tettekben hisz, az csalódik legnagyobbat a politikusban.

22

A lehetőség a „lehetetlenségeivel” korlátozza az akarat szabadságát.

A legnagyobb galádság, ha valaki más akarja megmondani, meghatározni vagy megszabni velem szemben

az én érdekemet és azt, hogy nekem mi a jó.

„Aki nem tudja erővel is érvényesíteni saját akaratát és érdekeit, az ne akarjon más érdekében fellépni”.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Minél közvetettebb és manipuláltabb a pénzszerzés, az annál elfogadottabb.

Az erőszak a szellem ellensége, és a hatalom testvére.

Az akarat az erőszak emberi formája.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

A természettel szemben az akarat úgy tud győzni, ha a természetet megszemélyesíti úgy, mint ami

intellektuálisan kijátszható.

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire

sem.

A cselekedet legáltalánosabb és legvégső „miértjére” a válasz a hit.

A tagadás „miértje” pedig a hitetlenség.

A tudás a hit próbája

Abban is lehet hinni, hogy nem kell hinni

A hitetlen szerelmes a gyönyört sem képes élvezni.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

A hit elfogadja azt, ami a természetből jön, a technika (tudás) pedig pótolja azt, ami nem jön a természetből.

A véletlen nagysága mérhető, a hit nem. Ha nem számolunk a véletlenek mennyiségével, akkor a hitünk

ostobává válik

Téveszme indokolhat pozitív cselekvést.

Ha a hamisból következik az igaz, attól az még igaz marad.

Az eredményt a vakhit sem gátolja.

Jobb vakon hinni a sikerben, mint a realitástól elbizonytalanodni.

A nem éppen etikus adózás milliárdokat nyer a vakon várakozó lottózók ostobaságán-megszállottságán.

A sikerért tenni kell, ám a sikertelenségért semmit sem kell tenni, de jó elkerülni.

Felesleges magunkat okolni a sikertelenségért, mert az sohasem vesz figyelembe minket.

Ha a sikertelenség negatív érzést vált ki belőlünk, az biztosan felesleges, hamis és illuzórikus negatív

élmény.

Az érték főn óhajtott előítélet - a dolgokról, eszmékről és az eseményekről.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

23

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

A csúnya szükséges, a szép igényes.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ember bizalom nélkül nem élhet, ezért mindennel szemben bizalmatlan.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A vak bizalom és a vak bizalmatlanság nem egy életbiztosítás.

A biztosítás megkötése bizalom dolga, a biztosító dolga pedig a bizalmatlanság kiaknázása.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A mesterséges dolog létrejötte éppen azért, mert lehetetlen, sehol sem található meg a világban

Ember sem lehet máshol a világban, mert lehetetlen és mindenben kirekeszti magát a természet spontán

folyamatából

Tudatosság is más a valóságos világban, mert lehetetlen.

Az ember a legtörékenyebb a természetben, hiszen a természetben éppen ennek léte a magasrendűség.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy

fennmaradjon a természetben.

Az illúzió azonos az elképzeléssel, ám az elképzeléshez közelebb a valóság

Illúziónak vehető az egész élet és minden megismerés. Éppen ezért nekünk az illúzióink a

legfontosabbak, azaz, az illúzióink megvalósítása.

Az élet nem illúzió, de csak illúzióban lehet élni és meghalni.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság nem ismeri a jót.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

Az illúzió valósága a természetben a technika.

Annyi vagyok, amennyit az illúzióim (elképzeléseim) akaratából képes vagyok megvalósítani.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Minden létrehozott valóság, a megvalósult illúzió

A megvalósíthatatlan illúzió ellentéte nem a valóság, hanem a megvalósítható illúzió.

A tökéletesség is illúzió.

Az élő létező létezése az ártalmainak elpalástolásával lehet.

A képmutatás igénye és igényessége már öncélú entitássá vált.

24

Képmutatás, ha az anyagból forma, és a formából nekem való eszköz lesz.

A lehetetlen elérhetetlen, mégis én akarom megvalósítani.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Az illúziónk mutatása és hatalma az eredeti képmutatásunk.

Az eszme hatása nemcsak az alkotóerejében, hanem az alkotóerő létrehozásában is meghatározó.

Tény lényege nem az, ami van, hanem az, amivel kezdhetünk valamit.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint

hasson

Az elképzelés nélküli megismerésnek nincs értelme.

A mesterséges ellentmondások a fantáziát gazdagítják.

Némely fantáziatermék megvalósítása felülmúlja az elképzelést is.

Tévedés, hogy a földbirtokból meg lehet élni, mert a föld magában - elképzelés nélkül - semmilyen

megélhetést nem ad. Az éhes embernek nem kívánatos a földet megenni.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

A fogalom nem más, mint kitisztított elképzelés a dolgok vélt állapotáról.

Minek meghalni, ha arról fogalmam sincs.

Elképzelésünk nélkül még a számítógépünk sem kezd el nekünk működni. Habár nekem már egyszer

előfordult.

Az igaz is a képzelet terméke.

Aki elképzelés nélkül vesz fel százmillió forint kölcsönt, az könnyen a börtönben végzi.

Elképzelhetetlen a fény sebessége, a relativitás elmélete, vagy a kvantumelmélet létezői, mégis azok

magyarázatához a legtöbb fantázia szükséges.

A fantázia (képzelet) nagysága és minősége (realitása) különbözteti meg az embert az állattól, és az embert

az embertől is.

Művészi, üzleti és tudományos fantáziája csak a tehetséges embernek lehet érdemes.

Az egzakt, pontos és fantáziamentes fogalmak kialakítása is elképzelés kérdése.

A megvalósítható fantázia lehet a sohasem téves.

Ha a fantázia az elferdíthetőt célszerűen elferdíti, akkor hasznos, ám ha az elferdíthetetlent próbálja

elferdíteni, akkor haszontalan.

Ami a fantáziánk meglepő, szembetűnő és legfontosabb eredménye lehet, az elsősorban a jövőképünk,

amely teljesen a képzeletünkön nyugszik, mert még nincs.

Ha a világot - minden fantázia nélkül - olyannak fogjuk fel, ahogy megjelenik (ahogy pusztán hat ránk), az

lehetséges. Akkor ezzel, az elképzelés nélkül szerzett ténnyel az égvilágon semmit sem tudunk kezdeni.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

25

Minden megoldás a megoldatlan világ becsapását jelenti.

A világ nem az embert szolgálja, azt valamilyen ”megoldással” (fondorlattal) be kell csapni, hogy értem is

legyen.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Becsapás a becsapás elleni biztonság is.

Az ártatlan a becsapottság kiszolgáltatottja.

A szabály pedig azért van, hogy a szükség megszegje:

A kereskedőnek el kell adni a portékáját.

Az éhes embernek ennie kell.

A kapzsinak harácsolni.

A szenvedélynek kielégülni.

A tiltásnak engedni.

A politikusnak agitálni.

A főnöknek végrehajtatni.

A katonának ölni.

A rendőrnek megbilincselni.

A bírónak elítélni.

A tanárnak követelni.

A szülőnek engedelmességre szoktatni.

A szeretőnek pedig kötelessége eltartani a családot.

Isten, haza, erény és szépség hirdetett eszméje, mindenféle becsapásra alkalmas, és mindenféle becsapást

elszenved.

A jó érzésűnek nem jó érzés becsapni a másikat.

Aki be akar csapni, abban nincs jóérzés.

Jóérzéssel nem lehet pénzt követelni

Jóérzéssel nem lehet szerelmet követelni.

Jóérzéssel nem lehet bizalmat követelni.

Jóérzéssel csak jóérzést lehet követelni (kérni!).

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Az élet is az előítélet megvalósítása.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Nem az előítélet rossz, hanem a másságról, a szokatlanságról, az újdonságról és a befogadásról az

ismereteink, a jóhiszeműségünk, a tapasztalataink megalapozottsága és minősítése elégtelen vagy

embertelen.

A negatív előítélet a kár oka és téves indoka.

A primitívségből származó előítélet, bármilyen magyarázkodástól és viszonyítástól is primitív marad.

A mai tudomány is a távoli jövőben talán babonává fog válni, de, hogy hogyan, azt éppen a korunkból eredő

primitívségünk nem döntheti el.

Minden tudás előítélet, és mindennek a tudása - hamis ítélet.

A megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Ha meghaltam, számomra minden helytelenné válik

Az igazság tökéletlensége képezi a megismerés feltételét.

26

A létünk biztos és szilárd alap helyett ingoványon nyugszik, és ezt az ingoványt kell a megismerésnek

megszilárdítani.

A megismerésünkben nem a zsenialitásunk, hanem a pipogya ostobaságunk az örök.

Minden mesterséges hang "hamis", mert nem természetes, lehet az a legcsodálatosabban zengő, tökéletes

zenei harmónia is.

A tévedés mindig hamarabb és hangosabban érkezik, mint az igazság.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A világot nem én alkottam, és nem az én mondataimtól függ, de nekem olyannak kell lennie, mint amit

mondok róla, ami viszont az én alkotásom.

Az objektív megkülönböztetése a szubjektívtől, a szubjektum produktuma.

A megismerés szerepe más, mint az eredete: A megismerés a mesterséges tevékenységből eredt, és aztán

már nem a tevékenységet kutatja, hanem irányítja.

A mesterséges világ meghatározza a megismerést, és a megismerés megteremti a mesterséges világot

A megismerés először azért volt, hogy a tájékozódásunkat és életfunkcióinkat biztosítsa, másodszor pedig

azért, hogy vele problémákat tudjunk megoldani, a többi szerep csak ezek után következhetett: irodalom,

művészet és filozófia stb.

Az univerzum koncepciója nélkül létezhet, de akkor nekünk a legkevésbé van és érthető.

A megismerés tárgya lehet - bizonyos értelemben – „a tőlünk független valóság”, de a megismeréstől

független valóság kifejezése értelmetlenség

A gondolkodás és a megismerés kutatásával többre megyünk, ha azt nem az agyban, hanem a könyvekben

keressük.

A relativitás elméletéről semmit sem tudok meg Einstein agyának vizsgálatából.

Az én agyam működésének csak számomra van jelentősége, mások inkább a megnyilvánulásaimból

(írásaimból) tanulhatnak.

Az okos idejében kérdez.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában.

A büszkeségünk nem tesz okossá.

A szeretet és a jóérzés nem emberi eredetű, hanem inkább emberi a problémamegoldó képesség.

Az ember élete jórészt biológiai funkciók végrehajtásának a kínkeserves megteremtéséből áll.

A hatalom célja az akarnoknál elsősorban tudatosabb, majd irányultabb és minden tekintetben fokozottabb,

mint egy vezérmajomnál.

Egy hosszú beszédet végighallgatni néha idegesítőbb, mint egy állandóan csicsergő madárra figyelni.

Száz könyvből egy százegyediket írni - egy számítógép is képes

Az ész önmagában nem nyújt élvezetet, vagy örömet, hanem csak az, amit meg lehet élni általa.

27

Az életből nem lehet kizárni a halált, mert csak úgy tud létezni.

Az élet csak úgy lehetséges, ha környezetében és önmagában minden folyamatosan pusztul, ahogy fogy és

amit fogyaszt az élet.

Az életből véglegesen csak a halál gyógyíthat ki.

Az élő, amíg van, addig örök

Az anyagcsere - a felépülés mellett - leépülő folyamat is, hiszen levegőt sem tudok venni, ha a régit ki nem

fújtam minden pillanatomban, - és a többiről ne is beszéljek.

Még kevésbé van alkalmam önmagam megújítására, mert eddig is minden förtelmet el kellett követnem,

hogy legyek, hiszen nem fértem be abba, ami van, minden akadályt el kellett pusztítanom a létezésem

megújítása végett ott, ahol minden foglalt.

Ha az öntudat és emlékezet is örökölhető lenne, akkor minden szenilitást, rossz szokást, ballépést,

beidegződést, konzervatív merevséget, és az öregedésből származó minden haszontalanságot is élveznie

kellene az újszülöttnek. Az újszülött az öntudatát inkább tanulja, és az öntudatával inkább tanul, mint örökli

Talán éppen az a szerencse, hogy a tudat (tartalmai és élményei) nem örökölhetőek, hanem csak

megtanulhatóak.

Tehát az örök élet titka nem a megvalósíthatóságában, hanem az értelmében rejlik, mivel értelmetlen.

Milyen különös, hogy az embernek kell megteremteni a saját (erkölcsi és eszmei) létezését is, mert a

természettől nem várhatunk semmit ezen a téren. Az önteremtés az ember létének indítéka és indoka.

A spontán természeti törvények nem hoznak létre embert: A törvények nem érvényesülése

esetlegességeket, véletleneket, erőszakot és torzulatokat eredményez.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Aki nem tesz semmit azért, hogy ember legyen, abból nem is lesz ember.

Aki nem tanul eleget, abból nem ember, hanem szamár lesz.

Technikával a munka teljes kiküszöbölése jót tenne mindenkinek, de olyan ész még nem született.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

Annál több nem lehet, mint ami van, de akarni mindent szabad.

A baj az, a megértésünket az zavarja, és a problémát az okozza, hogy sok másra is késztethetjük magunkat,

mint amire kényszerülünk.

 Bár, sok feleslegeset is tehetünk

 „Valóság, az, ami van, pedig pontosítva olyan mégsem lehet”.

 A memória a legstabilabbnak konstruált illúzió.

Aminek nincs értelme, az ember megteremti.

Az objektív világ nyilván azért objektív, mert nincs benne az értelmesség.

28

„Én vagyok”, amiből nem következik semmi, de ebből következtetek mindenre.

A szubjektum fogalmában az a feltételezés a fonákság, hogy a szubjektum van.

A szubjektivitásom ténye (az érzékelésem és élményem) a belvilágomban és nem a külvilágban van.

Szubjektivitás nincs a külvilágban, csak a hatása, ami viszont objektív.

Az objektív világ, úgy ahogy éppen van, (ismeret nélkül) semmire sem jó.

Az objektív világgal kezdeni kell valamit (pl. megismerni), hogy nekünk is legyen.

Hiba. Az embernek sajnos későn nyílik ki a szeme

Az ember előbb hibázik, majd kinyílik a szeme, ám nyitott szemmel is lehet hibázni, csakhogy a szem

kinyitása (hogy, hogy nem, de) mindig fokozható.

Az ember csak azért ismeri fel a szubjektivitását, mert felismerte annak a tévedéseit.

A dolgok belső eredetét kutatjuk, de csak hatásokkal és következményekkel találkozunk.

A múlt lezárt, mert elmúlt, nincs már, de ha a múltat akarjuk folytatni a jövőben, akkor rengeteg

lehetőségünk maradt.

 Csak akkor nyilvánvaló a nyilvánvaló, amikor a dologban akaratunk szerint a nyilvánvalóságot

kutatjuk és megállapítjuk.

Az is lehet értelmes, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

Nekem nem értelmes, és nekem nem is nyilvánvaló, hogy a politika állandóan a zsebemben turkál, pedig az

egyértelmű.

Abban is kereshetünk értelmet, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

 A logikátlan fantázia értelmes, de nem termékeny

 Az ismeretlen, logikátlan és értelmetlen természet fogalma sületlenség.

Úgy néz ki, mintha a logikával határoznám meg a természetességet is, pedig az logikai képtelenség.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket

a logika állapít meg.

A logikus beszédnek, logikusnak is kell lenni, különben értelmetlen. Lásd: a politikus logikáját.

Ami nincs, de szükséges, azt el kell készíteni (megalkotni) a semmiből, hogy legyen.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az irracionális magyarázat nem hamis, hanem értelmetlen.

Az ismeret arra való, hogy valamire jó legyen.

A természetben annyira nem fontos a logika, hogy (keresés és kitalálás nélkül) nem is található.

Az ember viszont logikája nélkül képtelen a természetet magyarázni.

Ám, az ember a természet „logikáját” kikutathatja, de a főnökét nem.

Az ismeretlennel a tudós foglalkozik (aki tud), az ismerttel a tanuló (aki még nem tud).

Minél kisebb részletét figyeljük meg az univerzumnak, annál többet nem tudhatunk róla, és minél nagyobb

egységét figyeljük meg az univerzumnak, annál kevesebbet tudhatunk róla.

29

Lehet, hogy a világ egyöntetű, de attól még lehet annyiféle is, amennyi részecske csak létezik.

 A végén úgyis mindent vissza kell adni a természetnek, még az életemet is.

A létrejövés a legeredetibb elvonatkoztatás.

Minden, ami létrejön, helyet követel magának a világban, mert ott minden foglalt.

A nyersanyag nyeréséhez el kell pusztítani az illető anyag eredetiségét, meghagyva azt, ami egészen más,

azt, ami az embert szolgálja a szolgaság igazi értelmében.

Az élelmezést szolgáló haszonállatok potenciális élelmiszerek, potenciális hullák, az étkezési szokások

passzív eszközei, amit (és amíg) az emberi erkölcs elnéz vagy megenged.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert eszközének anyaga valaha élőlény volt.

Az ember egyformán bánik a szerves és szervetlen nyersanyagával, társaival és feleségével, mert először az

eredeti funkcióját (tőlem függetlenségét, lányságát) pusztítja el mindegyiknek.

Nekünk semmi és senki sem más létező, ha rólunk van szó.

"A szem becsukása megszünteti a rémség látványát, de kiélezi a rémség veszedelmét".

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Az értelmes beszéd nem lehet más, mint a megegyezés tárgya. Ebből következően mindenki kimondhat

mindent, ha van befogadója.

Az értelmetlent is értelmessé tehetjük, különösen, ha van hozzá érdekünk.

A megismerés nincs másként, el kell sajátítani.

Azt lássam, ami van, és ne azt, amit nézek.

A beszéddel legtöbbször többre megyek, mint a mutogatással, bár mutogatva is lehet beszélni.

A világ minek, ha én nem vagyok?

Két világ van, az én világom, és a többi

A természetet megérteni éppen azzal lehet, ami ott nincs, pl., az okszerűség, logika, matematika és

tökéletesség stb., magyarázataival.

30

Hiszen a világgal akkor megyünk valamire, ha abban megtaláljuk magunkat is.

Az ember ne csodálkozzon azon, ha nem ismeri meg a világot úgy, ahogy szeretné, hanem

örüljön annak is, ha csak használni és magyarázni képes a megismerése által a világot.

A fejlődés más irányok degradálásával történik. A legfejlettebb a legdegradáltabb valami.

Az ember sokkal tökéletesebb hipotéziseket tud teremteni, mint azokat bizonyítani,

Ami eredetileg volt igaz, a változtatás hamissá tette.

Az alkotást emberi értelemben igazzá teszi a megvalósíthatósága, és célszerűvé a megfelelősége.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert általam lesz valami. A tanárnak a diák a nyersanyaga,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

Az alkotás, ha nem rejt csalárdságot, nem is működik.

A természetfelfogás csak a megszemélyesített lehet.

Nélkülem semmi sem lehet, pedig „kell”, hogy más is legyen, csakhogy a „kell” is személyesen az enyém.

A probléma a megoldásban véget ér, megszűnik.

A tudás célja véget érhet, de a tudás megmarad.

Fogyasztani nemcsak a tárgyat, hanem az eredményt és a sikerhez vezető tudást is lehet.

A feledés a tudás enyészete.

Az eredménynek - voltaképpen - egyáltalán nem kell tartalmazni a problématornya történelmének összes

információját, mert akkor sohasem jöhetne létre, csak annak a cáfolatát.

A bürokratát azért nem lehet kivárni, mert minden általa ismert megelőző megoldást alkalmazni szeretné.

Az öntudatomat kénytelen vagyok tanulással megszerezni (pedig adott), fejleszteni, kihasználni, közölni,

rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire

jó és mire lett?

31

Az öntudat egy olyan nyeremény vagy isteni kegy, amit szabad az embernek követni, ismételni, tanulni,

fokozni, tökéletesíteni, variálni és használni, csak közvetlenül átadni nem lehet.

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben.

Ember sem lehet meg céltudat nélkül, de megfeledkezhet magáról.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A természet önmagának és minden másnak van, de csak az embernek érthető.

Az érthetőség viszont nem természeti eredetű, hanem az ember tájékozódásából és eligazodásából

származhat.

A megértéshez ma már elég a bizonyítottság és a következetesség.

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudásunk is mással, a megismerésünkkel akar valamit

megoldani.

A természetet is mi akarjuk megérteni a magyarázatainkkal, mert a természet a legkevésbé kíváncsi

önmagára.

A létezésed neked kell megoldanod, különben elpusztulsz vagy elpusztítanak!

 A mesterségesség bűne örökös aktivitásra ítélte az embert.

A lehetetlen problémát a megfelelő tudás megoldja. Ha nem képes megoldani, akkor az, vagy nem

megfelelő, vagy pedig nem tudás.

A lehetetlenben az a legnagyobb lehetetlen, hogy megvalósul.

A technika eredeti rendeltetése az, hogy megvalósítsa az ember számára a "lehetetlen" fennmaradást, nem

pedig, hogy kielégítse a „lehetetlen” igényeit.

A megértésnek és a véleménynek, ha nincs vége, azt folytatni kell, amíg befejeződik, különben

cselekvésképtelenek maradnánk, vagy vaktában belevágnánk mindenbe, mint a politikusok.

A végtelenség fogalma a megismerés dilemmája, és nem a világé, mégpedig a megismerés természetéből

következik, és nem a természet természetéből.

A véges eszünkkel akarjuk megérteni a végtelen univerzumot, ami képtelenség.

A fény hátulról nem látszik: A fény nem is látszik, csak a forrása, vagy annak a visszaverődése valamiről.

Ha a legmesszebbre a fény megy el, akkor vajon mi lesz a fénnyel a semmiben? Ezt ellenőrizni sem tudjuk,

mert a fény hátulról nem látszik, elöl meg, nem ütközik semmibe, ami onnan visszaverné.

A végtelen vége a semmi.

A végtelen sehol sem végződik, vagy ott, ahol a sehol van.

Minden képtelenség: ami megvalósulhat egyszer is, annak a végtelenben meg kell valósulni végtelenszer is!

32

Sőt, azonosan (nemcsak hasonlóan) és a teljes azonossággal is meg kell valósulni a végtelenben mindennek

végtelenszer.

Ennél csak az a feltételezés képtelenebb, hogy a kozmosz ilyen szempontból véges és olyan szempontból

végtelen.

A végtelen fogalmilag sem lehet, mert negatív fogalom. A negatív az, ami nincs

Minden a semmiből jön, és a semmibe megy, és ebben nincs semmi misztikum.

Az ember kitalálta a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami

már egy sem az övé, mert ki kellett találni.Dr. Borbás Miklós filozófus MŰVEI - E mail címe: Bmiklos 30 @ Gmail. com

A PROBLÉMAMEGOLDÁS megoldása, fajtái, attribútumai

A PROBLÉMAMEGOLDÁS PROBLÉMÁI

KREATIVITÁS PROBLÉMAMEGOLDÁS

A MEGISMERÉS MEGISMERÉSE

ENCIKLOPÉDIA a mindentudás enciklopédiája

A TÁRSADALOM beilleszkedés, karrier, hatalom

A VITA szabályai, elmélete, toleranciája, vége

METAELMÉLET a helyes érvelés elmélete

AZ ÖRÖK VESZTES STRATÉGIÁJA

A BOLDOGULÁS TITKA

BECSAPVA MIÉRT KELL ÉLNÜNK?

FÉLREVEZETVE miért kell maradnunk?

AZ ERKÖLCSTELENSÉG LEXIKON-A

AJÁNLÁS:

Egyáltalán, azért tudunk sikeres megváltoztatással alkotni, mert a valóságban semmi sincs úgy, ahogy

mutatkozik, vagy nem az, aminek látszik.

Az idő álom, a tér meg rémálom

Nem tudjuk felfogni, hogy a múlt nincs, mert elmúlt.

A jövő pedig lesz, de most még sehol sincs.

Jelenünk „most-ja” a múltban volt – elmúlt, mert mire a „most” tapasztalatát felfogjuk akár egy másodperc

is elmúlik, mialatt már sok milliárd változás megtörtént a fizika mikrovilágában, a valóságban.

Tehát a memória, a következtetés és a tapasztalás az időről csak tudati illúzió és nem valóság.

A teret a fény terjedésének idejével mérni és felfogni képtelenség

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész olyannak akarja leírni le a történelmet, amilyennek ő látja

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Hit a vélt szükségszerűség bizalma.

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés az önmagától guruló keréknél

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A fogyasztás a tudás pusztítása is: A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg

tudott tanulni

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi. Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

Mi csak alkotunk, és a már készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent

követtünk el a természetben, vagy a természet ellen

A gondolkodás ott és azzal fejeződik be, ahol megjelenik

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog, amit mégis az ember talált ki és működtet, mint az állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

A csúnya szükséges, a szép igényes.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság sem ismeri a jót.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert fogyasztásának anyaga valaha élőlény volt.

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert belőlem én csinálok valakit. Nyersanyag tanárnak a diák,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Az öntudatomat (ami adott) kénytelen vagyok tanulással megszerezni, fejleszteni, kihasználni, közölni, rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak

ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire jó, mire kell és mire lett?

Az ember kitalálta magának a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami egy sem az övé, hiszen ki kellett találni

másnak.

Problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye. Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz. A

megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy megismeri. Amit a dolgokba beleérzünk az a mi

teremtményünk a dolgokban. Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát. Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az

ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok lennénk. A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki. A valóságot azért nem

lehet teremteni, mert van. A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Az eszméből, ha minden anyagit elvonunk az lesz az eszme

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető. Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét, szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is gondolkodik

Ha a tudat a tényleges valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

Az öntudatot is sokkal könnyebb lehetne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika élettelen utánzataiból, amivel az intelligenciakutatók

próbálkoznak.

Az ember minél többet korrigál (hamisít) az alkotásán, annál tökéletesebb az alkotása, és annál inkább eltér a természetestől

A tudás sem azonos a megismeréssel, hiszen a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mivelhogy az ember a belső tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy csak eszköze annak, amit csinál. Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás, az

engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó eszköznek

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis

rendszerezetten és pontosan kell élnie, beavatkoznia minden másba és tenni a dolgát

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A gyakorlat nem az embert, hanem az „állatot teszi”

Tévedés a szabadság okát az akaratban keresni, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva

megoldódnak.

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ahhoz kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert ő mindenkinél többet- és eltérőt tud. Ellenkező esetben más találná ki a találmányt

A szubjektivitás zavaros és változó belül, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a természet képtelensége. Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig nem

alkotás, hanem termék.

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és az lesz az alkotása.

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire sem.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

Ember sem lehet természetesen a világban, mert lehetetlen a természeti létezhetősége, sőt mindenben kirekeszti magát a természet spontán folyamataiból.

Tudatosság is más a valóságos világban, mert az is lehetetlen.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy fennmaradjon a természetben.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint hasson

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában. A büszkeségünk nem tesz okossá.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket a logika állapít meg.

OLLÓZÁSOK:

Az igazi probléma csak azért, és addig kilátástalan, amiért, és amíg nincs megoldva

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Akinek be van csukva a szeme, annak minden kilátástalan

Az élet célja nem a halál, pedig oda vezet, hanem az élő élet meghosszabbítása

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

A lakat titka a kulcsban kereshető

Csak a zseni nem botlik el azon az akadályt képező gondon, amin más elesik

A világ minden nagyságát, szépségét, értékét és zsenialitását az is élvezheti, aki nem oldott meg semmit

Az emberi szellem igen gazdag lehet problémamegoldás nélkül is, feltéve, ha nem akarunk semmit sem

elérni a tudásunkkal

A mesterkéltség voltaképpen lusta álcázása a mesterségesnek, illetve a valódinak

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

Az ember is lehet az embernek öntudatlan eszköze

Az írás és az írásjel nem tehet róla, hogy mi mit akarunk kifejezni az írásunkkal

Csak a birtoka szolgálja a tulajdonost

Csak a birtoklás vágya telhetetlen:

Az ember minden alkotása kész csoda, habár csoda nem lehet

Az ember mesterségessége új természetest visz a természetbe, a maga természetét (természetességét)

Szégyen, pedig az állat gyakorlottabb az embernél

Az eszköz nemcsak pótol, hanem felülmúl

A zseniális eszköz minden képességet képes felülmúlni

Az ember eszközeivel nemcsak a képességeit megsokszorozza, és a képzeletét pótolja, hanem minden

képzeletét felül is múlja

Az ember ritkán feltalál, pedig azért ember, de állandóan végrehajt

A hatalomban ugyanúgy kell hinni az uralomért harcoló ragadozónak, mint egy bankelnöknek. Legfeljebb a

hatalom fogalma a bankelnöknél tudatosabb, differenciáltabb és célszerűbb, mint egy vezéroroszlánnál

Szinte még a tudóst is állati szintre taszítja a kötelező formák és kötöttségek betartatása, a konvenciók és a

főnökök várakozásai

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

Akinek nincs eredeti gondolata, ne is dicsekedjék szellemi fölényével

Ami az embert legjobban köti az állatvilághoz, az, hogy neki is le kell élni az életét

Minden csapda, még a növényi csapda is intelligens, mert a készítőjétől függetlenül is elfogja az áldozatát,

pláne a készítőjét

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még

élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Ha a robotnak szabad akarata lenne, elsősorban a rabtartójától (az embertől) igyekezne megszabadulni

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

Az embertől független szabad akaratú intelligens gépet csak azért sem készít az ember, mert ilyet nem is

akarhat készíteni

Ha a szabad akaratom eladható lenne, akkor magamat is vele kellene adnom. A munkaerőm és képességem

megvételekor a tőkés vállalkozó az akaratomra is igényt tart

Sokmillió és billió véletlen és feltétel egymásra következése nélkül nem fejlődhetett volna ki semmilyen

intelligencia a Földön.

Vajon más bolygón a földi feltételeket mi pótolhatja?)

A történelmet a politikusok önérdekből kisajátították, pedig nem a hatalomnak, hanem az eszközkészítésnek

van az evolúciót meghatározó igazi történelme,

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Ha a múlt azért van, hogy a jelenre hasson, akkor minek annak a valóságát is ismerni? A jelenben akkor

úgyis benne van a történelmi múlt is?

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész szeretné a saját zsenialitását belevinni és megtalálni a történelemben

A történész olyannak írja le a történelmet, amilyennek ő látja

A zseni más, és nem a valóság része

A túlélés elképzelésének a koncepciója velejéig erkölcstelen. Hiszen mindenkinek (és mindennek) a végén

el kell pusztulnia ahhoz, hogy az egyed túlélhessen

Az állam kezében kiváló eszköz az erkölcs, amit egyedül a politikusnak nem kell betartani

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember működtet - mint az állam

Az akarnok politikus profizmusa abban koncentrálódik, hogy milyen ügyesen képes elrejteni az egyéni

ambícióit a publikum hangoztatott érdeke mögé

A hatalom bennünk élő ősi fikció, nélküle nem lehetünk

A hatalmi harc imitálása mindenféle játékban benne van, és minden élő tanulásának ez a legfőbb tantárgya

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Az ember hatalmát, a hatalmat közvetítő és megtestesítő politika képviseli

A kreativitás legfőbb akadálya a hatalom, különösen, ha azt egy ostoba önző akarnok birtokolja.

A politika (a fogalma szerint is) a legálnokabb dolog, mert miránk erőlteti azt, amire nekem - személy

szerint - nincs is szükségem

A politikus az egyéni ambícióit társadalmi mezbe, érdekbe, szükségbe, feltételbe és rendszerbe építheti.

Gyakorlatilag nem is tehet mást, mert a politikusi szerep minden egyéb felfogása - eddig - melléfogásnak

bizonyult

A politika a legrosszabb, amire az embernek szüksége lehet.

Ám a politika pőre miértje az akarnok személyes ambíciója

A politika indoka, célja és eredménye az érdek, a politikus érdek nélkül még lélegzetet venni sem képes

Az erőszak primitív megoldás, a rontás ősereje és az önzés vak eszköze. Erőszakosan el lehet rontani

mindent: az életet, a folyamatokat és a struktúrákat, általában ami létrejön vagy létezik - a harmóniát,

szeretetet, meghittséget, kapcsolatot, törvényt és meglétet. Az erőszak a szellem és a fejlődés ellensége, és a

hatalom testvére. A politika történelme és a hadtörténet a színtiszta erőszak története

Az élet törvényeit be kell tartani, ezért az ember - ebből a szempontból - csak azt akarhatja, amit az élet tőle

követel

Képviselő-választáskor hagyom magam becsapni a legügyesebb hazudozótól, vagy választhatom az

ügyeskedő kisebb rosszat is

Hit a felismert szükségszerűség bizalma. A tudás a hit próbája. A hit és tudás eredetileg egészen más terület,

melyek később találkoztak: kibékültek vagy szembe-kerültek, összekeveredtek vagy elkülönültek egymástól

A tudás - szokásához híven - fonákul és galádul becsapja a hívőt, a természetest, a pozitív igazságot és

minden közvetlen-spontán történést, csak azért, hogy mutassa, hogy neki van igaza, Még ha egyszer-kétszer

az ember a tudásával sikerült is ideiglenesen kijátszani a közvetlen spontán pusztulást, mégsem hiheti azt,

hogy neki nem kell hinni

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A halállal nem fejeződik be az élethez fűződő illúzió valósága, mert az nem az egyéni, konkrét és egyedi

életre vonatkozik, hanem a faj életére szabott

Minden megoldásunk az illúzió megoldása, de csak akkor működik, ha abból minden (hamis) illúziót

elűzünk.

A természet valósága önmagától sohasem fog nekünk működni, Erre jó nekünk az illúzió, illetve az

illúzióból fakadó megismerés, technika és mesterség

Az anyagiságától mentes eszmeiséget értelmetlenség anyagi okokkal magyarázni, pedig sokan

tudományosnak az anyagi okokkal való magyarázatot vélik

Az elvont eszmeiség potenciálisan létezik, és minden tényleges létnél fontosabb

Eszmeiség nélkül könnyű élni, az életet magyarázni, de boldogsághoz csak az eszme vezethet

A bizalomból indul ki az okság, bizonyítás, általánosítás, nyelv, rendszer, törvény, tanulás, megalapozottság

és megvalósulás. A bizalmatlanság pedig alapjává vált a kételynek, cáfolatnak, kérdésnek, hipotézisnek,

problémának és kutatásnak

A bizalmatlanságból származik a probléma, de a bizalomból a megoldás

A bizalom kiteljesedése hosszú idő eredménye, de ideiglenes, ám a bizalmatlanság egy pillanat műve, de

tartós

Még a legtökéletesebb eszme is kimondva másként hangzik, mint gondolva. A legzseniálisabb gondolkodást

is csak a közölt információkból lehet megtanulni. Gondolkodás is csak addig tart, amíg azt ki nem mondják.

A közölt gondolat már nem gondolkodik

A nyelv a legzseniálisabb találmány, a névtelenek kitalálásai. A beszéd mégsem művi, hanem természetes,

mint a madárcsicsergés. Hiába is, ha minden kitalálás csak művi lehet.

A szavak, kifejezések és mondatok sokkal többre használhatók, mint amire kitalálták azokat,

A nyelv nemcsak kifejezheti az érzelmeket, hanem teremti is

A nyelvvel lehet alkotni is. Minden alkotásnak „sajátos nyelvezete” van. A képzőművészet (zene, tánc,

testbeszéd stb.) is valamilyen nyelv. A matematika, a logika, a technika és a tudomány is sajátos nyelvezettel

rendelkezik.

A szemléltetés nélküli tanítás egyetlen eszköze a nyelv

Lehet, hogy a majom és a primitív nomád ember tudása közti különbség kisebb, mint a primitív és egy

magasan művelt modern ember ismeretei között, csakhogy ezt a különbséget a primitív ember bepótolhatja.

A memóriát a legkönnyebb tárgyiasítani és a tárgyakban (könyvtárakban) felhalmozni

Legtöbbször nagyon sok régit meg kell tanulni ahhoz, hogy újat alkothassunk, ám az új igyekszik elfelejteni

a régit.

Minden generációnak meg kell tanulni újólag mindazt, amit elődeik produkáltak, majd elfeledni mindazt,

ami gátolja az újat.

Egyáltalán nem igaz, hogy aki memorizál, az nem tud problémát megoldani. Ez fordítva van, aki nem tud

problémát megoldani, annál szembetűnő a memória túlsúlya

A mai generációk képesek életük során többször is megduplázni azt a tudásanyagot, amit utódaiknak

megtanítanak. Ám mind többen lesznek olyanok is, akik semmiből semmit sem tanulnak

A problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye

A kérdésben nincs rossz, csak a válaszban. Ám a kérdés a problémamegoldás feltétele

Ám a legtöbb kérdésünk ténylegesen a gondolkodásunk renyheségéből származik. Ha a kérdésben benne

van a válasz, akkor azt csak lustaságból kérdezem

Van megválaszolható és megválaszolhatatlan kérdés, ám az utóbbi az igazi jó kérdés

Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz

A megismert világnak is el kell szenvednie az ember megismerését, mert a megismerésnek csak akkor van

értelme. Mivel csak a megismerésünk adhat értelmet a világnak

A megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy

megismeri.

Az ember azáltal, hogy kitalálta és felismerte a megismerését, borzalmas dolgot is művelt a világgal, mivel

beavatkozott annak a megbonthatatlanságába, és megkettőzte a mindenséget: az én világomra és a külvilágra

A világ múltja és jövője csak akkor felfogható, ha a felfogásunk (megismerésünk) is el tud jutni a múltba és

jövőbe úgy, mintha (potenciálisan) ott volna. Az én világom elmúltával nekem megszűnik a külvilág is. Ha

az ember nem tud mit kezdeni a megismerésével, akkor számára értelmetlenné válhat a megismerése, és vele

együtt a megismert világa is

A tudat az, ami nem létezhet a tőlünk független természetben, persze a természettől nem is idegen, mert a

természetes emberi megismerés sajátossága.

 Amit a dolgokba beleérzünk az a mi teremtményünk a dolgokban

Az evolúció által létrejött bonyolultság és fejlettség az embernél tudatosult, illetve öntudatosult, de vajon a

világban lehet-e máshol hasonlóan bukdácsoló evolúció?

A természettől elkülönült emberi evolúció tette lehetővé a megismerést

Mi teremtjük önmagunkat, pl., amikor tanulunk

Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát

Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok

lennénk

A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki

A teremtés a semmiből lesz:

A valóságot azért nem lehet teremteni, mert van

Teremtés feltételezésével könnyebb magyarázni a világot:

A szubjektív ember számára az univerzumnak értelme van, illetve valahol értelmének kell lenni, hiszen

másként, hogyan születhetett volna meg az értelmes ember?

Az ember lelke oly bonyolult, hogy azt csak megteremteni lehetett, ám ez a teremtő, lehet, hogy maga az

ember?

A tökéletesség fogalmából arra következtetünk, hogy a fejlődésnek irányulnia kell a tökéletes felé.

 Csak ebben a tökéletességben kételkednek egyesek

A tökéletes is lehet tökéletlen:

A tökéletességre törekvő lények között a legtökéletesebb az ember, annak ellenére, hogy ő tartja a

tökéletlenségi csúcsot is. Ám az emberi tökéletesség eldöntése kizárólag az emberre tartozik, ezért bolond

lenne magát tökéletlennek nevezni

A lélek elvontságában magasabb rendű, mint a létezés:

A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Ha a lélek és szellem fogalmából mindent elvonunk, akkor is

megmarad ott valami: például a jócselekedet lehető indítéka

Lehet valamit cselekedni elvont jóságból, tisztességből és szeretetből is, mert aki ezt még nem próbálta,

annak fogalma sincs a tisztességről

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető

Az alkotás lelke nem általánosítható, és tudományosan nem kutatható, ezért eleve elkerüli a kutatók

figyelmét:

A problémának nagyon sok olyan nem szellemi megoldása is lehetséges, amiben lelket keresni hiábavalóság

Általában problémának a gondokat nevezik. A gond azé, akire tartozik, különben nincs unalmasabb mások

gondjait hallgatni.

Egy csecsemőnek minden probléma eredeti

Az eredeti probléma megoldásából eredeti alkotás születik, vagy, fordítva: eredeti alkotáshoz eredeti

problémát kell megoldani

Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék, mivel

Az eredetiség nem általánosítható

A problémamegoldás kitalálása zseniális találmány lehetett

A legeredetibb és legzseniálisabb emberi felfedezés lehetett, amikor ősünk egy fadarabban legelsőként

felfedezte a bunkó lehetőségét

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető meg

A problémamegoldásnak az alkotás igényességében van a lelke, és nem a gondok elűzésében

Az alkotás lélek nélkül csak egy értelmetlen tárgy!

Az alkotás a semmiből lesz, de ez a semmi mégsem semmi, mert benne van a lélek:

Az alkotás lelke a semmiből jön és az anyagában (elemeiben) valósul meg

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

A művészi lélek nem a műből-, hanem a művészből származik

A tudós, a mérnök és a művész a lélekkel dolgozik, és megalkotja a dolgok lelkét is

Az adásvétel nem mutatja az alkotás lelkét, legfeljebb a kereskedő lelketlenségét

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

A fiatal a múltból maga szelektálhatja a neki értelmes tananyagot, ha nem él vele - az ő baja

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét,

szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

Az ember, amit a természetért tesz, azt is az élete minőségének mesterséges fenntartásáért és javításáért

követi el

Magamat minden percben feladom másért

10

Sokszor fel kell adnom a kényelmemet, várakozásaimat, hasznomat, érdekeimet és szubjektív létemet azért,

hogy a másnak szánt cselekedetem sikeres lehessen

Az élet sem az enyém

Lehet ezer butaságot művelni (pusztítás nélkül is) az élet fejlődése ellen, de ha csak egyet tettünk érte, az

marad meg, az számít, az érvényes, mert a többi olyan, mintha nem is lett volna

Az ember nagyságát az igényei is mutatják, és igényességével lehet felülemelkedni másokon, de még

önmagán felül is

Az igény sokkal jobban megmutatkozik az alkotás és termék tulajdonosában

Az ember a tekintélyét a fogyasztásával is igyekszik emelni

Ma már a technikai igényt jórészt a technika határozza meg

Ma már az alkotás speciális igénye, formája és feladata sokkal inkább megszabja a kreáció problémáját,

mint az ember tényleges szüksége

Minden azért célszerű, mert nekem vagy bárminek megfelelően működik.

Csókolózás közben nem jut eszünkbe, hogy az ajkaink, nyelvünk és a szájüregünk mennyi másra is

megfelelő és célszerű. Például, a szájüreg alakja, a fogak helyzete célszerűen elrendezett, vagy a nyelv

milyen jó eszköze, mércéje és laboratóriuma az étkezésnek, és a nyál összetétele, flórája, savállománya,

enzimrendszere stb. lehetővé teszi az emésztés kémiai kezdetét már a szájban is stb. stb. Csókban millió

idegen baktérium is él, nemcsak a másik nyelve

Az akarat nem igazán szabad, mert csak azt a célt akarhatom, amit a természet nekem megenged.

Az embernek azért van tudása, ügyessége, rutinja és akarata, hogy azt a céljának megfelelően szabadon

használja

Ha a természetnek terve lenne, akkor az csak fatálisan valósulhatna meg

Az ember éppen azért tervez, mert ő akarja a valóságot megvalósítani

Az ember eleve elszakadt a valóságtól, azért minden terve - a megvalósítása előtt - lehetetlen elképzelés

csupán. A jó és eredeti terv olyan, ami még sohasem volt a természetben, ezért a megvalósításáig eleve

lehetetlen

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

A jó terv nemcsak a megvalósíthatóságával, hanem a tudatosságával is mérhető

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is

gondolkodik

Ha a tudat a valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

A valóság és a megismerő tudat között nagyon sok közvetítő elem, eszköz, mesterséges alkotás és

olyan szellemi létező terpeszkedik, amit a problémamegoldás alkotott magának, és ami nem kereshető

máshol a valóságban. Ezért közvetlenül a valóságból semmilyen tudat nem származhat, mert az csupán a

11

problémamegoldás eredménye lehet

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés egy önmagától guruló keréknél

A tudat és a memória belső rutinos működése is tudattalan mechanizmusként működik:

Sémák, képletek, rendszerezések, ismétlések és magoló bevésések mechanizmusai kímélik a tudatosságot.

Mindazok, amitől az ember - állítólag - okosabb lesz

A kifejező szavak megértése az értelem jele, de még nem a gondolkodásé

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A kudarcaim sora inkább rádöbbent az öntudatomra, mint a sikereim érzése.

Az öntudat elvontan nem más, mint értelmi reflexió az énünket ért benyomásokra, befolyásolva a

szubjektumunk minden érzelmi torzulatával

Az öntudat illúzióit és a belőle eredő hamis következtetéseket a tudomány sem képes lerombolni

Az öntudat világnézeti kifejezésének nincs sok racionális értelme:

Önmagam működéséről talán kevesebbet tudok, mint minden másról:

Az ember, amikor tudatosan változtat az érzelmein és ösztönein, nem gondol arra, hogy ugyanolyan idegen

területre tévedt, mint amikor idegen (külső) dolgokon, vakon változtat valamit

Én magamnak más vagyok, mint én másnak

A megismeréstől az öntudat felismerése abban is különbözik, hogy a megismerését az ember találta ki

magának, ám az öntudata meg csak úgy jött magától valahonnan az érzelemvilágából

A megismerés minden eszköze lényegében nem létező, mert az eszköz megszemélyesített személytelen

alkotóképesség.

Az öntudat illúzióinak sokkal kényelmesebb hinni, mint nem hinni

„A problémákkal elfoglalt ember nem ér rá az öntudatával foglalkozni”

Az ember öntudatát eredetileg oly sok minden hozta létre, hogy valamennyit összegyűjteni sem lehetne,

nemhogy újra előállítani.

Utánozni a legegyszerűbb szinten érdemes, viszont megismételni csak a legmagasabb (azonos) szinten lehet.

Az öntudatot is sokkal könnyebb lenne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika

élettelen utánzataiból.

Az eredetivel mesterségesen akármit tehetünk: a megsemmisítéstől a tökéletesítésig, pl. mi mindent képes

alkotni a kozmetika az eredeti forma széppé tételével?

Az alkotások azért alkotások, mert hamisak, ugyanis az ember beavatkozása nyomán eltérnek a természet

természetes, valódi és igaz rendeltetésétől.

Az igaz természetet nem is lehet megvalósítani, mert az magától megvalósul

12

Az embernek a léte végszükségéből és eredetileg, mindenképpen be kellett avatkoznia a természet és a

valóság addig kialakult természetes vonalába, mivel létrejöttével eleve becsapta a valóság természetét. Nem

lehet, mégis van. Az alkotás a hamisság (becsapás) fogalmából következik:

Az alkotás mindenképpen a hamis alapja, eredete, feltétele, reális megjelenése és jelensége. A természetben

a mesterséges alkotás jelenti a hamis értelmét. Annak ellenére, hogy az ember csak a sikertelenségét vagy a

sikere utánzását tartja hamisnak

„A szobrász állandóan korrigálja a követ, hogy abból szobor legyen”

Az ember minél többet hamisít (korrigál) az alkotása hibáján, annál tökéletesebb az alkotása, és annál

inkább eltér a természetestől

Amit az ember tudatosan tesz, azt általában a természetes ellen teszi, ezért a természetben és a természettől

legidegenebb dolog a tudatosság.

Az ember minden maradandót elront: egy sok millió éves fejlődési alakulatot, csak azért, hogy az ő

szeszélyes kényelmét szolgálja az, ami másra termett.

Az ember azért optimista, mert az felmenti őt a rontás érzése és vétke alól

A mesterséges tevékenység egy feje tetején álló felépített piramisra hasonlít:

Az agyával gondolkodik az ember, de az agyat önmagában és önmagától mégsem lehet a gondolat

létrehozására késztetni

Az agyából az ember kipréseli a gondolatokat, ám a gondolatból nem lehet agyat csinálni

A megnyilvánítás befejezi, a megnyilvánulás pedig rögzíti a gondolatot

De az agyműködés nem gondolkodik

A gondolat is úgy születik, mint az élet

A termék elárulja a kitalálója tudatosságát is

Annak ellenére, hogy a gyártás kiűz minden tudatosságot a termékből

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A túlélés ösztöne roppant mértékben koncentrálja, konzerválja, és egyirányúvá teszi a tudat tudatosságát.

Ám a túlélésnek többnyire a körülmények ötletes megváltoztatása is a célja

Egy állatnak nem szükséges minduntalan arra gondolni: „na-, és most mi lesz velem, mit kell tennem, hogy

legyek?”

Ki tudja, miért? De kímélnünk kell a tudatosságunkat a reflexeinkkel

A természetben nincs céltudatosabb, mint a ragadozó állatok zsákmányszerzése, amivel túlszárnyalhatnak

minden emberi maflaságot

Az ember tudatosságát nem a céltudata, hanem a megoldásainak a terjedelme méri

A tudományos felfedezés tudatosságát 1. A megtanulása fokozza, 2. A kifejezése elmélyíti, 3. A szaknyelve

viszont leszűkíti (a szakszerűségre)

13

 A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A szakbarbár tudatossága a szakmájától korlátolt

Egy kitűnő szakember a tudásának csak egy töredékét képes közölni egy olyan töredék csoporttal, aki érti is,

és akit érdekel is a téma

A szakmán kívüli tengernyi nép pislogva figyeli azt, hogy mennyire elzáródik előtte a szakmák-, és azok

problémáinak a sokasága

Ha minden előzmény benne lenne az újban, akkor nem lehetne, mert az alkotás attól alkotás, hogy minden

előzményére rácáfol, mert az új attól új, hogy tagadja a régit

A fogyasztás a tudás pusztítása is:

A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg tudott tanulni

A modern ember kapzsi takarékossága gyakran még a legjobbakat is kidobja vagy a zseniket is félreállítja

A mai embernek minden kacat, ami nem modern vagy nem fér el

Az emberi tudat nem a természetből származik, csak a természetre vonatkozik: A tudat ellentétes műveletet

végez, arra irányul, ami nincs, és nem is lehet, az őt nélkülöző világban

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben

Minden aktív célszerű emberi cselekedet, amely a természeti folyamatok ellenében hat, célszerűnek vehető.

Minden emberi, ami a megfontolt elrontás tudatos felhasználására (hasznosítására) számít

Én a tudatommal akarom éppen azt, ami a természettől megkülönböztet.

Az sem lenne jó, ha a természetnek is lenne velem szemben tudata, mert akkor nem lehetne azt becsapni, és

a szolgálatomba állítani, hanem a természet tehetne keresztbe nekem

A tudatosságot az ember eredetileg egyféleképpen alkotta meg magának, miután azt sem megismételni, sem

újraalkotni már többé semmikor és semmiből sem lehet, csak ami van, azt alakítani - képezni.

Az öntudatom - természetesen - a létrejötte után már úgy alakíthatom, ahogy csak a szabad akaratom azt

megkívánja nekem

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mert a tudat kívülről szemléli a külvilágot, mivelhogy az ember a belső

tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy eszköze annak, amit csinál. A tudat nem azonos azzal, amit tudatosan megváltoztat, hanem csak a

változás hatásait élvezi

Azért vannak a kategóriák és törvények, mert valaki valamikor kitalálta és akarta, hogy legyenek, mert

érteni akarta a világot

A törvények és kategóriák nem a természetet, hanem az embert (a tudást) szolgálják (a természet ellen), még

akkor is, ha azokkal a természetet magyarázzuk

Minden javítás, tökéletesítés és kritika (bírálat) már nem az eredeti gondolat, hanem „más” gondolatot

jelent, és nem javít, hanem ront az eredetiségen

Egy eredeti alkotás gondolatának eredetisége azért nem cáfolható és bírálható, mert a cáfolat célja

megsemmisíteni minden eredetiséget. Az eredetiség csak eredetiségre cserélhető

14

Az eredetiség, alkotás, újszerűség, céltudat, tudatosság és aktivitás az emberi ötletből fakadó cselekedetben

és alkotásban együtt jelenik meg, ám egymástól elválaszthatók és külön-külön mechanizálhatók, ami maga

az intelligens gép

Még a legzseniálisabb agy is csak külső impulzusok hatására működhet

Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Nem igaz, hogy a szellem (tudat) a legnagyobb, mert a gép az agyunknál sokkal több információ

befogadására, kifinomultabb és bonyolultabb megoldó és átfogó szellemi műveletek elvégzésére képes.

Különben nem lenne alkalmas arra, amire kitalálták, hogy segítse, pótolja és megsokszorozza a szellemi

műveleteinket

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

A gép a lehetetlennél megáll, az ember továbblép

Az ember a lehetetlenből eredeti megoldást kreál

Az ember arra is képes, hogy úgy dönt irracionálisan, hogy az, később racionálissá válik. A gép racionális

döntése - legfeljebb - később gyerekesnek tűnik

Ha az eszközt is öntudatra lehetne kelteni, az már többet sohasem lenne eszköz, hanem valami egészen

mássá válna.

Az öntudat nem mechanikusan jött létre, legfeljebb csak annak a mechanizmusa mechanizálható

Az aktivitás idegen dolgokat használ saját szervként, amit eszköznek nevezünk:

Az emberi aktivitás máson és másokon csak úgy érvényesülhet, ha aktivitásának tárgyát és személyét -

titokban - puszta nyersanyaggá degradálja

Annak ára van, hogy aktív emberi lények lehetünk. Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával

megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás,

az engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó

eszköznek

Azzal, hogy az ember önkényesen beavatkozott a természet rendjébe, rettenetes hibát követett el önmaga

ellen, mert attól kezdve - saját érdekében - kénytelen azt a léte végéig aktívan fenntartani és folytatni

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az emberi alkalmazkodást - a természeti

változásokhoz - felváltotta a folyamatos alkalmazás

Ha az ember elveszítené a közvetítő eszközeit, és a közvetlen szükséglet-kielégítésre kényszerülne, pusztán

a két kezére hagyatkozna, akkor az ember lenne a legvédtelenebb és legtörékenyebb élőlény a világon.

Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis rendszerezetten és

pontosan kell élnie, és tenni a dolgát

15

Mi minden tudásunkat, tudatunkat, tehetségünket, ösztöneinket és érzelmeinket szeretnénk beépíteni az

alkotásainkba. Általában sikerül is, csakhogy egyáltalán nem úgy, ahogy azt először elképzeltük, vagy,

ahogy az elején szerettük volna

Amikor már úgy tűnik, hogy az ember a lépésről-lépésre haladó sziszifuszi fejlődés bonyolultságát tudatosan

vagy ösztönösen belátta, átlátta és műveli, akkor egy heurisztikus fordulattal egészen más irányba kell

fordítania a fejlődést (pl. lovas kocsi helyett autóba ül)

A legközönségesebb publikálás az eladás

Az ember egyetlen tudatos megoldása az élet (ösztönös) fejlődésének évezredeit pótolhatja, vagy megelőzheti

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A

gyakorlat nem az embert, hanem az állatot teszi

Az ember valóságos biológiai léte másodrendűvé degradálódott a létrehozott iszonyatos méretű és egymás

összefüggéseire épült mesterséges közvetettségek mellett

A természet nagy egészében semmi sem közvetett, és semmi sem új, ám az embernek minden közvetett és

minden új

Az újat megalkotni sokkal egyszerűbb, mint azt megtalálni

Csak az értelmezés szerint lehet a születés mindig új és a halál a régi

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Praktikusan az új, ami még hat, mert a régivel már nem megyünk semmire

Aki értelmesen végzi a dolgát, az mindenben új feladatot lát

A számítógép nem tud eredeti alkotást létrehozni, de sokkal több újra képes, mint a kezelője

Az ember sohasem lenne képes (egyedül) olyan biztonságos, precíz, hatékony és vadonatúj gépet tervezni,

mint amire egy számítógéppel vezérelt robot képes, ha utasítást kap az embertől. Márpedig az utasítás

kiadásában nem sok az új, arra minden begyepesedett- és korlátolt agyú főnök is képes

A csecsemőnek és a tanulónak minden régi is új

Egyetlen tanulót sem vígasztal az, hogy neki azért könnyű, mert már mások is megoldották azt, amit neki

kínkeservesen meg kell oldani

A tanárnak is könnyebb a diákra bízni a megoldást, mint a saját agyát erőltetni, magyarázni és megértetni

A megoldás annál szabadabb, minél pontosabb, törvényszerűbb és szükségszerűbb az alkotás működése

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A mai alkotás nagyobb csoda, mint az ősi csodák elképzeléseiben a legfantasztikusabb

A véletlent nem véletlenül tesszük, hanem csak akkor megyünk valamire a véletlennel, ha valamiként

képesekké válunk tudatosan alkalmazni rá valamit, ami nem véletlen

Szabad akarat megindokolása az, ami szabad

Tévedés a szabadság okát keresni az akaratban, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az indokolatlan szabadság egyáltalán nem szabad

16

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

Szabadon az érzést is lehet választani az ész helyett. Vajon melyik választás a szabadabb: az ösztönös

érzelmektől motivált szerelem választása, vagy a racionális észérvekkel megokolt párválasztás?

Elvontan a szabadság negatív fogalom

A szabadság sohasem örök

Vajon meddig villoghat szabadon az ember?

Az elrontás viszont szabad és örök

Szabadon mindent, még az életet is el lehet rontani

A szabadságunk legnagyobb hibája az, amibe belepusztulunk

Az akarat ténykedése egyáltalán nem véletlen

Az embert a türelmetlensége tette emberré. Ám a türelmetlenséget a szabadság megsokszorozni képes

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Ha a szabadonfutó önállósítja magát (szabad), akkor a falnak megyünk tőle

Ha a szabadságot önmagára vonatkoztatom, akkor nem a szükségszerűség szabadságát teremtem meg,

hanem a szabad embert, aki képes manipulálni a szükségszerűségeket

Csak aminek a feltételeit az ember át- és belátja, sejti vagy akarja, azt szabadon megteremtheti,

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi

Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Csak a megnyilvánult szabadság szabad

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a

problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva megoldódnak.

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Ha az akarnok politikai pályára megy, akkor ott a legmegfelelőbb helyet vívhatja ki magának

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ott kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert mindenkinél többet- vagy eltérőt tud. Ellenkező

esetben más találná ki a találmányt

Egy alkotás közreadójának az eredetiséggel van a legtöbb baja, mert az eredetiség megismételhetetlen

Eredetiség nélkül könnyebb az élet, pedig az alkotó eredetisége az élet megkönnyítésére törekszik.

Eredetiség nélkül az embernek még gondolkodni sem kellene

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

17

Az alkotásból azért nehéz kihámozni a beleépített összes szellemi megoldást, mert a termeléshez elég a

mechanika és a szakmai ügyesség, a használathoz pedig a használati utasítás

Az emberi voltunkat másoktól kapjuk. Einstein zsenialitásától én is nagyobb lettem, mint ember

Az ismétlés - fogalma szerint - az egyedit és eredetit általánosítja.

A természettel bármit megtehetünk, ameddig csak kezünk van, és ameddig éppen elér

A megismerés aktusa megszemélyesíti magának a természetet

Ha a természet enged az elterelésünknek és változtatásunknak azt diadallal tudatosítjuk magunkban, és

gyönyörködhetünk az alkotásunkban, mert úgy vélhetjük, hogy az már nem a természeté, hanem a miénk,

azt elvettük a természettől, pedig csak kölcsönöztük

Az emberi természetünknek megfelelően - a fantáziánk szerint - a természettel szabadon játszhatunk.

Műalkotásokat készíthetünk.

A természetben a természettől idegen és lehetetlen formákat alakíthatunk ki.

Sőt, különböző fortélyos módszerekkel a létezőket a saját funkciójuk eltorzításával anyaggá (nyersanyaggá)

degradálhatjuk, és alkalmassá tehetjük a nekünk megfelelő alakzat elviselésére, amit alkotásnak nevezünk (a

vasérc a végén hajszálrúgó lesz).

Mi csak alkotunk, és a készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent követtünk el

a természetben, vagy a természet ellen

A természetet nem tudjuk, nem lehet, és nem is próbálhatjuk megalkotni, mert a megoldódások a

természetben minden akaratot és célt nélkülöző folyamatok szerint jelennek meg, az alkotás pedig az, amit

az ember voltaképpen tudatosan elkövet a természet egysége ellen.

Mert a természettől azt mégsem várhatjuk, hogy tudatosan kövessen el bármit is saját maga ellen

A természetben felfedezett lehetőségekre épülő céltudatos és emberi beavatkozás legelegánsabb eredményét

bátran lehet alkotásnak, illetve emberi teremtménynek nevezni

Az alkotás nagyon szeretné magát megtalálni a természetben, ahol nincs

Nem az a csodálatos, hogy az alkotás utánozza a természetet, hanem az, hogy az alkotás teremtménye

megjelenhet a természetben is (nemcsak a tudatunkban)

A lélek megjelenése az alkotásban nem a természet utánzata, hanem ellenkezőleg, a lélek behatolása a

természetbe

Azért a legnehezebb megtalálni a kreatív lélek belső működését, mert azt csak kívül kutathatjuk

Amit egyszer az ész és a lélek kitalált, azt már nem teheti meg újra, legfeljebb (ha felejt) ismételheti

önmagát.

A lélek működése és a gép működése más, még akkor is, ha ugyanazt teszi:

Az emlékezet az alkotás elsőszámú eszköze

A lélek eredetiségét utánozni bűntett

18

A gondolkodás ott fejeződik be, ahol megjelenik

A lélek megjelenése vagy annak bárhól-léte eleve kizárja (blokkolja) a működését.

A szubjektivitás megjelenése bonyolult, mert az csak objektív lehet:

A szubjektivitás zavaros és változó, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a magyarázatainkban természeti értelmet kap, azért, hogy ne tűnjék természetfeletti teremtésnek

Még az előző alkotó zseni (a tanár) is egy végrehajtó eszközzé degradálódik az új alkotó (a tanítvány)

számára

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ám a tudományos megismerésből nem lesz mindig megoldás, de a tudományos haladás minden lépése

megoldásra vár

Az alkotás a természet képtelensége

Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

Amikor mindent elkövetünk a szerelmünk elnyeréséért, nem gondolunk arra, hogy az állatok is ugyanazt

teszik

Az ember mindenben kötődik a természethez, pedig szeretné, ha nem kötődne, mert úgy érzi, hogy attól lesz

akarata, ha az, független a kötöttségektől

Az élőlény elfogyasztja a halott szerves anyagot is, de az ember az elpusztult alkotásaival csak a környezetét

szennyezi

A praxis a természethez igazít, és a természetet igazgatja

Ha a kreáció megvalósulásának nem lenne akadálya, akkor az már régen megvalósult volna magától is

Az elméletben megoldott probléma, működésre késztetése, maga az elméletet tagadó agresszív gyakorlat

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás

már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig már nem alkotás, hanem termék.

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az alkotóerő olyan titok, amit az alkotó önmagának sem képes elárulni

Az evolúciónak az emberhez érkezve meg kellett változnia, mert különben kihalt volna az emberiség. Az élet

evolúciója az ember aktívan tudatos alkotó szabadsága által a szükségszerűségébe ment át

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Az ember nemcsak tárgyakat, (nemcsak szellemiséget, nemcsak megismerést, nemcsak megértést) alkotott,

hanem önmagát is neki kellett megteremtenie

19

Az alkotásnak az ember az alanya is, tárgya is és eszköze is, a természet csak a feltételt biztosítja

A megismerés illúziói minden képzeletet is felülmúlhatnak, és mindenre képesek. Ám a megismerés

eszközein túl a megismerhetetlenség fala húzódik

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és ez lesz az alkotása.

A természet nem alkothat, mert nincs szubjektuma. A természetnek nincs vágya vagy akarata, pedig úgy néz

ki, mintha lenne.

A megismerésen túl, hogy mi van, azt nem tudhatjuk, pedig keressük.

Ám a megismerésen túl lehetnek az erkölcsi kötelességeink is?

Alkotó tevékenység a konkrétumot mássá - alkotássá alakítja

Ha a főnök megismerése konzervatív, akkor ott az alkotásnak befellegzett

A természet is konzervatív, mert minden dolgot (a lehetőségek tömegével együtt) konkrétan és

természetesen elválaszt egymástól. Ez annyira természetes, hogy senki sem veszi észre.

A napban és a csillagokban azért nem alakulhatnak ki általában konkrét dolgok, mert azon a hőfokon már

minden konkrét dolog a másiknak átjáró-ház

Egy kavics konkrétságát kalapáccsal is meg lehet törni

A szájba vétel után minden élelmiszer konkrétsága megszűnik

A természetben a „konkrétumok működése és funkciója” szabja meg a határokat, kizárásokat és egységeket

Megengedni (egy politikusnak csak) azt lehet, amit nem vesz észre, vagy, ami nem jut eszébe

Minél inkább ismerjük a határokat, a határok túllépését is annál tökéletesebben sejthetjük

A felfedező megismerés „meghaladóan határolt”, mivel nem beszélhetünk határtalan megismerésről

A megismerés a konkrétum korlátjai és határai felismerésének és meghaladhatóságainak a tudása

A világot teljes egységében látni, éppen a megismerésünk teszi lehetetlenné

A beláthatatlanság a mesterségességben megnyilvánuló tudatosságot a tudatlan természetességbe borítja.

A kreativitás és a kész alkotás között mélyül a szakadék.

Továbbá az emberi kreativitás elszakadt a végrehajtók és fogyasztók nagy és primitív tömegeitől, amikor a

legzseniálisabb mű is, már a legostobább fogyasztónak is egy gombnyomásra működik.

Az ember megoldásaival eredetileg nem megismerni, illetve megérteni, hanem saját részére alkalmassá

kívánta tenni a külvilágot. Csak akkor tévedett, amikor tudatosságot, céltudatot, elképzelést és érzelmeket

is keresett az élettelen eseményekben. Ma pedig akkor téved, ha ésszerűséget, logikát, kategóriákat és

törvényeknek megfelelő mozgást feltételez mindenütt.

A műalkotás akkor nem negatív változtatás, amikor nem a problémamegoldástól válik alkotássá

20

Ha szépet látsz a természetben, az, benned van, mert a természetnek nem tetszhet semmi

A műveleti alkotáshoz ember sem kell, bármivel végre lehet hajtani, legfeljebb a mondanivalóját kölcsönözi

az eszköz (bármi) működésével az anyagnak az ember

A művelet nem kíván észt, elég hozzá bizonyos tapasztalat, rutin, ügyesség és kitartás

A működés tudatossága éppen csak annyi, amennyi a sikerhez szükséges, mert a túlzott tudatosság gátolja a

sikert

A művelet, a művelődés és a művészet a szavak hangzása szerint egy tőről eredhet

Amíg a technikának az anyaga és a természete működik, addig a tudománynak az eredménye érvényes, amit

a megismerésnek ki kell halászni a természet tengeréből

A speciális tudás minden hozzá tartozó lehetetlent megold, vagy ami megoldhatatlan az már nem rá tartozik

A lehetetlen eredete:

Az ember egy fáról lekerült és ellehetetlenült majomnak köszönheti a létét:

A tudomány minden egyes lépése előtt a kérdés a lehetetlenség szférájában van a megértésünk számára

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A mikroszkopikus észlelés lehetősége a pontosság, tökéletesítés és részletezés eredménye, ami a mikrovilág

észlelésének egyáltalán nem pontos és tökéletes részlete

A mesterséges tevékenységünk lényege a feltételek kitalálásával és pótlásával valósul meg

A mesterséges lehetőség nem lesz, nem alakul ki és nem jöhet létre, hanem az ember a szó szoros

értelmében is megteremti azt

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

A fejlődés törvénye: Ami alacsonyabb szinten lehetetlen megvalósulást jelent, az a feltételek alakulásával

lehetővé válik, majd magasabb szinten megvalósul

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

A világ számunkra a megismerésünk ellentettjével és fordítottjával jelenik meg az érzékelésünkben (színeket

és formákat érzékelünk hullámok, fotonok és dimenziók helyett).

Lehetetlen akadálykor nem a megismeréssel van baj, hanem a megismerő emberi mivoltommal.

A világ nincs spekuláció nélkül önmagáért, sőt miért sem sincs.

A világnak nincs is problémája - nélkülem.

- Aki nem látja a vitában a problémát, hasznosabb, ha nem is érvel.

- Ha nem jövök rá, hogy a megismeréshez tudomány kell, akkor nem is jutok semmire.

A mesterséges művelet addig rontja (rontogatja) a valóságot, amíg abból valami lesz. De a céltalan

rombolásból semmi sem lesz.

21

Az embernek csupán eszközként kell kitalálni a megismerését, a problémamegoldását, a valóságot, az

embert, a környezetét és önmagát, hogy azzal manipulálni tudjon.

A természet a mesterségesre a történelmi fejlődés szükségszerűségével válaszol.

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

Az ostobaság is megvalósítható (nehogy lásd a politikát).

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb

kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Erkölcsi idea: Elképzelés az akarat lehetőségeiről az élet (másokkal való) leélésének lehetetlenségével

szemben.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Egyedül az embernek van erkölcse, ám erkölcstelen minden lény lehet.

Az élőlények között vannak alamuszi, agresszív, hullarabló és álnok gyilkos bűnözők, felszerelve szúró,

vágó, tépő, csípő és mérgező gyilkolásra kész szervekkel, amiket az ember nemhogy kitalálni, de még

mintázni sem képes, csak túlszárnyalni.

Másért élni nem erkölcsi kötelezettség belső parancsa, hanem kötelező.

Másnak, más céljaiért és sikereiért kell dolgoznom, mást gazdagítva és dicsőítve.

A felemelkedés primitív eszköze: A másikat lenyomni és uralni.

Élni, anyagcserét folytatni, szeretni, lakni, közlekedni, születni és meghalni elkerülhetetlenül kényszerülünk,

amit ragyogóan lehet akárkinek a hatalmával zsarolni, mivel nincs más lehetőségünk.

A közéletünk túszai, kiszolgáltatottjai, idomított igavonói, büntethető, megölhető, rángatható és fizetőképes

elemei vagyunk, és másért kell léteznünk és fizetnünk, mint ami a rendeltetésünk, és amire szükségünk van,

mert önmagunk és pénzünk felett mások rendelkeznek.

A jog megengedi a nagy - milliárdos pénzügyi korrupciós botrányok megúszását.

A „jogállam” vált nálunk, az engedélyezett bűn államává.

Közvetlen vagy közvetett hatalom: Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember talált ki és működtet - mint az

állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

A dolgoknak-, és akiknek nincs hatalma, a hatalom eszközeivé válhatnak.

A szenvedélyes szerelem a hatalom birtoklása és kiélése.

A szerelemben mindkét fél más konkrét hatalmi (birtoklási) célt akar elérni.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Aki nem a szavakban, hanem a tettekben hisz, az csalódik legnagyobbat a politikusban.

22

A lehetőség a „lehetetlenségeivel” korlátozza az akarat szabadságát.

A legnagyobb galádság, ha valaki más akarja megmondani, meghatározni vagy megszabni velem szemben

az én érdekemet és azt, hogy nekem mi a jó.

„Aki nem tudja erővel is érvényesíteni saját akaratát és érdekeit, az ne akarjon más érdekében fellépni”.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Minél közvetettebb és manipuláltabb a pénzszerzés, az annál elfogadottabb.

Az erőszak a szellem ellensége, és a hatalom testvére.

Az akarat az erőszak emberi formája.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

A természettel szemben az akarat úgy tud győzni, ha a természetet megszemélyesíti úgy, mint ami

intellektuálisan kijátszható.

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire

sem.

A cselekedet legáltalánosabb és legvégső „miértjére” a válasz a hit.

A tagadás „miértje” pedig a hitetlenség.

A tudás a hit próbája

Abban is lehet hinni, hogy nem kell hinni

A hitetlen szerelmes a gyönyört sem képes élvezni.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

A hit elfogadja azt, ami a természetből jön, a technika (tudás) pedig pótolja azt, ami nem jön a természetből.

A véletlen nagysága mérhető, a hit nem. Ha nem számolunk a véletlenek mennyiségével, akkor a hitünk

ostobává válik

Téveszme indokolhat pozitív cselekvést.

Ha a hamisból következik az igaz, attól az még igaz marad.

Az eredményt a vakhit sem gátolja.

Jobb vakon hinni a sikerben, mint a realitástól elbizonytalanodni.

A nem éppen etikus adózás milliárdokat nyer a vakon várakozó lottózók ostobaságán-megszállottságán.

A sikerért tenni kell, ám a sikertelenségért semmit sem kell tenni, de jó elkerülni.

Felesleges magunkat okolni a sikertelenségért, mert az sohasem vesz figyelembe minket.

Ha a sikertelenség negatív érzést vált ki belőlünk, az biztosan felesleges, hamis és illuzórikus negatív

élmény.

Az érték főn óhajtott előítélet - a dolgokról, eszmékről és az eseményekről.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

23

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

A csúnya szükséges, a szép igényes.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ember bizalom nélkül nem élhet, ezért mindennel szemben bizalmatlan.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A vak bizalom és a vak bizalmatlanság nem egy életbiztosítás.

A biztosítás megkötése bizalom dolga, a biztosító dolga pedig a bizalmatlanság kiaknázása.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A mesterséges dolog létrejötte éppen azért, mert lehetetlen, sehol sem található meg a világban

Ember sem lehet máshol a világban, mert lehetetlen és mindenben kirekeszti magát a természet spontán

folyamatából

Tudatosság is más a valóságos világban, mert lehetetlen.

Az ember a legtörékenyebb a természetben, hiszen a természetben éppen ennek léte a magasrendűség.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy

fennmaradjon a természetben.

Az illúzió azonos az elképzeléssel, ám az elképzeléshez közelebb a valóság

Illúziónak vehető az egész élet és minden megismerés. Éppen ezért nekünk az illúzióink a

legfontosabbak, azaz, az illúzióink megvalósítása.

Az élet nem illúzió, de csak illúzióban lehet élni és meghalni.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság nem ismeri a jót.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

Az illúzió valósága a természetben a technika.

Annyi vagyok, amennyit az illúzióim (elképzeléseim) akaratából képes vagyok megvalósítani.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Minden létrehozott valóság, a megvalósult illúzió

A megvalósíthatatlan illúzió ellentéte nem a valóság, hanem a megvalósítható illúzió.

A tökéletesség is illúzió.

Az élő létező létezése az ártalmainak elpalástolásával lehet.

A képmutatás igénye és igényessége már öncélú entitássá vált.

24

Képmutatás, ha az anyagból forma, és a formából nekem való eszköz lesz.

A lehetetlen elérhetetlen, mégis én akarom megvalósítani.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Az illúziónk mutatása és hatalma az eredeti képmutatásunk.

Az eszme hatása nemcsak az alkotóerejében, hanem az alkotóerő létrehozásában is meghatározó.

Tény lényege nem az, ami van, hanem az, amivel kezdhetünk valamit.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint

hasson

Az elképzelés nélküli megismerésnek nincs értelme.

A mesterséges ellentmondások a fantáziát gazdagítják.

Némely fantáziatermék megvalósítása felülmúlja az elképzelést is.

Tévedés, hogy a földbirtokból meg lehet élni, mert a föld magában - elképzelés nélkül - semmilyen

megélhetést nem ad. Az éhes embernek nem kívánatos a földet megenni.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

A fogalom nem más, mint kitisztított elképzelés a dolgok vélt állapotáról.

Minek meghalni, ha arról fogalmam sincs.

Elképzelésünk nélkül még a számítógépünk sem kezd el nekünk működni. Habár nekem már egyszer

előfordult.

Az igaz is a képzelet terméke.

Aki elképzelés nélkül vesz fel százmillió forint kölcsönt, az könnyen a börtönben végzi.

Elképzelhetetlen a fény sebessége, a relativitás elmélete, vagy a kvantumelmélet létezői, mégis azok

magyarázatához a legtöbb fantázia szükséges.

A fantázia (képzelet) nagysága és minősége (realitása) különbözteti meg az embert az állattól, és az embert

az embertől is.

Művészi, üzleti és tudományos fantáziája csak a tehetséges embernek lehet érdemes.

Az egzakt, pontos és fantáziamentes fogalmak kialakítása is elképzelés kérdése.

A megvalósítható fantázia lehet a sohasem téves.

Ha a fantázia az elferdíthetőt célszerűen elferdíti, akkor hasznos, ám ha az elferdíthetetlent próbálja

elferdíteni, akkor haszontalan.

Ami a fantáziánk meglepő, szembetűnő és legfontosabb eredménye lehet, az elsősorban a jövőképünk,

amely teljesen a képzeletünkön nyugszik, mert még nincs.

Ha a világot - minden fantázia nélkül - olyannak fogjuk fel, ahogy megjelenik (ahogy pusztán hat ránk), az

lehetséges. Akkor ezzel, az elképzelés nélkül szerzett ténnyel az égvilágon semmit sem tudunk kezdeni.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

25

Minden megoldás a megoldatlan világ becsapását jelenti.

A világ nem az embert szolgálja, azt valamilyen ”megoldással” (fondorlattal) be kell csapni, hogy értem is

legyen.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Becsapás a becsapás elleni biztonság is.

Az ártatlan a becsapottság kiszolgáltatottja.

A szabály pedig azért van, hogy a szükség megszegje:

A kereskedőnek el kell adni a portékáját.

Az éhes embernek ennie kell.

A kapzsinak harácsolni.

A szenvedélynek kielégülni.

A tiltásnak engedni.

A politikusnak agitálni.

A főnöknek végrehajtatni.

A katonának ölni.

A rendőrnek megbilincselni.

A bírónak elítélni.

A tanárnak követelni.

A szülőnek engedelmességre szoktatni.

A szeretőnek pedig kötelessége eltartani a családot.

Isten, haza, erény és szépség hirdetett eszméje, mindenféle becsapásra alkalmas, és mindenféle becsapást

elszenved.

A jó érzésűnek nem jó érzés becsapni a másikat.

Aki be akar csapni, abban nincs jóérzés.

Jóérzéssel nem lehet pénzt követelni

Jóérzéssel nem lehet szerelmet követelni.

Jóérzéssel nem lehet bizalmat követelni.

Jóérzéssel csak jóérzést lehet követelni (kérni!).

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Az élet is az előítélet megvalósítása.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Nem az előítélet rossz, hanem a másságról, a szokatlanságról, az újdonságról és a befogadásról az

ismereteink, a jóhiszeműségünk, a tapasztalataink megalapozottsága és minősítése elégtelen vagy

embertelen.

A negatív előítélet a kár oka és téves indoka.

A primitívségből származó előítélet, bármilyen magyarázkodástól és viszonyítástól is primitív marad.

A mai tudomány is a távoli jövőben talán babonává fog válni, de, hogy hogyan, azt éppen a korunkból eredő

primitívségünk nem döntheti el.

Minden tudás előítélet, és mindennek a tudása - hamis ítélet.

A megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Ha meghaltam, számomra minden helytelenné válik

Az igazság tökéletlensége képezi a megismerés feltételét.

26

A létünk biztos és szilárd alap helyett ingoványon nyugszik, és ezt az ingoványt kell a megismerésnek

megszilárdítani.

A megismerésünkben nem a zsenialitásunk, hanem a pipogya ostobaságunk az örök.

Minden mesterséges hang "hamis", mert nem természetes, lehet az a legcsodálatosabban zengő, tökéletes

zenei harmónia is.

A tévedés mindig hamarabb és hangosabban érkezik, mint az igazság.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A világot nem én alkottam, és nem az én mondataimtól függ, de nekem olyannak kell lennie, mint amit

mondok róla, ami viszont az én alkotásom.

Az objektív megkülönböztetése a szubjektívtől, a szubjektum produktuma.

A megismerés szerepe más, mint az eredete: A megismerés a mesterséges tevékenységből eredt, és aztán

már nem a tevékenységet kutatja, hanem irányítja.

A mesterséges világ meghatározza a megismerést, és a megismerés megteremti a mesterséges világot

A megismerés először azért volt, hogy a tájékozódásunkat és életfunkcióinkat biztosítsa, másodszor pedig

azért, hogy vele problémákat tudjunk megoldani, a többi szerep csak ezek után következhetett: irodalom,

művészet és filozófia stb.

Az univerzum koncepciója nélkül létezhet, de akkor nekünk a legkevésbé van és érthető.

A megismerés tárgya lehet - bizonyos értelemben – „a tőlünk független valóság”, de a megismeréstől

független valóság kifejezése értelmetlenség

A gondolkodás és a megismerés kutatásával többre megyünk, ha azt nem az agyban, hanem a könyvekben

keressük.

A relativitás elméletéről semmit sem tudok meg Einstein agyának vizsgálatából.

Az én agyam működésének csak számomra van jelentősége, mások inkább a megnyilvánulásaimból

(írásaimból) tanulhatnak.

Az okos idejében kérdez.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában.

A büszkeségünk nem tesz okossá.

A szeretet és a jóérzés nem emberi eredetű, hanem inkább emberi a problémamegoldó képesség.

Az ember élete jórészt biológiai funkciók végrehajtásának a kínkeserves megteremtéséből áll.

A hatalom célja az akarnoknál elsősorban tudatosabb, majd irányultabb és minden tekintetben fokozottabb,

mint egy vezérmajomnál.

Egy hosszú beszédet végighallgatni néha idegesítőbb, mint egy állandóan csicsergő madárra figyelni.

Száz könyvből egy százegyediket írni - egy számítógép is képes

Az ész önmagában nem nyújt élvezetet, vagy örömet, hanem csak az, amit meg lehet élni általa.

27

Az életből nem lehet kizárni a halált, mert csak úgy tud létezni.

Az élet csak úgy lehetséges, ha környezetében és önmagában minden folyamatosan pusztul, ahogy fogy és

amit fogyaszt az élet.

Az életből véglegesen csak a halál gyógyíthat ki.

Az élő, amíg van, addig örök

Az anyagcsere - a felépülés mellett - leépülő folyamat is, hiszen levegőt sem tudok venni, ha a régit ki nem

fújtam minden pillanatomban, - és a többiről ne is beszéljek.

Még kevésbé van alkalmam önmagam megújítására, mert eddig is minden förtelmet el kellett követnem,

hogy legyek, hiszen nem fértem be abba, ami van, minden akadályt el kellett pusztítanom a létezésem

megújítása végett ott, ahol minden foglalt.

Ha az öntudat és emlékezet is örökölhető lenne, akkor minden szenilitást, rossz szokást, ballépést,

beidegződést, konzervatív merevséget, és az öregedésből származó minden haszontalanságot is élveznie

kellene az újszülöttnek. Az újszülött az öntudatát inkább tanulja, és az öntudatával inkább tanul, mint örökli

Talán éppen az a szerencse, hogy a tudat (tartalmai és élményei) nem örökölhetőek, hanem csak

megtanulhatóak.

Tehát az örök élet titka nem a megvalósíthatóságában, hanem az értelmében rejlik, mivel értelmetlen.

Milyen különös, hogy az embernek kell megteremteni a saját (erkölcsi és eszmei) létezését is, mert a

természettől nem várhatunk semmit ezen a téren. Az önteremtés az ember létének indítéka és indoka.

A spontán természeti törvények nem hoznak létre embert: A törvények nem érvényesülése

esetlegességeket, véletleneket, erőszakot és torzulatokat eredményez.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Aki nem tesz semmit azért, hogy ember legyen, abból nem is lesz ember.

Aki nem tanul eleget, abból nem ember, hanem szamár lesz.

Technikával a munka teljes kiküszöbölése jót tenne mindenkinek, de olyan ész még nem született.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

Annál több nem lehet, mint ami van, de akarni mindent szabad.

A baj az, a megértésünket az zavarja, és a problémát az okozza, hogy sok másra is késztethetjük magunkat,

mint amire kényszerülünk.

 Bár, sok feleslegeset is tehetünk

 „Valóság, az, ami van, pedig pontosítva olyan mégsem lehet”.

 A memória a legstabilabbnak konstruált illúzió.

Aminek nincs értelme, az ember megteremti.

Az objektív világ nyilván azért objektív, mert nincs benne az értelmesség.

28

„Én vagyok”, amiből nem következik semmi, de ebből következtetek mindenre.

A szubjektum fogalmában az a feltételezés a fonákság, hogy a szubjektum van.

A szubjektivitásom ténye (az érzékelésem és élményem) a belvilágomban és nem a külvilágban van.

Szubjektivitás nincs a külvilágban, csak a hatása, ami viszont objektív.

Az objektív világ, úgy ahogy éppen van, (ismeret nélkül) semmire sem jó.

Az objektív világgal kezdeni kell valamit (pl. megismerni), hogy nekünk is legyen.

Hiba. Az embernek sajnos későn nyílik ki a szeme

Az ember előbb hibázik, majd kinyílik a szeme, ám nyitott szemmel is lehet hibázni, csakhogy a szem

kinyitása (hogy, hogy nem, de) mindig fokozható.

Az ember csak azért ismeri fel a szubjektivitását, mert felismerte annak a tévedéseit.

A dolgok belső eredetét kutatjuk, de csak hatásokkal és következményekkel találkozunk.

A múlt lezárt, mert elmúlt, nincs már, de ha a múltat akarjuk folytatni a jövőben, akkor rengeteg

lehetőségünk maradt.

 Csak akkor nyilvánvaló a nyilvánvaló, amikor a dologban akaratunk szerint a nyilvánvalóságot

kutatjuk és megállapítjuk.

Az is lehet értelmes, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

Nekem nem értelmes, és nekem nem is nyilvánvaló, hogy a politika állandóan a zsebemben turkál, pedig az

egyértelmű.

Abban is kereshetünk értelmet, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

 A logikátlan fantázia értelmes, de nem termékeny

 Az ismeretlen, logikátlan és értelmetlen természet fogalma sületlenség.

Úgy néz ki, mintha a logikával határoznám meg a természetességet is, pedig az logikai képtelenség.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket

a logika állapít meg.

A logikus beszédnek, logikusnak is kell lenni, különben értelmetlen. Lásd: a politikus logikáját.

Ami nincs, de szükséges, azt el kell készíteni (megalkotni) a semmiből, hogy legyen.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az irracionális magyarázat nem hamis, hanem értelmetlen.

Az ismeret arra való, hogy valamire jó legyen.

A természetben annyira nem fontos a logika, hogy (keresés és kitalálás nélkül) nem is található.

Az ember viszont logikája nélkül képtelen a természetet magyarázni.

Ám, az ember a természet „logikáját” kikutathatja, de a főnökét nem.

Az ismeretlennel a tudós foglalkozik (aki tud), az ismerttel a tanuló (aki még nem tud).

Minél kisebb részletét figyeljük meg az univerzumnak, annál többet nem tudhatunk róla, és minél nagyobb

egységét figyeljük meg az univerzumnak, annál kevesebbet tudhatunk róla.

29

Lehet, hogy a világ egyöntetű, de attól még lehet annyiféle is, amennyi részecske csak létezik.

 A végén úgyis mindent vissza kell adni a természetnek, még az életemet is.

A létrejövés a legeredetibb elvonatkoztatás.

Minden, ami létrejön, helyet követel magának a világban, mert ott minden foglalt.

A nyersanyag nyeréséhez el kell pusztítani az illető anyag eredetiségét, meghagyva azt, ami egészen más,

azt, ami az embert szolgálja a szolgaság igazi értelmében.

Az élelmezést szolgáló haszonállatok potenciális élelmiszerek, potenciális hullák, az étkezési szokások

passzív eszközei, amit (és amíg) az emberi erkölcs elnéz vagy megenged.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert eszközének anyaga valaha élőlény volt.

Az ember egyformán bánik a szerves és szervetlen nyersanyagával, társaival és feleségével, mert először az

eredeti funkcióját (tőlem függetlenségét, lányságát) pusztítja el mindegyiknek.

Nekünk semmi és senki sem más létező, ha rólunk van szó.

"A szem becsukása megszünteti a rémség látványát, de kiélezi a rémség veszedelmét".

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Az értelmes beszéd nem lehet más, mint a megegyezés tárgya. Ebből következően mindenki kimondhat

mindent, ha van befogadója.

Az értelmetlent is értelmessé tehetjük, különösen, ha van hozzá érdekünk.

A megismerés nincs másként, el kell sajátítani.

Azt lássam, ami van, és ne azt, amit nézek.

A beszéddel legtöbbször többre megyek, mint a mutogatással, bár mutogatva is lehet beszélni.

A világ minek, ha én nem vagyok?

Két világ van, az én világom, és a többi

A természetet megérteni éppen azzal lehet, ami ott nincs, pl., az okszerűség, logika, matematika és

tökéletesség stb., magyarázataival.

30

Hiszen a világgal akkor megyünk valamire, ha abban megtaláljuk magunkat is.

Az ember ne csodálkozzon azon, ha nem ismeri meg a világot úgy, ahogy szeretné, hanem

örüljön annak is, ha csak használni és magyarázni képes a megismerése által a világot.

A fejlődés más irányok degradálásával történik. A legfejlettebb a legdegradáltabb valami.

Az ember sokkal tökéletesebb hipotéziseket tud teremteni, mint azokat bizonyítani,

Ami eredetileg volt igaz, a változtatás hamissá tette.

Az alkotást emberi értelemben igazzá teszi a megvalósíthatósága, és célszerűvé a megfelelősége.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert általam lesz valami. A tanárnak a diák a nyersanyaga,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

Az alkotás, ha nem rejt csalárdságot, nem is működik.

A természetfelfogás csak a megszemélyesített lehet.

Nélkülem semmi sem lehet, pedig „kell”, hogy más is legyen, csakhogy a „kell” is személyesen az enyém.

A probléma a megoldásban véget ér, megszűnik.

A tudás célja véget érhet, de a tudás megmarad.

Fogyasztani nemcsak a tárgyat, hanem az eredményt és a sikerhez vezető tudást is lehet.

A feledés a tudás enyészete.

Az eredménynek - voltaképpen - egyáltalán nem kell tartalmazni a problématornya történelmének összes

információját, mert akkor sohasem jöhetne létre, csak annak a cáfolatát.

A bürokratát azért nem lehet kivárni, mert minden általa ismert megelőző megoldást alkalmazni szeretné.

Az öntudatomat kénytelen vagyok tanulással megszerezni (pedig adott), fejleszteni, kihasználni, közölni,

rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire

jó és mire lett?

31

Az öntudat egy olyan nyeremény vagy isteni kegy, amit szabad az embernek követni, ismételni, tanulni,

fokozni, tökéletesíteni, variálni és használni, csak közvetlenül átadni nem lehet.

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben.

Ember sem lehet meg céltudat nélkül, de megfeledkezhet magáról.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A természet önmagának és minden másnak van, de csak az embernek érthető.

Az érthetőség viszont nem természeti eredetű, hanem az ember tájékozódásából és eligazodásából

származhat.

A megértéshez ma már elég a bizonyítottság és a következetesség.

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudásunk is mással, a megismerésünkkel akar valamit

megoldani.

A természetet is mi akarjuk megérteni a magyarázatainkkal, mert a természet a legkevésbé kíváncsi

önmagára.

A létezésed neked kell megoldanod, különben elpusztulsz vagy elpusztítanak!

 A mesterségesség bűne örökös aktivitásra ítélte az embert.

A lehetetlen problémát a megfelelő tudás megoldja. Ha nem képes megoldani, akkor az, vagy nem

megfelelő, vagy pedig nem tudás.

A lehetetlenben az a legnagyobb lehetetlen, hogy megvalósul.

A technika eredeti rendeltetése az, hogy megvalósítsa az ember számára a "lehetetlen" fennmaradást, nem

pedig, hogy kielégítse a „lehetetlen” igényeit.

A megértésnek és a véleménynek, ha nincs vége, azt folytatni kell, amíg befejeződik, különben

cselekvésképtelenek maradnánk, vagy vaktában belevágnánk mindenbe, mint a politikusok.

A végtelenség fogalma a megismerés dilemmája, és nem a világé, mégpedig a megismerés természetéből

következik, és nem a természet természetéből.

A véges eszünkkel akarjuk megérteni a végtelen univerzumot, ami képtelenség.

A fény hátulról nem látszik: A fény nem is látszik, csak a forrása, vagy annak a visszaverődése valamiről.

Ha a legmesszebbre a fény megy el, akkor vajon mi lesz a fénnyel a semmiben? Ezt ellenőrizni sem tudjuk,

mert a fény hátulról nem látszik, elöl meg, nem ütközik semmibe, ami onnan visszaverné.

A végtelen vége a semmi.

A végtelen sehol sem végződik, vagy ott, ahol a sehol van.

Minden képtelenség: ami megvalósulhat egyszer is, annak a végtelenben meg kell valósulni végtelenszer is!

32

Sőt, azonosan (nemcsak hasonlóan) és a teljes azonossággal is meg kell valósulni a végtelenben mindennek

végtelenszer.

Ennél csak az a feltételezés képtelenebb, hogy a kozmosz ilyen szempontból véges és olyan szempontból

végtelen.

A végtelen fogalmilag sem lehet, mert negatív fogalom. A negatív az, ami nincs

Minden a semmiből jön, és a semmibe megy, és ebben nincs semmi misztikum.

Az ember kitalálta a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami

már egy sem az övé, mert ki kellett találni.Dr. Borbás Miklós filozófus MŰVEI - E mail címe: Bmiklos 30 @ Gmail. com

A PROBLÉMAMEGOLDÁS megoldása, fajtái, attribútumai

A PROBLÉMAMEGOLDÁS PROBLÉMÁI

KREATIVITÁS PROBLÉMAMEGOLDÁS

A MEGISMERÉS MEGISMERÉSE

ENCIKLOPÉDIA a mindentudás enciklopédiája

A TÁRSADALOM beilleszkedés, karrier, hatalom

A VITA szabályai, elmélete, toleranciája, vége

METAELMÉLET a helyes érvelés elmélete

AZ ÖRÖK VESZTES STRATÉGIÁJA

A BOLDOGULÁS TITKA

BECSAPVA MIÉRT KELL ÉLNÜNK?

FÉLREVEZETVE miért kell maradnunk?

AZ ERKÖLCSTELENSÉG LEXIKON-A

AJÁNLÁS:

Egyáltalán, azért tudunk sikeres megváltoztatással alkotni, mert a valóságban semmi sincs úgy, ahogy

mutatkozik, vagy nem az, aminek látszik.

Az idő álom, a tér meg rémálom

Nem tudjuk felfogni, hogy a múlt nincs, mert elmúlt.

A jövő pedig lesz, de most még sehol sincs.

Jelenünk „most-ja” a múltban volt – elmúlt, mert mire a „most” tapasztalatát felfogjuk akár egy másodperc

is elmúlik, mialatt már sok milliárd változás megtörtént a fizika mikrovilágában, a valóságban.

Tehát a memória, a következtetés és a tapasztalás az időről csak tudati illúzió és nem valóság.

A teret a fény terjedésének idejével mérni és felfogni képtelenség

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész olyannak akarja leírni le a történelmet, amilyennek ő látja

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Hit a vélt szükségszerűség bizalma.

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés az önmagától guruló keréknél

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A fogyasztás a tudás pusztítása is: A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg

tudott tanulni

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi. Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

Mi csak alkotunk, és a már készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent

követtünk el a természetben, vagy a természet ellen

A gondolkodás ott és azzal fejeződik be, ahol megjelenik

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog, amit mégis az ember talált ki és működtet, mint az állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

A csúnya szükséges, a szép igényes.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság sem ismeri a jót.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert fogyasztásának anyaga valaha élőlény volt.

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert belőlem én csinálok valakit. Nyersanyag tanárnak a diák,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Az öntudatomat (ami adott) kénytelen vagyok tanulással megszerezni, fejleszteni, kihasználni, közölni, rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak

ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire jó, mire kell és mire lett?

Az ember kitalálta magának a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami egy sem az övé, hiszen ki kellett találni

másnak.

Problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye. Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz. A

megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy megismeri. Amit a dolgokba beleérzünk az a mi

teremtményünk a dolgokban. Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát. Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az

ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok lennénk. A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki. A valóságot azért nem

lehet teremteni, mert van. A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Az eszméből, ha minden anyagit elvonunk az lesz az eszme

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető. Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét, szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is gondolkodik

Ha a tudat a tényleges valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

Az öntudatot is sokkal könnyebb lehetne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika élettelen utánzataiból, amivel az intelligenciakutatók

próbálkoznak.

Az ember minél többet korrigál (hamisít) az alkotásán, annál tökéletesebb az alkotása, és annál inkább eltér a természetestől

A tudás sem azonos a megismeréssel, hiszen a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mivelhogy az ember a belső tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy csak eszköze annak, amit csinál. Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás, az

engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó eszköznek

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis

rendszerezetten és pontosan kell élnie, beavatkoznia minden másba és tenni a dolgát

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A gyakorlat nem az embert, hanem az „állatot teszi”

Tévedés a szabadság okát az akaratban keresni, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva

megoldódnak.

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ahhoz kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert ő mindenkinél többet- és eltérőt tud. Ellenkező esetben más találná ki a találmányt

A szubjektivitás zavaros és változó belül, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a természet képtelensége. Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig nem

alkotás, hanem termék.

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és az lesz az alkotása.

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire sem.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

Ember sem lehet természetesen a világban, mert lehetetlen a természeti létezhetősége, sőt mindenben kirekeszti magát a természet spontán folyamataiból.

Tudatosság is más a valóságos világban, mert az is lehetetlen.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy fennmaradjon a természetben.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint hasson

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában. A büszkeségünk nem tesz okossá.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket a logika állapít meg.

OLLÓZÁSOK:

Az igazi probléma csak azért, és addig kilátástalan, amiért, és amíg nincs megoldva

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Akinek be van csukva a szeme, annak minden kilátástalan

Az élet célja nem a halál, pedig oda vezet, hanem az élő élet meghosszabbítása

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

A lakat titka a kulcsban kereshető

Csak a zseni nem botlik el azon az akadályt képező gondon, amin más elesik

A világ minden nagyságát, szépségét, értékét és zsenialitását az is élvezheti, aki nem oldott meg semmit

Az emberi szellem igen gazdag lehet problémamegoldás nélkül is, feltéve, ha nem akarunk semmit sem

elérni a tudásunkkal

A mesterkéltség voltaképpen lusta álcázása a mesterségesnek, illetve a valódinak

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

Az ember is lehet az embernek öntudatlan eszköze

Az írás és az írásjel nem tehet róla, hogy mi mit akarunk kifejezni az írásunkkal

Csak a birtoka szolgálja a tulajdonost

Csak a birtoklás vágya telhetetlen:

Az ember minden alkotása kész csoda, habár csoda nem lehet

Az ember mesterségessége új természetest visz a természetbe, a maga természetét (természetességét)

Szégyen, pedig az állat gyakorlottabb az embernél

Az eszköz nemcsak pótol, hanem felülmúl

A zseniális eszköz minden képességet képes felülmúlni

Az ember eszközeivel nemcsak a képességeit megsokszorozza, és a képzeletét pótolja, hanem minden

képzeletét felül is múlja

Az ember ritkán feltalál, pedig azért ember, de állandóan végrehajt

A hatalomban ugyanúgy kell hinni az uralomért harcoló ragadozónak, mint egy bankelnöknek. Legfeljebb a

hatalom fogalma a bankelnöknél tudatosabb, differenciáltabb és célszerűbb, mint egy vezéroroszlánnál

Szinte még a tudóst is állati szintre taszítja a kötelező formák és kötöttségek betartatása, a konvenciók és a

főnökök várakozásai

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

Akinek nincs eredeti gondolata, ne is dicsekedjék szellemi fölényével

Ami az embert legjobban köti az állatvilághoz, az, hogy neki is le kell élni az életét

Minden csapda, még a növényi csapda is intelligens, mert a készítőjétől függetlenül is elfogja az áldozatát,

pláne a készítőjét

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még

élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Ha a robotnak szabad akarata lenne, elsősorban a rabtartójától (az embertől) igyekezne megszabadulni

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

Az embertől független szabad akaratú intelligens gépet csak azért sem készít az ember, mert ilyet nem is

akarhat készíteni

Ha a szabad akaratom eladható lenne, akkor magamat is vele kellene adnom. A munkaerőm és képességem

megvételekor a tőkés vállalkozó az akaratomra is igényt tart

Sokmillió és billió véletlen és feltétel egymásra következése nélkül nem fejlődhetett volna ki semmilyen

intelligencia a Földön.

Vajon más bolygón a földi feltételeket mi pótolhatja?)

A történelmet a politikusok önérdekből kisajátították, pedig nem a hatalomnak, hanem az eszközkészítésnek

van az evolúciót meghatározó igazi történelme,

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Ha a múlt azért van, hogy a jelenre hasson, akkor minek annak a valóságát is ismerni? A jelenben akkor

úgyis benne van a történelmi múlt is?

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész szeretné a saját zsenialitását belevinni és megtalálni a történelemben

A történész olyannak írja le a történelmet, amilyennek ő látja

A zseni más, és nem a valóság része

A túlélés elképzelésének a koncepciója velejéig erkölcstelen. Hiszen mindenkinek (és mindennek) a végén

el kell pusztulnia ahhoz, hogy az egyed túlélhessen

Az állam kezében kiváló eszköz az erkölcs, amit egyedül a politikusnak nem kell betartani

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember működtet - mint az állam

Az akarnok politikus profizmusa abban koncentrálódik, hogy milyen ügyesen képes elrejteni az egyéni

ambícióit a publikum hangoztatott érdeke mögé

A hatalom bennünk élő ősi fikció, nélküle nem lehetünk

A hatalmi harc imitálása mindenféle játékban benne van, és minden élő tanulásának ez a legfőbb tantárgya

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Az ember hatalmát, a hatalmat közvetítő és megtestesítő politika képviseli

A kreativitás legfőbb akadálya a hatalom, különösen, ha azt egy ostoba önző akarnok birtokolja.

A politika (a fogalma szerint is) a legálnokabb dolog, mert miránk erőlteti azt, amire nekem - személy

szerint - nincs is szükségem

A politikus az egyéni ambícióit társadalmi mezbe, érdekbe, szükségbe, feltételbe és rendszerbe építheti.

Gyakorlatilag nem is tehet mást, mert a politikusi szerep minden egyéb felfogása - eddig - melléfogásnak

bizonyult

A politika a legrosszabb, amire az embernek szüksége lehet.

Ám a politika pőre miértje az akarnok személyes ambíciója

A politika indoka, célja és eredménye az érdek, a politikus érdek nélkül még lélegzetet venni sem képes

Az erőszak primitív megoldás, a rontás ősereje és az önzés vak eszköze. Erőszakosan el lehet rontani

mindent: az életet, a folyamatokat és a struktúrákat, általában ami létrejön vagy létezik - a harmóniát,

szeretetet, meghittséget, kapcsolatot, törvényt és meglétet. Az erőszak a szellem és a fejlődés ellensége, és a

hatalom testvére. A politika történelme és a hadtörténet a színtiszta erőszak története

Az élet törvényeit be kell tartani, ezért az ember - ebből a szempontból - csak azt akarhatja, amit az élet tőle

követel

Képviselő-választáskor hagyom magam becsapni a legügyesebb hazudozótól, vagy választhatom az

ügyeskedő kisebb rosszat is

Hit a felismert szükségszerűség bizalma. A tudás a hit próbája. A hit és tudás eredetileg egészen más terület,

melyek később találkoztak: kibékültek vagy szembe-kerültek, összekeveredtek vagy elkülönültek egymástól

A tudás - szokásához híven - fonákul és galádul becsapja a hívőt, a természetest, a pozitív igazságot és

minden közvetlen-spontán történést, csak azért, hogy mutassa, hogy neki van igaza, Még ha egyszer-kétszer

az ember a tudásával sikerült is ideiglenesen kijátszani a közvetlen spontán pusztulást, mégsem hiheti azt,

hogy neki nem kell hinni

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A halállal nem fejeződik be az élethez fűződő illúzió valósága, mert az nem az egyéni, konkrét és egyedi

életre vonatkozik, hanem a faj életére szabott

Minden megoldásunk az illúzió megoldása, de csak akkor működik, ha abból minden (hamis) illúziót

elűzünk.

A természet valósága önmagától sohasem fog nekünk működni, Erre jó nekünk az illúzió, illetve az

illúzióból fakadó megismerés, technika és mesterség

Az anyagiságától mentes eszmeiséget értelmetlenség anyagi okokkal magyarázni, pedig sokan

tudományosnak az anyagi okokkal való magyarázatot vélik

Az elvont eszmeiség potenciálisan létezik, és minden tényleges létnél fontosabb

Eszmeiség nélkül könnyű élni, az életet magyarázni, de boldogsághoz csak az eszme vezethet

A bizalomból indul ki az okság, bizonyítás, általánosítás, nyelv, rendszer, törvény, tanulás, megalapozottság

és megvalósulás. A bizalmatlanság pedig alapjává vált a kételynek, cáfolatnak, kérdésnek, hipotézisnek,

problémának és kutatásnak

A bizalmatlanságból származik a probléma, de a bizalomból a megoldás

A bizalom kiteljesedése hosszú idő eredménye, de ideiglenes, ám a bizalmatlanság egy pillanat műve, de

tartós

Még a legtökéletesebb eszme is kimondva másként hangzik, mint gondolva. A legzseniálisabb gondolkodást

is csak a közölt információkból lehet megtanulni. Gondolkodás is csak addig tart, amíg azt ki nem mondják.

A közölt gondolat már nem gondolkodik

A nyelv a legzseniálisabb találmány, a névtelenek kitalálásai. A beszéd mégsem művi, hanem természetes,

mint a madárcsicsergés. Hiába is, ha minden kitalálás csak művi lehet.

A szavak, kifejezések és mondatok sokkal többre használhatók, mint amire kitalálták azokat,

A nyelv nemcsak kifejezheti az érzelmeket, hanem teremti is

A nyelvvel lehet alkotni is. Minden alkotásnak „sajátos nyelvezete” van. A képzőművészet (zene, tánc,

testbeszéd stb.) is valamilyen nyelv. A matematika, a logika, a technika és a tudomány is sajátos nyelvezettel

rendelkezik.

A szemléltetés nélküli tanítás egyetlen eszköze a nyelv

Lehet, hogy a majom és a primitív nomád ember tudása közti különbség kisebb, mint a primitív és egy

magasan művelt modern ember ismeretei között, csakhogy ezt a különbséget a primitív ember bepótolhatja.

A memóriát a legkönnyebb tárgyiasítani és a tárgyakban (könyvtárakban) felhalmozni

Legtöbbször nagyon sok régit meg kell tanulni ahhoz, hogy újat alkothassunk, ám az új igyekszik elfelejteni

a régit.

Minden generációnak meg kell tanulni újólag mindazt, amit elődeik produkáltak, majd elfeledni mindazt,

ami gátolja az újat.

Egyáltalán nem igaz, hogy aki memorizál, az nem tud problémát megoldani. Ez fordítva van, aki nem tud

problémát megoldani, annál szembetűnő a memória túlsúlya

A mai generációk képesek életük során többször is megduplázni azt a tudásanyagot, amit utódaiknak

megtanítanak. Ám mind többen lesznek olyanok is, akik semmiből semmit sem tanulnak

A problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye

A kérdésben nincs rossz, csak a válaszban. Ám a kérdés a problémamegoldás feltétele

Ám a legtöbb kérdésünk ténylegesen a gondolkodásunk renyheségéből származik. Ha a kérdésben benne

van a válasz, akkor azt csak lustaságból kérdezem

Van megválaszolható és megválaszolhatatlan kérdés, ám az utóbbi az igazi jó kérdés

Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz

A megismert világnak is el kell szenvednie az ember megismerését, mert a megismerésnek csak akkor van

értelme. Mivel csak a megismerésünk adhat értelmet a világnak

A megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy

megismeri.

Az ember azáltal, hogy kitalálta és felismerte a megismerését, borzalmas dolgot is művelt a világgal, mivel

beavatkozott annak a megbonthatatlanságába, és megkettőzte a mindenséget: az én világomra és a külvilágra

A világ múltja és jövője csak akkor felfogható, ha a felfogásunk (megismerésünk) is el tud jutni a múltba és

jövőbe úgy, mintha (potenciálisan) ott volna. Az én világom elmúltával nekem megszűnik a külvilág is. Ha

az ember nem tud mit kezdeni a megismerésével, akkor számára értelmetlenné válhat a megismerése, és vele

együtt a megismert világa is

A tudat az, ami nem létezhet a tőlünk független természetben, persze a természettől nem is idegen, mert a

természetes emberi megismerés sajátossága.

 Amit a dolgokba beleérzünk az a mi teremtményünk a dolgokban

Az evolúció által létrejött bonyolultság és fejlettség az embernél tudatosult, illetve öntudatosult, de vajon a

világban lehet-e máshol hasonlóan bukdácsoló evolúció?

A természettől elkülönült emberi evolúció tette lehetővé a megismerést

Mi teremtjük önmagunkat, pl., amikor tanulunk

Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát

Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok

lennénk

A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki

A teremtés a semmiből lesz:

A valóságot azért nem lehet teremteni, mert van

Teremtés feltételezésével könnyebb magyarázni a világot:

A szubjektív ember számára az univerzumnak értelme van, illetve valahol értelmének kell lenni, hiszen

másként, hogyan születhetett volna meg az értelmes ember?

Az ember lelke oly bonyolult, hogy azt csak megteremteni lehetett, ám ez a teremtő, lehet, hogy maga az

ember?

A tökéletesség fogalmából arra következtetünk, hogy a fejlődésnek irányulnia kell a tökéletes felé.

 Csak ebben a tökéletességben kételkednek egyesek

A tökéletes is lehet tökéletlen:

A tökéletességre törekvő lények között a legtökéletesebb az ember, annak ellenére, hogy ő tartja a

tökéletlenségi csúcsot is. Ám az emberi tökéletesség eldöntése kizárólag az emberre tartozik, ezért bolond

lenne magát tökéletlennek nevezni

A lélek elvontságában magasabb rendű, mint a létezés:

A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Ha a lélek és szellem fogalmából mindent elvonunk, akkor is

megmarad ott valami: például a jócselekedet lehető indítéka

Lehet valamit cselekedni elvont jóságból, tisztességből és szeretetből is, mert aki ezt még nem próbálta,

annak fogalma sincs a tisztességről

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető

Az alkotás lelke nem általánosítható, és tudományosan nem kutatható, ezért eleve elkerüli a kutatók

figyelmét:

A problémának nagyon sok olyan nem szellemi megoldása is lehetséges, amiben lelket keresni hiábavalóság

Általában problémának a gondokat nevezik. A gond azé, akire tartozik, különben nincs unalmasabb mások

gondjait hallgatni.

Egy csecsemőnek minden probléma eredeti

Az eredeti probléma megoldásából eredeti alkotás születik, vagy, fordítva: eredeti alkotáshoz eredeti

problémát kell megoldani

Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék, mivel

Az eredetiség nem általánosítható

A problémamegoldás kitalálása zseniális találmány lehetett

A legeredetibb és legzseniálisabb emberi felfedezés lehetett, amikor ősünk egy fadarabban legelsőként

felfedezte a bunkó lehetőségét

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető meg

A problémamegoldásnak az alkotás igényességében van a lelke, és nem a gondok elűzésében

Az alkotás lélek nélkül csak egy értelmetlen tárgy!

Az alkotás a semmiből lesz, de ez a semmi mégsem semmi, mert benne van a lélek:

Az alkotás lelke a semmiből jön és az anyagában (elemeiben) valósul meg

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

A művészi lélek nem a műből-, hanem a művészből származik

A tudós, a mérnök és a művész a lélekkel dolgozik, és megalkotja a dolgok lelkét is

Az adásvétel nem mutatja az alkotás lelkét, legfeljebb a kereskedő lelketlenségét

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

A fiatal a múltból maga szelektálhatja a neki értelmes tananyagot, ha nem él vele - az ő baja

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét,

szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

Az ember, amit a természetért tesz, azt is az élete minőségének mesterséges fenntartásáért és javításáért

követi el

Magamat minden percben feladom másért

10

Sokszor fel kell adnom a kényelmemet, várakozásaimat, hasznomat, érdekeimet és szubjektív létemet azért,

hogy a másnak szánt cselekedetem sikeres lehessen

Az élet sem az enyém

Lehet ezer butaságot művelni (pusztítás nélkül is) az élet fejlődése ellen, de ha csak egyet tettünk érte, az

marad meg, az számít, az érvényes, mert a többi olyan, mintha nem is lett volna

Az ember nagyságát az igényei is mutatják, és igényességével lehet felülemelkedni másokon, de még

önmagán felül is

Az igény sokkal jobban megmutatkozik az alkotás és termék tulajdonosában

Az ember a tekintélyét a fogyasztásával is igyekszik emelni

Ma már a technikai igényt jórészt a technika határozza meg

Ma már az alkotás speciális igénye, formája és feladata sokkal inkább megszabja a kreáció problémáját,

mint az ember tényleges szüksége

Minden azért célszerű, mert nekem vagy bárminek megfelelően működik.

Csókolózás közben nem jut eszünkbe, hogy az ajkaink, nyelvünk és a szájüregünk mennyi másra is

megfelelő és célszerű. Például, a szájüreg alakja, a fogak helyzete célszerűen elrendezett, vagy a nyelv

milyen jó eszköze, mércéje és laboratóriuma az étkezésnek, és a nyál összetétele, flórája, savállománya,

enzimrendszere stb. lehetővé teszi az emésztés kémiai kezdetét már a szájban is stb. stb. Csókban millió

idegen baktérium is él, nemcsak a másik nyelve

Az akarat nem igazán szabad, mert csak azt a célt akarhatom, amit a természet nekem megenged.

Az embernek azért van tudása, ügyessége, rutinja és akarata, hogy azt a céljának megfelelően szabadon

használja

Ha a természetnek terve lenne, akkor az csak fatálisan valósulhatna meg

Az ember éppen azért tervez, mert ő akarja a valóságot megvalósítani

Az ember eleve elszakadt a valóságtól, azért minden terve - a megvalósítása előtt - lehetetlen elképzelés

csupán. A jó és eredeti terv olyan, ami még sohasem volt a természetben, ezért a megvalósításáig eleve

lehetetlen

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

A jó terv nemcsak a megvalósíthatóságával, hanem a tudatosságával is mérhető

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is

gondolkodik

Ha a tudat a valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

A valóság és a megismerő tudat között nagyon sok közvetítő elem, eszköz, mesterséges alkotás és

olyan szellemi létező terpeszkedik, amit a problémamegoldás alkotott magának, és ami nem kereshető

máshol a valóságban. Ezért közvetlenül a valóságból semmilyen tudat nem származhat, mert az csupán a

11

problémamegoldás eredménye lehet

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés egy önmagától guruló keréknél

A tudat és a memória belső rutinos működése is tudattalan mechanizmusként működik:

Sémák, képletek, rendszerezések, ismétlések és magoló bevésések mechanizmusai kímélik a tudatosságot.

Mindazok, amitől az ember - állítólag - okosabb lesz

A kifejező szavak megértése az értelem jele, de még nem a gondolkodásé

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A kudarcaim sora inkább rádöbbent az öntudatomra, mint a sikereim érzése.

Az öntudat elvontan nem más, mint értelmi reflexió az énünket ért benyomásokra, befolyásolva a

szubjektumunk minden érzelmi torzulatával

Az öntudat illúzióit és a belőle eredő hamis következtetéseket a tudomány sem képes lerombolni

Az öntudat világnézeti kifejezésének nincs sok racionális értelme:

Önmagam működéséről talán kevesebbet tudok, mint minden másról:

Az ember, amikor tudatosan változtat az érzelmein és ösztönein, nem gondol arra, hogy ugyanolyan idegen

területre tévedt, mint amikor idegen (külső) dolgokon, vakon változtat valamit

Én magamnak más vagyok, mint én másnak

A megismeréstől az öntudat felismerése abban is különbözik, hogy a megismerését az ember találta ki

magának, ám az öntudata meg csak úgy jött magától valahonnan az érzelemvilágából

A megismerés minden eszköze lényegében nem létező, mert az eszköz megszemélyesített személytelen

alkotóképesség.

Az öntudat illúzióinak sokkal kényelmesebb hinni, mint nem hinni

„A problémákkal elfoglalt ember nem ér rá az öntudatával foglalkozni”

Az ember öntudatát eredetileg oly sok minden hozta létre, hogy valamennyit összegyűjteni sem lehetne,

nemhogy újra előállítani.

Utánozni a legegyszerűbb szinten érdemes, viszont megismételni csak a legmagasabb (azonos) szinten lehet.

Az öntudatot is sokkal könnyebb lenne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika

élettelen utánzataiból.

Az eredetivel mesterségesen akármit tehetünk: a megsemmisítéstől a tökéletesítésig, pl. mi mindent képes

alkotni a kozmetika az eredeti forma széppé tételével?

Az alkotások azért alkotások, mert hamisak, ugyanis az ember beavatkozása nyomán eltérnek a természet

természetes, valódi és igaz rendeltetésétől.

Az igaz természetet nem is lehet megvalósítani, mert az magától megvalósul

12

Az embernek a léte végszükségéből és eredetileg, mindenképpen be kellett avatkoznia a természet és a

valóság addig kialakult természetes vonalába, mivel létrejöttével eleve becsapta a valóság természetét. Nem

lehet, mégis van. Az alkotás a hamisság (becsapás) fogalmából következik:

Az alkotás mindenképpen a hamis alapja, eredete, feltétele, reális megjelenése és jelensége. A természetben

a mesterséges alkotás jelenti a hamis értelmét. Annak ellenére, hogy az ember csak a sikertelenségét vagy a

sikere utánzását tartja hamisnak

„A szobrász állandóan korrigálja a követ, hogy abból szobor legyen”

Az ember minél többet hamisít (korrigál) az alkotása hibáján, annál tökéletesebb az alkotása, és annál

inkább eltér a természetestől

Amit az ember tudatosan tesz, azt általában a természetes ellen teszi, ezért a természetben és a természettől

legidegenebb dolog a tudatosság.

Az ember minden maradandót elront: egy sok millió éves fejlődési alakulatot, csak azért, hogy az ő

szeszélyes kényelmét szolgálja az, ami másra termett.

Az ember azért optimista, mert az felmenti őt a rontás érzése és vétke alól

A mesterséges tevékenység egy feje tetején álló felépített piramisra hasonlít:

Az agyával gondolkodik az ember, de az agyat önmagában és önmagától mégsem lehet a gondolat

létrehozására késztetni

Az agyából az ember kipréseli a gondolatokat, ám a gondolatból nem lehet agyat csinálni

A megnyilvánítás befejezi, a megnyilvánulás pedig rögzíti a gondolatot

De az agyműködés nem gondolkodik

A gondolat is úgy születik, mint az élet

A termék elárulja a kitalálója tudatosságát is

Annak ellenére, hogy a gyártás kiűz minden tudatosságot a termékből

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A túlélés ösztöne roppant mértékben koncentrálja, konzerválja, és egyirányúvá teszi a tudat tudatosságát.

Ám a túlélésnek többnyire a körülmények ötletes megváltoztatása is a célja

Egy állatnak nem szükséges minduntalan arra gondolni: „na-, és most mi lesz velem, mit kell tennem, hogy

legyek?”

Ki tudja, miért? De kímélnünk kell a tudatosságunkat a reflexeinkkel

A természetben nincs céltudatosabb, mint a ragadozó állatok zsákmányszerzése, amivel túlszárnyalhatnak

minden emberi maflaságot

Az ember tudatosságát nem a céltudata, hanem a megoldásainak a terjedelme méri

A tudományos felfedezés tudatosságát 1. A megtanulása fokozza, 2. A kifejezése elmélyíti, 3. A szaknyelve

viszont leszűkíti (a szakszerűségre)

13

 A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A szakbarbár tudatossága a szakmájától korlátolt

Egy kitűnő szakember a tudásának csak egy töredékét képes közölni egy olyan töredék csoporttal, aki érti is,

és akit érdekel is a téma

A szakmán kívüli tengernyi nép pislogva figyeli azt, hogy mennyire elzáródik előtte a szakmák-, és azok

problémáinak a sokasága

Ha minden előzmény benne lenne az újban, akkor nem lehetne, mert az alkotás attól alkotás, hogy minden

előzményére rácáfol, mert az új attól új, hogy tagadja a régit

A fogyasztás a tudás pusztítása is:

A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg tudott tanulni

A modern ember kapzsi takarékossága gyakran még a legjobbakat is kidobja vagy a zseniket is félreállítja

A mai embernek minden kacat, ami nem modern vagy nem fér el

Az emberi tudat nem a természetből származik, csak a természetre vonatkozik: A tudat ellentétes műveletet

végez, arra irányul, ami nincs, és nem is lehet, az őt nélkülöző világban

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben

Minden aktív célszerű emberi cselekedet, amely a természeti folyamatok ellenében hat, célszerűnek vehető.

Minden emberi, ami a megfontolt elrontás tudatos felhasználására (hasznosítására) számít

Én a tudatommal akarom éppen azt, ami a természettől megkülönböztet.

Az sem lenne jó, ha a természetnek is lenne velem szemben tudata, mert akkor nem lehetne azt becsapni, és

a szolgálatomba állítani, hanem a természet tehetne keresztbe nekem

A tudatosságot az ember eredetileg egyféleképpen alkotta meg magának, miután azt sem megismételni, sem

újraalkotni már többé semmikor és semmiből sem lehet, csak ami van, azt alakítani - képezni.

Az öntudatom - természetesen - a létrejötte után már úgy alakíthatom, ahogy csak a szabad akaratom azt

megkívánja nekem

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mert a tudat kívülről szemléli a külvilágot, mivelhogy az ember a belső

tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy eszköze annak, amit csinál. A tudat nem azonos azzal, amit tudatosan megváltoztat, hanem csak a

változás hatásait élvezi

Azért vannak a kategóriák és törvények, mert valaki valamikor kitalálta és akarta, hogy legyenek, mert

érteni akarta a világot

A törvények és kategóriák nem a természetet, hanem az embert (a tudást) szolgálják (a természet ellen), még

akkor is, ha azokkal a természetet magyarázzuk

Minden javítás, tökéletesítés és kritika (bírálat) már nem az eredeti gondolat, hanem „más” gondolatot

jelent, és nem javít, hanem ront az eredetiségen

Egy eredeti alkotás gondolatának eredetisége azért nem cáfolható és bírálható, mert a cáfolat célja

megsemmisíteni minden eredetiséget. Az eredetiség csak eredetiségre cserélhető

14

Az eredetiség, alkotás, újszerűség, céltudat, tudatosság és aktivitás az emberi ötletből fakadó cselekedetben

és alkotásban együtt jelenik meg, ám egymástól elválaszthatók és külön-külön mechanizálhatók, ami maga

az intelligens gép

Még a legzseniálisabb agy is csak külső impulzusok hatására működhet

Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Nem igaz, hogy a szellem (tudat) a legnagyobb, mert a gép az agyunknál sokkal több információ

befogadására, kifinomultabb és bonyolultabb megoldó és átfogó szellemi műveletek elvégzésére képes.

Különben nem lenne alkalmas arra, amire kitalálták, hogy segítse, pótolja és megsokszorozza a szellemi

műveleteinket

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

A gép a lehetetlennél megáll, az ember továbblép

Az ember a lehetetlenből eredeti megoldást kreál

Az ember arra is képes, hogy úgy dönt irracionálisan, hogy az, később racionálissá válik. A gép racionális

döntése - legfeljebb - később gyerekesnek tűnik

Ha az eszközt is öntudatra lehetne kelteni, az már többet sohasem lenne eszköz, hanem valami egészen

mássá válna.

Az öntudat nem mechanikusan jött létre, legfeljebb csak annak a mechanizmusa mechanizálható

Az aktivitás idegen dolgokat használ saját szervként, amit eszköznek nevezünk:

Az emberi aktivitás máson és másokon csak úgy érvényesülhet, ha aktivitásának tárgyát és személyét -

titokban - puszta nyersanyaggá degradálja

Annak ára van, hogy aktív emberi lények lehetünk. Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával

megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás,

az engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó

eszköznek

Azzal, hogy az ember önkényesen beavatkozott a természet rendjébe, rettenetes hibát követett el önmaga

ellen, mert attól kezdve - saját érdekében - kénytelen azt a léte végéig aktívan fenntartani és folytatni

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az emberi alkalmazkodást - a természeti

változásokhoz - felváltotta a folyamatos alkalmazás

Ha az ember elveszítené a közvetítő eszközeit, és a közvetlen szükséglet-kielégítésre kényszerülne, pusztán

a két kezére hagyatkozna, akkor az ember lenne a legvédtelenebb és legtörékenyebb élőlény a világon.

Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis rendszerezetten és

pontosan kell élnie, és tenni a dolgát

15

Mi minden tudásunkat, tudatunkat, tehetségünket, ösztöneinket és érzelmeinket szeretnénk beépíteni az

alkotásainkba. Általában sikerül is, csakhogy egyáltalán nem úgy, ahogy azt először elképzeltük, vagy,

ahogy az elején szerettük volna

Amikor már úgy tűnik, hogy az ember a lépésről-lépésre haladó sziszifuszi fejlődés bonyolultságát tudatosan

vagy ösztönösen belátta, átlátta és műveli, akkor egy heurisztikus fordulattal egészen más irányba kell

fordítania a fejlődést (pl. lovas kocsi helyett autóba ül)

A legközönségesebb publikálás az eladás

Az ember egyetlen tudatos megoldása az élet (ösztönös) fejlődésének évezredeit pótolhatja, vagy megelőzheti

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A

gyakorlat nem az embert, hanem az állatot teszi

Az ember valóságos biológiai léte másodrendűvé degradálódott a létrehozott iszonyatos méretű és egymás

összefüggéseire épült mesterséges közvetettségek mellett

A természet nagy egészében semmi sem közvetett, és semmi sem új, ám az embernek minden közvetett és

minden új

Az újat megalkotni sokkal egyszerűbb, mint azt megtalálni

Csak az értelmezés szerint lehet a születés mindig új és a halál a régi

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Praktikusan az új, ami még hat, mert a régivel már nem megyünk semmire

Aki értelmesen végzi a dolgát, az mindenben új feladatot lát

A számítógép nem tud eredeti alkotást létrehozni, de sokkal több újra képes, mint a kezelője

Az ember sohasem lenne képes (egyedül) olyan biztonságos, precíz, hatékony és vadonatúj gépet tervezni,

mint amire egy számítógéppel vezérelt robot képes, ha utasítást kap az embertől. Márpedig az utasítás

kiadásában nem sok az új, arra minden begyepesedett- és korlátolt agyú főnök is képes

A csecsemőnek és a tanulónak minden régi is új

Egyetlen tanulót sem vígasztal az, hogy neki azért könnyű, mert már mások is megoldották azt, amit neki

kínkeservesen meg kell oldani

A tanárnak is könnyebb a diákra bízni a megoldást, mint a saját agyát erőltetni, magyarázni és megértetni

A megoldás annál szabadabb, minél pontosabb, törvényszerűbb és szükségszerűbb az alkotás működése

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A mai alkotás nagyobb csoda, mint az ősi csodák elképzeléseiben a legfantasztikusabb

A véletlent nem véletlenül tesszük, hanem csak akkor megyünk valamire a véletlennel, ha valamiként

képesekké válunk tudatosan alkalmazni rá valamit, ami nem véletlen

Szabad akarat megindokolása az, ami szabad

Tévedés a szabadság okát keresni az akaratban, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az indokolatlan szabadság egyáltalán nem szabad

16

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

Szabadon az érzést is lehet választani az ész helyett. Vajon melyik választás a szabadabb: az ösztönös

érzelmektől motivált szerelem választása, vagy a racionális észérvekkel megokolt párválasztás?

Elvontan a szabadság negatív fogalom

A szabadság sohasem örök

Vajon meddig villoghat szabadon az ember?

Az elrontás viszont szabad és örök

Szabadon mindent, még az életet is el lehet rontani

A szabadságunk legnagyobb hibája az, amibe belepusztulunk

Az akarat ténykedése egyáltalán nem véletlen

Az embert a türelmetlensége tette emberré. Ám a türelmetlenséget a szabadság megsokszorozni képes

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Ha a szabadonfutó önállósítja magát (szabad), akkor a falnak megyünk tőle

Ha a szabadságot önmagára vonatkoztatom, akkor nem a szükségszerűség szabadságát teremtem meg,

hanem a szabad embert, aki képes manipulálni a szükségszerűségeket

Csak aminek a feltételeit az ember át- és belátja, sejti vagy akarja, azt szabadon megteremtheti,

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi

Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Csak a megnyilvánult szabadság szabad

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a

problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva megoldódnak.

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Ha az akarnok politikai pályára megy, akkor ott a legmegfelelőbb helyet vívhatja ki magának

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ott kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert mindenkinél többet- vagy eltérőt tud. Ellenkező

esetben más találná ki a találmányt

Egy alkotás közreadójának az eredetiséggel van a legtöbb baja, mert az eredetiség megismételhetetlen

Eredetiség nélkül könnyebb az élet, pedig az alkotó eredetisége az élet megkönnyítésére törekszik.

Eredetiség nélkül az embernek még gondolkodni sem kellene

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

17

Az alkotásból azért nehéz kihámozni a beleépített összes szellemi megoldást, mert a termeléshez elég a

mechanika és a szakmai ügyesség, a használathoz pedig a használati utasítás

Az emberi voltunkat másoktól kapjuk. Einstein zsenialitásától én is nagyobb lettem, mint ember

Az ismétlés - fogalma szerint - az egyedit és eredetit általánosítja.

A természettel bármit megtehetünk, ameddig csak kezünk van, és ameddig éppen elér

A megismerés aktusa megszemélyesíti magának a természetet

Ha a természet enged az elterelésünknek és változtatásunknak azt diadallal tudatosítjuk magunkban, és

gyönyörködhetünk az alkotásunkban, mert úgy vélhetjük, hogy az már nem a természeté, hanem a miénk,

azt elvettük a természettől, pedig csak kölcsönöztük

Az emberi természetünknek megfelelően - a fantáziánk szerint - a természettel szabadon játszhatunk.

Műalkotásokat készíthetünk.

A természetben a természettől idegen és lehetetlen formákat alakíthatunk ki.

Sőt, különböző fortélyos módszerekkel a létezőket a saját funkciójuk eltorzításával anyaggá (nyersanyaggá)

degradálhatjuk, és alkalmassá tehetjük a nekünk megfelelő alakzat elviselésére, amit alkotásnak nevezünk (a

vasérc a végén hajszálrúgó lesz).

Mi csak alkotunk, és a készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent követtünk el

a természetben, vagy a természet ellen

A természetet nem tudjuk, nem lehet, és nem is próbálhatjuk megalkotni, mert a megoldódások a

természetben minden akaratot és célt nélkülöző folyamatok szerint jelennek meg, az alkotás pedig az, amit

az ember voltaképpen tudatosan elkövet a természet egysége ellen.

Mert a természettől azt mégsem várhatjuk, hogy tudatosan kövessen el bármit is saját maga ellen

A természetben felfedezett lehetőségekre épülő céltudatos és emberi beavatkozás legelegánsabb eredményét

bátran lehet alkotásnak, illetve emberi teremtménynek nevezni

Az alkotás nagyon szeretné magát megtalálni a természetben, ahol nincs

Nem az a csodálatos, hogy az alkotás utánozza a természetet, hanem az, hogy az alkotás teremtménye

megjelenhet a természetben is (nemcsak a tudatunkban)

A lélek megjelenése az alkotásban nem a természet utánzata, hanem ellenkezőleg, a lélek behatolása a

természetbe

Azért a legnehezebb megtalálni a kreatív lélek belső működését, mert azt csak kívül kutathatjuk

Amit egyszer az ész és a lélek kitalált, azt már nem teheti meg újra, legfeljebb (ha felejt) ismételheti

önmagát.

A lélek működése és a gép működése más, még akkor is, ha ugyanazt teszi:

Az emlékezet az alkotás elsőszámú eszköze

A lélek eredetiségét utánozni bűntett

18

A gondolkodás ott fejeződik be, ahol megjelenik

A lélek megjelenése vagy annak bárhól-léte eleve kizárja (blokkolja) a működését.

A szubjektivitás megjelenése bonyolult, mert az csak objektív lehet:

A szubjektivitás zavaros és változó, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a magyarázatainkban természeti értelmet kap, azért, hogy ne tűnjék természetfeletti teremtésnek

Még az előző alkotó zseni (a tanár) is egy végrehajtó eszközzé degradálódik az új alkotó (a tanítvány)

számára

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ám a tudományos megismerésből nem lesz mindig megoldás, de a tudományos haladás minden lépése

megoldásra vár

Az alkotás a természet képtelensége

Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

Amikor mindent elkövetünk a szerelmünk elnyeréséért, nem gondolunk arra, hogy az állatok is ugyanazt

teszik

Az ember mindenben kötődik a természethez, pedig szeretné, ha nem kötődne, mert úgy érzi, hogy attól lesz

akarata, ha az, független a kötöttségektől

Az élőlény elfogyasztja a halott szerves anyagot is, de az ember az elpusztult alkotásaival csak a környezetét

szennyezi

A praxis a természethez igazít, és a természetet igazgatja

Ha a kreáció megvalósulásának nem lenne akadálya, akkor az már régen megvalósult volna magától is

Az elméletben megoldott probléma, működésre késztetése, maga az elméletet tagadó agresszív gyakorlat

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás

már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig már nem alkotás, hanem termék.

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az alkotóerő olyan titok, amit az alkotó önmagának sem képes elárulni

Az evolúciónak az emberhez érkezve meg kellett változnia, mert különben kihalt volna az emberiség. Az élet

evolúciója az ember aktívan tudatos alkotó szabadsága által a szükségszerűségébe ment át

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Az ember nemcsak tárgyakat, (nemcsak szellemiséget, nemcsak megismerést, nemcsak megértést) alkotott,

hanem önmagát is neki kellett megteremtenie

19

Az alkotásnak az ember az alanya is, tárgya is és eszköze is, a természet csak a feltételt biztosítja

A megismerés illúziói minden képzeletet is felülmúlhatnak, és mindenre képesek. Ám a megismerés

eszközein túl a megismerhetetlenség fala húzódik

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és ez lesz az alkotása.

A természet nem alkothat, mert nincs szubjektuma. A természetnek nincs vágya vagy akarata, pedig úgy néz

ki, mintha lenne.

A megismerésen túl, hogy mi van, azt nem tudhatjuk, pedig keressük.

Ám a megismerésen túl lehetnek az erkölcsi kötelességeink is?

Alkotó tevékenység a konkrétumot mássá - alkotássá alakítja

Ha a főnök megismerése konzervatív, akkor ott az alkotásnak befellegzett

A természet is konzervatív, mert minden dolgot (a lehetőségek tömegével együtt) konkrétan és

természetesen elválaszt egymástól. Ez annyira természetes, hogy senki sem veszi észre.

A napban és a csillagokban azért nem alakulhatnak ki általában konkrét dolgok, mert azon a hőfokon már

minden konkrét dolog a másiknak átjáró-ház

Egy kavics konkrétságát kalapáccsal is meg lehet törni

A szájba vétel után minden élelmiszer konkrétsága megszűnik

A természetben a „konkrétumok működése és funkciója” szabja meg a határokat, kizárásokat és egységeket

Megengedni (egy politikusnak csak) azt lehet, amit nem vesz észre, vagy, ami nem jut eszébe

Minél inkább ismerjük a határokat, a határok túllépését is annál tökéletesebben sejthetjük

A felfedező megismerés „meghaladóan határolt”, mivel nem beszélhetünk határtalan megismerésről

A megismerés a konkrétum korlátjai és határai felismerésének és meghaladhatóságainak a tudása

A világot teljes egységében látni, éppen a megismerésünk teszi lehetetlenné

A beláthatatlanság a mesterségességben megnyilvánuló tudatosságot a tudatlan természetességbe borítja.

A kreativitás és a kész alkotás között mélyül a szakadék.

Továbbá az emberi kreativitás elszakadt a végrehajtók és fogyasztók nagy és primitív tömegeitől, amikor a

legzseniálisabb mű is, már a legostobább fogyasztónak is egy gombnyomásra működik.

Az ember megoldásaival eredetileg nem megismerni, illetve megérteni, hanem saját részére alkalmassá

kívánta tenni a külvilágot. Csak akkor tévedett, amikor tudatosságot, céltudatot, elképzelést és érzelmeket

is keresett az élettelen eseményekben. Ma pedig akkor téved, ha ésszerűséget, logikát, kategóriákat és

törvényeknek megfelelő mozgást feltételez mindenütt.

A műalkotás akkor nem negatív változtatás, amikor nem a problémamegoldástól válik alkotássá

20

Ha szépet látsz a természetben, az, benned van, mert a természetnek nem tetszhet semmi

A műveleti alkotáshoz ember sem kell, bármivel végre lehet hajtani, legfeljebb a mondanivalóját kölcsönözi

az eszköz (bármi) működésével az anyagnak az ember

A művelet nem kíván észt, elég hozzá bizonyos tapasztalat, rutin, ügyesség és kitartás

A működés tudatossága éppen csak annyi, amennyi a sikerhez szükséges, mert a túlzott tudatosság gátolja a

sikert

A művelet, a művelődés és a művészet a szavak hangzása szerint egy tőről eredhet

Amíg a technikának az anyaga és a természete működik, addig a tudománynak az eredménye érvényes, amit

a megismerésnek ki kell halászni a természet tengeréből

A speciális tudás minden hozzá tartozó lehetetlent megold, vagy ami megoldhatatlan az már nem rá tartozik

A lehetetlen eredete:

Az ember egy fáról lekerült és ellehetetlenült majomnak köszönheti a létét:

A tudomány minden egyes lépése előtt a kérdés a lehetetlenség szférájában van a megértésünk számára

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A mikroszkopikus észlelés lehetősége a pontosság, tökéletesítés és részletezés eredménye, ami a mikrovilág

észlelésének egyáltalán nem pontos és tökéletes részlete

A mesterséges tevékenységünk lényege a feltételek kitalálásával és pótlásával valósul meg

A mesterséges lehetőség nem lesz, nem alakul ki és nem jöhet létre, hanem az ember a szó szoros

értelmében is megteremti azt

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

A fejlődés törvénye: Ami alacsonyabb szinten lehetetlen megvalósulást jelent, az a feltételek alakulásával

lehetővé válik, majd magasabb szinten megvalósul

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

A világ számunkra a megismerésünk ellentettjével és fordítottjával jelenik meg az érzékelésünkben (színeket

és formákat érzékelünk hullámok, fotonok és dimenziók helyett).

Lehetetlen akadálykor nem a megismeréssel van baj, hanem a megismerő emberi mivoltommal.

A világ nincs spekuláció nélkül önmagáért, sőt miért sem sincs.

A világnak nincs is problémája - nélkülem.

- Aki nem látja a vitában a problémát, hasznosabb, ha nem is érvel.

- Ha nem jövök rá, hogy a megismeréshez tudomány kell, akkor nem is jutok semmire.

A mesterséges művelet addig rontja (rontogatja) a valóságot, amíg abból valami lesz. De a céltalan

rombolásból semmi sem lesz.

21

Az embernek csupán eszközként kell kitalálni a megismerését, a problémamegoldását, a valóságot, az

embert, a környezetét és önmagát, hogy azzal manipulálni tudjon.

A természet a mesterségesre a történelmi fejlődés szükségszerűségével válaszol.

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

Az ostobaság is megvalósítható (nehogy lásd a politikát).

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb

kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Erkölcsi idea: Elképzelés az akarat lehetőségeiről az élet (másokkal való) leélésének lehetetlenségével

szemben.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Egyedül az embernek van erkölcse, ám erkölcstelen minden lény lehet.

Az élőlények között vannak alamuszi, agresszív, hullarabló és álnok gyilkos bűnözők, felszerelve szúró,

vágó, tépő, csípő és mérgező gyilkolásra kész szervekkel, amiket az ember nemhogy kitalálni, de még

mintázni sem képes, csak túlszárnyalni.

Másért élni nem erkölcsi kötelezettség belső parancsa, hanem kötelező.

Másnak, más céljaiért és sikereiért kell dolgoznom, mást gazdagítva és dicsőítve.

A felemelkedés primitív eszköze: A másikat lenyomni és uralni.

Élni, anyagcserét folytatni, szeretni, lakni, közlekedni, születni és meghalni elkerülhetetlenül kényszerülünk,

amit ragyogóan lehet akárkinek a hatalmával zsarolni, mivel nincs más lehetőségünk.

A közéletünk túszai, kiszolgáltatottjai, idomított igavonói, büntethető, megölhető, rángatható és fizetőképes

elemei vagyunk, és másért kell léteznünk és fizetnünk, mint ami a rendeltetésünk, és amire szükségünk van,

mert önmagunk és pénzünk felett mások rendelkeznek.

A jog megengedi a nagy - milliárdos pénzügyi korrupciós botrányok megúszását.

A „jogállam” vált nálunk, az engedélyezett bűn államává.

Közvetlen vagy közvetett hatalom: Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember talált ki és működtet - mint az

állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

A dolgoknak-, és akiknek nincs hatalma, a hatalom eszközeivé válhatnak.

A szenvedélyes szerelem a hatalom birtoklása és kiélése.

A szerelemben mindkét fél más konkrét hatalmi (birtoklási) célt akar elérni.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Aki nem a szavakban, hanem a tettekben hisz, az csalódik legnagyobbat a politikusban.

22

A lehetőség a „lehetetlenségeivel” korlátozza az akarat szabadságát.

A legnagyobb galádság, ha valaki más akarja megmondani, meghatározni vagy megszabni velem szemben

az én érdekemet és azt, hogy nekem mi a jó.

„Aki nem tudja erővel is érvényesíteni saját akaratát és érdekeit, az ne akarjon más érdekében fellépni”.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Minél közvetettebb és manipuláltabb a pénzszerzés, az annál elfogadottabb.

Az erőszak a szellem ellensége, és a hatalom testvére.

Az akarat az erőszak emberi formája.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

A természettel szemben az akarat úgy tud győzni, ha a természetet megszemélyesíti úgy, mint ami

intellektuálisan kijátszható.

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire

sem.

A cselekedet legáltalánosabb és legvégső „miértjére” a válasz a hit.

A tagadás „miértje” pedig a hitetlenség.

A tudás a hit próbája

Abban is lehet hinni, hogy nem kell hinni

A hitetlen szerelmes a gyönyört sem képes élvezni.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

A hit elfogadja azt, ami a természetből jön, a technika (tudás) pedig pótolja azt, ami nem jön a természetből.

A véletlen nagysága mérhető, a hit nem. Ha nem számolunk a véletlenek mennyiségével, akkor a hitünk

ostobává válik

Téveszme indokolhat pozitív cselekvést.

Ha a hamisból következik az igaz, attól az még igaz marad.

Az eredményt a vakhit sem gátolja.

Jobb vakon hinni a sikerben, mint a realitástól elbizonytalanodni.

A nem éppen etikus adózás milliárdokat nyer a vakon várakozó lottózók ostobaságán-megszállottságán.

A sikerért tenni kell, ám a sikertelenségért semmit sem kell tenni, de jó elkerülni.

Felesleges magunkat okolni a sikertelenségért, mert az sohasem vesz figyelembe minket.

Ha a sikertelenség negatív érzést vált ki belőlünk, az biztosan felesleges, hamis és illuzórikus negatív

élmény.

Az érték főn óhajtott előítélet - a dolgokról, eszmékről és az eseményekről.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

23

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

A csúnya szükséges, a szép igényes.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ember bizalom nélkül nem élhet, ezért mindennel szemben bizalmatlan.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A vak bizalom és a vak bizalmatlanság nem egy életbiztosítás.

A biztosítás megkötése bizalom dolga, a biztosító dolga pedig a bizalmatlanság kiaknázása.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A mesterséges dolog létrejötte éppen azért, mert lehetetlen, sehol sem található meg a világban

Ember sem lehet máshol a világban, mert lehetetlen és mindenben kirekeszti magát a természet spontán

folyamatából

Tudatosság is más a valóságos világban, mert lehetetlen.

Az ember a legtörékenyebb a természetben, hiszen a természetben éppen ennek léte a magasrendűség.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy

fennmaradjon a természetben.

Az illúzió azonos az elképzeléssel, ám az elképzeléshez közelebb a valóság

Illúziónak vehető az egész élet és minden megismerés. Éppen ezért nekünk az illúzióink a

legfontosabbak, azaz, az illúzióink megvalósítása.

Az élet nem illúzió, de csak illúzióban lehet élni és meghalni.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság nem ismeri a jót.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

Az illúzió valósága a természetben a technika.

Annyi vagyok, amennyit az illúzióim (elképzeléseim) akaratából képes vagyok megvalósítani.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Minden létrehozott valóság, a megvalósult illúzió

A megvalósíthatatlan illúzió ellentéte nem a valóság, hanem a megvalósítható illúzió.

A tökéletesség is illúzió.

Az élő létező létezése az ártalmainak elpalástolásával lehet.

A képmutatás igénye és igényessége már öncélú entitássá vált.

24

Képmutatás, ha az anyagból forma, és a formából nekem való eszköz lesz.

A lehetetlen elérhetetlen, mégis én akarom megvalósítani.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Az illúziónk mutatása és hatalma az eredeti képmutatásunk.

Az eszme hatása nemcsak az alkotóerejében, hanem az alkotóerő létrehozásában is meghatározó.

Tény lényege nem az, ami van, hanem az, amivel kezdhetünk valamit.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint

hasson

Az elképzelés nélküli megismerésnek nincs értelme.

A mesterséges ellentmondások a fantáziát gazdagítják.

Némely fantáziatermék megvalósítása felülmúlja az elképzelést is.

Tévedés, hogy a földbirtokból meg lehet élni, mert a föld magában - elképzelés nélkül - semmilyen

megélhetést nem ad. Az éhes embernek nem kívánatos a földet megenni.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

A fogalom nem más, mint kitisztított elképzelés a dolgok vélt állapotáról.

Minek meghalni, ha arról fogalmam sincs.

Elképzelésünk nélkül még a számítógépünk sem kezd el nekünk működni. Habár nekem már egyszer

előfordult.

Az igaz is a képzelet terméke.

Aki elképzelés nélkül vesz fel százmillió forint kölcsönt, az könnyen a börtönben végzi.

Elképzelhetetlen a fény sebessége, a relativitás elmélete, vagy a kvantumelmélet létezői, mégis azok

magyarázatához a legtöbb fantázia szükséges.

A fantázia (képzelet) nagysága és minősége (realitása) különbözteti meg az embert az állattól, és az embert

az embertől is.

Művészi, üzleti és tudományos fantáziája csak a tehetséges embernek lehet érdemes.

Az egzakt, pontos és fantáziamentes fogalmak kialakítása is elképzelés kérdése.

A megvalósítható fantázia lehet a sohasem téves.

Ha a fantázia az elferdíthetőt célszerűen elferdíti, akkor hasznos, ám ha az elferdíthetetlent próbálja

elferdíteni, akkor haszontalan.

Ami a fantáziánk meglepő, szembetűnő és legfontosabb eredménye lehet, az elsősorban a jövőképünk,

amely teljesen a képzeletünkön nyugszik, mert még nincs.

Ha a világot - minden fantázia nélkül - olyannak fogjuk fel, ahogy megjelenik (ahogy pusztán hat ránk), az

lehetséges. Akkor ezzel, az elképzelés nélkül szerzett ténnyel az égvilágon semmit sem tudunk kezdeni.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

25

Minden megoldás a megoldatlan világ becsapását jelenti.

A világ nem az embert szolgálja, azt valamilyen ”megoldással” (fondorlattal) be kell csapni, hogy értem is

legyen.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Becsapás a becsapás elleni biztonság is.

Az ártatlan a becsapottság kiszolgáltatottja.

A szabály pedig azért van, hogy a szükség megszegje:

A kereskedőnek el kell adni a portékáját.

Az éhes embernek ennie kell.

A kapzsinak harácsolni.

A szenvedélynek kielégülni.

A tiltásnak engedni.

A politikusnak agitálni.

A főnöknek végrehajtatni.

A katonának ölni.

A rendőrnek megbilincselni.

A bírónak elítélni.

A tanárnak követelni.

A szülőnek engedelmességre szoktatni.

A szeretőnek pedig kötelessége eltartani a családot.

Isten, haza, erény és szépség hirdetett eszméje, mindenféle becsapásra alkalmas, és mindenféle becsapást

elszenved.

A jó érzésűnek nem jó érzés becsapni a másikat.

Aki be akar csapni, abban nincs jóérzés.

Jóérzéssel nem lehet pénzt követelni

Jóérzéssel nem lehet szerelmet követelni.

Jóérzéssel nem lehet bizalmat követelni.

Jóérzéssel csak jóérzést lehet követelni (kérni!).

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Az élet is az előítélet megvalósítása.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Nem az előítélet rossz, hanem a másságról, a szokatlanságról, az újdonságról és a befogadásról az

ismereteink, a jóhiszeműségünk, a tapasztalataink megalapozottsága és minősítése elégtelen vagy

embertelen.

A negatív előítélet a kár oka és téves indoka.

A primitívségből származó előítélet, bármilyen magyarázkodástól és viszonyítástól is primitív marad.

A mai tudomány is a távoli jövőben talán babonává fog válni, de, hogy hogyan, azt éppen a korunkból eredő

primitívségünk nem döntheti el.

Minden tudás előítélet, és mindennek a tudása - hamis ítélet.

A megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Ha meghaltam, számomra minden helytelenné válik

Az igazság tökéletlensége képezi a megismerés feltételét.

26

A létünk biztos és szilárd alap helyett ingoványon nyugszik, és ezt az ingoványt kell a megismerésnek

megszilárdítani.

A megismerésünkben nem a zsenialitásunk, hanem a pipogya ostobaságunk az örök.

Minden mesterséges hang "hamis", mert nem természetes, lehet az a legcsodálatosabban zengő, tökéletes

zenei harmónia is.

A tévedés mindig hamarabb és hangosabban érkezik, mint az igazság.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A világot nem én alkottam, és nem az én mondataimtól függ, de nekem olyannak kell lennie, mint amit

mondok róla, ami viszont az én alkotásom.

Az objektív megkülönböztetése a szubjektívtől, a szubjektum produktuma.

A megismerés szerepe más, mint az eredete: A megismerés a mesterséges tevékenységből eredt, és aztán

már nem a tevékenységet kutatja, hanem irányítja.

A mesterséges világ meghatározza a megismerést, és a megismerés megteremti a mesterséges világot

A megismerés először azért volt, hogy a tájékozódásunkat és életfunkcióinkat biztosítsa, másodszor pedig

azért, hogy vele problémákat tudjunk megoldani, a többi szerep csak ezek után következhetett: irodalom,

művészet és filozófia stb.

Az univerzum koncepciója nélkül létezhet, de akkor nekünk a legkevésbé van és érthető.

A megismerés tárgya lehet - bizonyos értelemben – „a tőlünk független valóság”, de a megismeréstől

független valóság kifejezése értelmetlenség

A gondolkodás és a megismerés kutatásával többre megyünk, ha azt nem az agyban, hanem a könyvekben

keressük.

A relativitás elméletéről semmit sem tudok meg Einstein agyának vizsgálatából.

Az én agyam működésének csak számomra van jelentősége, mások inkább a megnyilvánulásaimból

(írásaimból) tanulhatnak.

Az okos idejében kérdez.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában.

A büszkeségünk nem tesz okossá.

A szeretet és a jóérzés nem emberi eredetű, hanem inkább emberi a problémamegoldó képesség.

Az ember élete jórészt biológiai funkciók végrehajtásának a kínkeserves megteremtéséből áll.

A hatalom célja az akarnoknál elsősorban tudatosabb, majd irányultabb és minden tekintetben fokozottabb,

mint egy vezérmajomnál.

Egy hosszú beszédet végighallgatni néha idegesítőbb, mint egy állandóan csicsergő madárra figyelni.

Száz könyvből egy százegyediket írni - egy számítógép is képes

Az ész önmagában nem nyújt élvezetet, vagy örömet, hanem csak az, amit meg lehet élni általa.

27

Az életből nem lehet kizárni a halált, mert csak úgy tud létezni.

Az élet csak úgy lehetséges, ha környezetében és önmagában minden folyamatosan pusztul, ahogy fogy és

amit fogyaszt az élet.

Az életből véglegesen csak a halál gyógyíthat ki.

Az élő, amíg van, addig örök

Az anyagcsere - a felépülés mellett - leépülő folyamat is, hiszen levegőt sem tudok venni, ha a régit ki nem

fújtam minden pillanatomban, - és a többiről ne is beszéljek.

Még kevésbé van alkalmam önmagam megújítására, mert eddig is minden förtelmet el kellett követnem,

hogy legyek, hiszen nem fértem be abba, ami van, minden akadályt el kellett pusztítanom a létezésem

megújítása végett ott, ahol minden foglalt.

Ha az öntudat és emlékezet is örökölhető lenne, akkor minden szenilitást, rossz szokást, ballépést,

beidegződést, konzervatív merevséget, és az öregedésből származó minden haszontalanságot is élveznie

kellene az újszülöttnek. Az újszülött az öntudatát inkább tanulja, és az öntudatával inkább tanul, mint örökli

Talán éppen az a szerencse, hogy a tudat (tartalmai és élményei) nem örökölhetőek, hanem csak

megtanulhatóak.

Tehát az örök élet titka nem a megvalósíthatóságában, hanem az értelmében rejlik, mivel értelmetlen.

Milyen különös, hogy az embernek kell megteremteni a saját (erkölcsi és eszmei) létezését is, mert a

természettől nem várhatunk semmit ezen a téren. Az önteremtés az ember létének indítéka és indoka.

A spontán természeti törvények nem hoznak létre embert: A törvények nem érvényesülése

esetlegességeket, véletleneket, erőszakot és torzulatokat eredményez.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Aki nem tesz semmit azért, hogy ember legyen, abból nem is lesz ember.

Aki nem tanul eleget, abból nem ember, hanem szamár lesz.

Technikával a munka teljes kiküszöbölése jót tenne mindenkinek, de olyan ész még nem született.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

Annál több nem lehet, mint ami van, de akarni mindent szabad.

A baj az, a megértésünket az zavarja, és a problémát az okozza, hogy sok másra is késztethetjük magunkat,

mint amire kényszerülünk.

 Bár, sok feleslegeset is tehetünk

 „Valóság, az, ami van, pedig pontosítva olyan mégsem lehet”.

 A memória a legstabilabbnak konstruált illúzió.

Aminek nincs értelme, az ember megteremti.

Az objektív világ nyilván azért objektív, mert nincs benne az értelmesség.

28

„Én vagyok”, amiből nem következik semmi, de ebből következtetek mindenre.

A szubjektum fogalmában az a feltételezés a fonákság, hogy a szubjektum van.

A szubjektivitásom ténye (az érzékelésem és élményem) a belvilágomban és nem a külvilágban van.

Szubjektivitás nincs a külvilágban, csak a hatása, ami viszont objektív.

Az objektív világ, úgy ahogy éppen van, (ismeret nélkül) semmire sem jó.

Az objektív világgal kezdeni kell valamit (pl. megismerni), hogy nekünk is legyen.

Hiba. Az embernek sajnos későn nyílik ki a szeme

Az ember előbb hibázik, majd kinyílik a szeme, ám nyitott szemmel is lehet hibázni, csakhogy a szem

kinyitása (hogy, hogy nem, de) mindig fokozható.

Az ember csak azért ismeri fel a szubjektivitását, mert felismerte annak a tévedéseit.

A dolgok belső eredetét kutatjuk, de csak hatásokkal és következményekkel találkozunk.

A múlt lezárt, mert elmúlt, nincs már, de ha a múltat akarjuk folytatni a jövőben, akkor rengeteg

lehetőségünk maradt.

 Csak akkor nyilvánvaló a nyilvánvaló, amikor a dologban akaratunk szerint a nyilvánvalóságot

kutatjuk és megállapítjuk.

Az is lehet értelmes, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

Nekem nem értelmes, és nekem nem is nyilvánvaló, hogy a politika állandóan a zsebemben turkál, pedig az

egyértelmű.

Abban is kereshetünk értelmet, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

 A logikátlan fantázia értelmes, de nem termékeny

 Az ismeretlen, logikátlan és értelmetlen természet fogalma sületlenség.

Úgy néz ki, mintha a logikával határoznám meg a természetességet is, pedig az logikai képtelenség.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket

a logika állapít meg.

A logikus beszédnek, logikusnak is kell lenni, különben értelmetlen. Lásd: a politikus logikáját.

Ami nincs, de szükséges, azt el kell készíteni (megalkotni) a semmiből, hogy legyen.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az irracionális magyarázat nem hamis, hanem értelmetlen.

Az ismeret arra való, hogy valamire jó legyen.

A természetben annyira nem fontos a logika, hogy (keresés és kitalálás nélkül) nem is található.

Az ember viszont logikája nélkül képtelen a természetet magyarázni.

Ám, az ember a természet „logikáját” kikutathatja, de a főnökét nem.

Az ismeretlennel a tudós foglalkozik (aki tud), az ismerttel a tanuló (aki még nem tud).

Minél kisebb részletét figyeljük meg az univerzumnak, annál többet nem tudhatunk róla, és minél nagyobb

egységét figyeljük meg az univerzumnak, annál kevesebbet tudhatunk róla.

29

Lehet, hogy a világ egyöntetű, de attól még lehet annyiféle is, amennyi részecske csak létezik.

 A végén úgyis mindent vissza kell adni a természetnek, még az életemet is.

A létrejövés a legeredetibb elvonatkoztatás.

Minden, ami létrejön, helyet követel magának a világban, mert ott minden foglalt.

A nyersanyag nyeréséhez el kell pusztítani az illető anyag eredetiségét, meghagyva azt, ami egészen más,

azt, ami az embert szolgálja a szolgaság igazi értelmében.

Az élelmezést szolgáló haszonállatok potenciális élelmiszerek, potenciális hullák, az étkezési szokások

passzív eszközei, amit (és amíg) az emberi erkölcs elnéz vagy megenged.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert eszközének anyaga valaha élőlény volt.

Az ember egyformán bánik a szerves és szervetlen nyersanyagával, társaival és feleségével, mert először az

eredeti funkcióját (tőlem függetlenségét, lányságát) pusztítja el mindegyiknek.

Nekünk semmi és senki sem más létező, ha rólunk van szó.

"A szem becsukása megszünteti a rémség látványát, de kiélezi a rémség veszedelmét".

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Az értelmes beszéd nem lehet más, mint a megegyezés tárgya. Ebből következően mindenki kimondhat

mindent, ha van befogadója.

Az értelmetlent is értelmessé tehetjük, különösen, ha van hozzá érdekünk.

A megismerés nincs másként, el kell sajátítani.

Azt lássam, ami van, és ne azt, amit nézek.

A beszéddel legtöbbször többre megyek, mint a mutogatással, bár mutogatva is lehet beszélni.

A világ minek, ha én nem vagyok?

Két világ van, az én világom, és a többi

A természetet megérteni éppen azzal lehet, ami ott nincs, pl., az okszerűség, logika, matematika és

tökéletesség stb., magyarázataival.

30

Hiszen a világgal akkor megyünk valamire, ha abban megtaláljuk magunkat is.

Az ember ne csodálkozzon azon, ha nem ismeri meg a világot úgy, ahogy szeretné, hanem

örüljön annak is, ha csak használni és magyarázni képes a megismerése által a világot.

A fejlődés más irányok degradálásával történik. A legfejlettebb a legdegradáltabb valami.

Az ember sokkal tökéletesebb hipotéziseket tud teremteni, mint azokat bizonyítani,

Ami eredetileg volt igaz, a változtatás hamissá tette.

Az alkotást emberi értelemben igazzá teszi a megvalósíthatósága, és célszerűvé a megfelelősége.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert általam lesz valami. A tanárnak a diák a nyersanyaga,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

Az alkotás, ha nem rejt csalárdságot, nem is működik.

A természetfelfogás csak a megszemélyesített lehet.

Nélkülem semmi sem lehet, pedig „kell”, hogy más is legyen, csakhogy a „kell” is személyesen az enyém.

A probléma a megoldásban véget ér, megszűnik.

A tudás célja véget érhet, de a tudás megmarad.

Fogyasztani nemcsak a tárgyat, hanem az eredményt és a sikerhez vezető tudást is lehet.

A feledés a tudás enyészete.

Az eredménynek - voltaképpen - egyáltalán nem kell tartalmazni a problématornya történelmének összes

információját, mert akkor sohasem jöhetne létre, csak annak a cáfolatát.

A bürokratát azért nem lehet kivárni, mert minden általa ismert megelőző megoldást alkalmazni szeretné.

Az öntudatomat kénytelen vagyok tanulással megszerezni (pedig adott), fejleszteni, kihasználni, közölni,

rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire

jó és mire lett?

31

Az öntudat egy olyan nyeremény vagy isteni kegy, amit szabad az embernek követni, ismételni, tanulni,

fokozni, tökéletesíteni, variálni és használni, csak közvetlenül átadni nem lehet.

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben.

Ember sem lehet meg céltudat nélkül, de megfeledkezhet magáról.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A természet önmagának és minden másnak van, de csak az embernek érthető.

Az érthetőség viszont nem természeti eredetű, hanem az ember tájékozódásából és eligazodásából

származhat.

A megértéshez ma már elég a bizonyítottság és a következetesség.

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudásunk is mással, a megismerésünkkel akar valamit

megoldani.

A természetet is mi akarjuk megérteni a magyarázatainkkal, mert a természet a legkevésbé kíváncsi

önmagára.

A létezésed neked kell megoldanod, különben elpusztulsz vagy elpusztítanak!

 A mesterségesség bűne örökös aktivitásra ítélte az embert.

A lehetetlen problémát a megfelelő tudás megoldja. Ha nem képes megoldani, akkor az, vagy nem

megfelelő, vagy pedig nem tudás.

A lehetetlenben az a legnagyobb lehetetlen, hogy megvalósul.

A technika eredeti rendeltetése az, hogy megvalósítsa az ember számára a "lehetetlen" fennmaradást, nem

pedig, hogy kielégítse a „lehetetlen” igényeit.

A megértésnek és a véleménynek, ha nincs vége, azt folytatni kell, amíg befejeződik, különben

cselekvésképtelenek maradnánk, vagy vaktában belevágnánk mindenbe, mint a politikusok.

A végtelenség fogalma a megismerés dilemmája, és nem a világé, mégpedig a megismerés természetéből

következik, és nem a természet természetéből.

A véges eszünkkel akarjuk megérteni a végtelen univerzumot, ami képtelenség.

A fény hátulról nem látszik: A fény nem is látszik, csak a forrása, vagy annak a visszaverődése valamiről.

Ha a legmesszebbre a fény megy el, akkor vajon mi lesz a fénnyel a semmiben? Ezt ellenőrizni sem tudjuk,

mert a fény hátulról nem látszik, elöl meg, nem ütközik semmibe, ami onnan visszaverné.

A végtelen vége a semmi.

A végtelen sehol sem végződik, vagy ott, ahol a sehol van.

Minden képtelenség: ami megvalósulhat egyszer is, annak a végtelenben meg kell valósulni végtelenszer is!

32

Sőt, azonosan (nemcsak hasonlóan) és a teljes azonossággal is meg kell valósulni a végtelenben mindennek

végtelenszer.

Ennél csak az a feltételezés képtelenebb, hogy a kozmosz ilyen szempontból véges és olyan szempontból

végtelen.

A végtelen fogalmilag sem lehet, mert negatív fogalom. A negatív az, ami nincs

Minden a semmiből jön, és a semmibe megy, és ebben nincs semmi misztikum.

Az ember kitalálta a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami

már egy sem az övé, mert ki kellett találni.Dr. Borbás Miklós filozófus MŰVEI - E mail címe: Bmiklos 30 @ Gmail. com

A PROBLÉMAMEGOLDÁS megoldása, fajtái, attribútumai

A PROBLÉMAMEGOLDÁS PROBLÉMÁI

KREATIVITÁS PROBLÉMAMEGOLDÁS

A MEGISMERÉS MEGISMERÉSE

ENCIKLOPÉDIA a mindentudás enciklopédiája

A TÁRSADALOM beilleszkedés, karrier, hatalom

A VITA szabályai, elmélete, toleranciája, vége

METAELMÉLET a helyes érvelés elmélete

AZ ÖRÖK VESZTES STRATÉGIÁJA

A BOLDOGULÁS TITKA

BECSAPVA MIÉRT KELL ÉLNÜNK?

FÉLREVEZETVE miért kell maradnunk?

AZ ERKÖLCSTELENSÉG LEXIKON-A

AJÁNLÁS:

Egyáltalán, azért tudunk sikeres megváltoztatással alkotni, mert a valóságban semmi sincs úgy, ahogy

mutatkozik, vagy nem az, aminek látszik.

Az idő álom, a tér meg rémálom

Nem tudjuk felfogni, hogy a múlt nincs, mert elmúlt.

A jövő pedig lesz, de most még sehol sincs.

Jelenünk „most-ja” a múltban volt – elmúlt, mert mire a „most” tapasztalatát felfogjuk akár egy másodperc

is elmúlik, mialatt már sok milliárd változás megtörtént a fizika mikrovilágában, a valóságban.

Tehát a memória, a következtetés és a tapasztalás az időről csak tudati illúzió és nem valóság.

A teret a fény terjedésének idejével mérni és felfogni képtelenség

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész olyannak akarja leírni le a történelmet, amilyennek ő látja

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Hit a vélt szükségszerűség bizalma.

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés az önmagától guruló keréknél

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A fogyasztás a tudás pusztítása is: A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg

tudott tanulni

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi. Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

Mi csak alkotunk, és a már készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent

követtünk el a természetben, vagy a természet ellen

A gondolkodás ott és azzal fejeződik be, ahol megjelenik

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog, amit mégis az ember talált ki és működtet, mint az állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

A csúnya szükséges, a szép igényes.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság sem ismeri a jót.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert fogyasztásának anyaga valaha élőlény volt.

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert belőlem én csinálok valakit. Nyersanyag tanárnak a diák,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Az öntudatomat (ami adott) kénytelen vagyok tanulással megszerezni, fejleszteni, kihasználni, közölni, rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak

ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire jó, mire kell és mire lett?

Az ember kitalálta magának a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami egy sem az övé, hiszen ki kellett találni

másnak.

Problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye. Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz. A

megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy megismeri. Amit a dolgokba beleérzünk az a mi

teremtményünk a dolgokban. Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát. Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az

ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok lennénk. A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki. A valóságot azért nem

lehet teremteni, mert van. A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Az eszméből, ha minden anyagit elvonunk az lesz az eszme

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető. Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét, szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is gondolkodik

Ha a tudat a tényleges valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

Az öntudatot is sokkal könnyebb lehetne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika élettelen utánzataiból, amivel az intelligenciakutatók

próbálkoznak.

Az ember minél többet korrigál (hamisít) az alkotásán, annál tökéletesebb az alkotása, és annál inkább eltér a természetestől

A tudás sem azonos a megismeréssel, hiszen a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mivelhogy az ember a belső tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy csak eszköze annak, amit csinál. Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás, az

engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó eszköznek

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis

rendszerezetten és pontosan kell élnie, beavatkoznia minden másba és tenni a dolgát

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A gyakorlat nem az embert, hanem az „állatot teszi”

Tévedés a szabadság okát az akaratban keresni, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva

megoldódnak.

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ahhoz kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert ő mindenkinél többet- és eltérőt tud. Ellenkező esetben más találná ki a találmányt

A szubjektivitás zavaros és változó belül, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a természet képtelensége. Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig nem

alkotás, hanem termék.

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és az lesz az alkotása.

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire sem.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

Ember sem lehet természetesen a világban, mert lehetetlen a természeti létezhetősége, sőt mindenben kirekeszti magát a természet spontán folyamataiból.

Tudatosság is más a valóságos világban, mert az is lehetetlen.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy fennmaradjon a természetben.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint hasson

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában. A büszkeségünk nem tesz okossá.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket a logika állapít meg.

OLLÓZÁSOK:

Az igazi probléma csak azért, és addig kilátástalan, amiért, és amíg nincs megoldva

Nem az élet kilátástalan, hanem az élet szemlélete az

Akinek be van csukva a szeme, annak minden kilátástalan

Az élet célja nem a halál, pedig oda vezet, hanem az élő élet meghosszabbítása

Az alkotás maga a tökély, csak a valóság tökéletlen

A lakat titka a kulcsban kereshető

Csak a zseni nem botlik el azon az akadályt képező gondon, amin más elesik

A világ minden nagyságát, szépségét, értékét és zsenialitását az is élvezheti, aki nem oldott meg semmit

Az emberi szellem igen gazdag lehet problémamegoldás nélkül is, feltéve, ha nem akarunk semmit sem

elérni a tudásunkkal

A mesterkéltség voltaképpen lusta álcázása a mesterségesnek, illetve a valódinak

A képmutatásra nemcsak az ember, az állat, hanem még a növény is képes

A végtelen világ elképzelésének a képtelenségébe minden képtelenség végtelenszer belefér

Az ember is lehet az embernek öntudatlan eszköze

Az írás és az írásjel nem tehet róla, hogy mi mit akarunk kifejezni az írásunkkal

Csak a birtoka szolgálja a tulajdonost

Csak a birtoklás vágya telhetetlen:

Az ember minden alkotása kész csoda, habár csoda nem lehet

Az ember mesterségessége új természetest visz a természetbe, a maga természetét (természetességét)

Szégyen, pedig az állat gyakorlottabb az embernél

Az eszköz nemcsak pótol, hanem felülmúl

A zseniális eszköz minden képességet képes felülmúlni

Az ember eszközeivel nemcsak a képességeit megsokszorozza, és a képzeletét pótolja, hanem minden

képzeletét felül is múlja

Az ember ritkán feltalál, pedig azért ember, de állandóan végrehajt

A hatalomban ugyanúgy kell hinni az uralomért harcoló ragadozónak, mint egy bankelnöknek. Legfeljebb a

hatalom fogalma a bankelnöknél tudatosabb, differenciáltabb és célszerűbb, mint egy vezéroroszlánnál

Szinte még a tudóst is állati szintre taszítja a kötelező formák és kötöttségek betartatása, a konvenciók és a

főnökök várakozásai

A végrehajtó munka - állati munka, vagy arra cserélhető

Akinek nincs eredeti gondolata, ne is dicsekedjék szellemi fölényével

Ami az embert legjobban köti az állatvilághoz, az, hogy neki is le kell élni az életét

Minden csapda, még a növényi csapda is intelligens, mert a készítőjétől függetlenül is elfogja az áldozatát,

pláne a készítőjét

A gép minden képmutatásra képes, minden érzést és emberi fogyasztást tudhat szimulálni, de, hogy még

élvezze is a fogyasztást? - azt már nem várhatjuk

Ha a robotnak szabad akarata lenne, elsősorban a rabtartójától (az embertől) igyekezne megszabadulni

Akarat (és rosszakarat) kell az eszköz létrejöttéhez

Az embertől független szabad akaratú intelligens gépet csak azért sem készít az ember, mert ilyet nem is

akarhat készíteni

Ha a szabad akaratom eladható lenne, akkor magamat is vele kellene adnom. A munkaerőm és képességem

megvételekor a tőkés vállalkozó az akaratomra is igényt tart

Sokmillió és billió véletlen és feltétel egymásra következése nélkül nem fejlődhetett volna ki semmilyen

intelligencia a Földön.

Vajon más bolygón a földi feltételeket mi pótolhatja?)

A történelmet a politikusok önérdekből kisajátították, pedig nem a hatalomnak, hanem az eszközkészítésnek

van az evolúciót meghatározó igazi történelme,

A történelem fejlődése a társadalom tagjaitól élesen megkülönböztethető, mégsem különbözik

Ha a múlt azért van, hogy a jelenre hasson, akkor minek annak a valóságát is ismerni? A jelenben akkor

úgyis benne van a történelmi múlt is?

Az igazi történelem egész valóságát újraélni: unalmas lenne

A történész szeretné a saját zsenialitását belevinni és megtalálni a történelemben

A történész olyannak írja le a történelmet, amilyennek ő látja

A zseni más, és nem a valóság része

A túlélés elképzelésének a koncepciója velejéig erkölcstelen. Hiszen mindenkinek (és mindennek) a végén

el kell pusztulnia ahhoz, hogy az egyed túlélhessen

Az állam kezében kiváló eszköz az erkölcs, amit egyedül a politikusnak nem kell betartani

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember működtet - mint az állam

Az akarnok politikus profizmusa abban koncentrálódik, hogy milyen ügyesen képes elrejteni az egyéni

ambícióit a publikum hangoztatott érdeke mögé

A hatalom bennünk élő ősi fikció, nélküle nem lehetünk

A hatalmi harc imitálása mindenféle játékban benne van, és minden élő tanulásának ez a legfőbb tantárgya

A hatalom egy olyan ősi fétis, ami nélkül nincs szellem, nincs alkotás, nincs akarat, nincs képmutatás és

nincs problémamegoldás

Az ember hatalmát, a hatalmat közvetítő és megtestesítő politika képviseli

A kreativitás legfőbb akadálya a hatalom, különösen, ha azt egy ostoba önző akarnok birtokolja.

A politika (a fogalma szerint is) a legálnokabb dolog, mert miránk erőlteti azt, amire nekem - személy

szerint - nincs is szükségem

A politikus az egyéni ambícióit társadalmi mezbe, érdekbe, szükségbe, feltételbe és rendszerbe építheti.

Gyakorlatilag nem is tehet mást, mert a politikusi szerep minden egyéb felfogása - eddig - melléfogásnak

bizonyult

A politika a legrosszabb, amire az embernek szüksége lehet.

Ám a politika pőre miértje az akarnok személyes ambíciója

A politika indoka, célja és eredménye az érdek, a politikus érdek nélkül még lélegzetet venni sem képes

Az erőszak primitív megoldás, a rontás ősereje és az önzés vak eszköze. Erőszakosan el lehet rontani

mindent: az életet, a folyamatokat és a struktúrákat, általában ami létrejön vagy létezik - a harmóniát,

szeretetet, meghittséget, kapcsolatot, törvényt és meglétet. Az erőszak a szellem és a fejlődés ellensége, és a

hatalom testvére. A politika történelme és a hadtörténet a színtiszta erőszak története

Az élet törvényeit be kell tartani, ezért az ember - ebből a szempontból - csak azt akarhatja, amit az élet tőle

követel

Képviselő-választáskor hagyom magam becsapni a legügyesebb hazudozótól, vagy választhatom az

ügyeskedő kisebb rosszat is

Hit a felismert szükségszerűség bizalma. A tudás a hit próbája. A hit és tudás eredetileg egészen más terület,

melyek később találkoztak: kibékültek vagy szembe-kerültek, összekeveredtek vagy elkülönültek egymástól

A tudás - szokásához híven - fonákul és galádul becsapja a hívőt, a természetest, a pozitív igazságot és

minden közvetlen-spontán történést, csak azért, hogy mutassa, hogy neki van igaza, Még ha egyszer-kétszer

az ember a tudásával sikerült is ideiglenesen kijátszani a közvetlen spontán pusztulást, mégsem hiheti azt,

hogy neki nem kell hinni

Illúzió nélkül nem lenne érdemes élni, szeretni, tanulni, dolgozni, hinni és meghalni, és nem lenne

értelme az eszmének, erkölcsnek, ideológiának, politikának, államnak, pénznek és az egész mesterséges

világunknak.

A halállal nem fejeződik be az élethez fűződő illúzió valósága, mert az nem az egyéni, konkrét és egyedi

életre vonatkozik, hanem a faj életére szabott

Minden megoldásunk az illúzió megoldása, de csak akkor működik, ha abból minden (hamis) illúziót

elűzünk.

A természet valósága önmagától sohasem fog nekünk működni, Erre jó nekünk az illúzió, illetve az

illúzióból fakadó megismerés, technika és mesterség

Az anyagiságától mentes eszmeiséget értelmetlenség anyagi okokkal magyarázni, pedig sokan

tudományosnak az anyagi okokkal való magyarázatot vélik

Az elvont eszmeiség potenciálisan létezik, és minden tényleges létnél fontosabb

Eszmeiség nélkül könnyű élni, az életet magyarázni, de boldogsághoz csak az eszme vezethet

A bizalomból indul ki az okság, bizonyítás, általánosítás, nyelv, rendszer, törvény, tanulás, megalapozottság

és megvalósulás. A bizalmatlanság pedig alapjává vált a kételynek, cáfolatnak, kérdésnek, hipotézisnek,

problémának és kutatásnak

A bizalmatlanságból származik a probléma, de a bizalomból a megoldás

A bizalom kiteljesedése hosszú idő eredménye, de ideiglenes, ám a bizalmatlanság egy pillanat műve, de

tartós

Még a legtökéletesebb eszme is kimondva másként hangzik, mint gondolva. A legzseniálisabb gondolkodást

is csak a közölt információkból lehet megtanulni. Gondolkodás is csak addig tart, amíg azt ki nem mondják.

A közölt gondolat már nem gondolkodik

A nyelv a legzseniálisabb találmány, a névtelenek kitalálásai. A beszéd mégsem művi, hanem természetes,

mint a madárcsicsergés. Hiába is, ha minden kitalálás csak művi lehet.

A szavak, kifejezések és mondatok sokkal többre használhatók, mint amire kitalálták azokat,

A nyelv nemcsak kifejezheti az érzelmeket, hanem teremti is

A nyelvvel lehet alkotni is. Minden alkotásnak „sajátos nyelvezete” van. A képzőművészet (zene, tánc,

testbeszéd stb.) is valamilyen nyelv. A matematika, a logika, a technika és a tudomány is sajátos nyelvezettel

rendelkezik.

A szemléltetés nélküli tanítás egyetlen eszköze a nyelv

Lehet, hogy a majom és a primitív nomád ember tudása közti különbség kisebb, mint a primitív és egy

magasan művelt modern ember ismeretei között, csakhogy ezt a különbséget a primitív ember bepótolhatja.

A memóriát a legkönnyebb tárgyiasítani és a tárgyakban (könyvtárakban) felhalmozni

Legtöbbször nagyon sok régit meg kell tanulni ahhoz, hogy újat alkothassunk, ám az új igyekszik elfelejteni

a régit.

Minden generációnak meg kell tanulni újólag mindazt, amit elődeik produkáltak, majd elfeledni mindazt,

ami gátolja az újat.

Egyáltalán nem igaz, hogy aki memorizál, az nem tud problémát megoldani. Ez fordítva van, aki nem tud

problémát megoldani, annál szembetűnő a memória túlsúlya

A mai generációk képesek életük során többször is megduplázni azt a tudásanyagot, amit utódaiknak

megtanítanak. Ám mind többen lesznek olyanok is, akik semmiből semmit sem tanulnak

A problémamegoldás a társadalom fejlődésének általunk véghezvitt eredménye

A kérdésben nincs rossz, csak a válaszban. Ám a kérdés a problémamegoldás feltétele

Ám a legtöbb kérdésünk ténylegesen a gondolkodásunk renyheségéből származik. Ha a kérdésben benne

van a válasz, akkor azt csak lustaságból kérdezem

Van megválaszolható és megválaszolhatatlan kérdés, ám az utóbbi az igazi jó kérdés

Van jó kérdés és kínos válasz, és van kínos kérdés és jó válasz

A megismert világnak is el kell szenvednie az ember megismerését, mert a megismerésnek csak akkor van

értelme. Mivel csak a megismerésünk adhat értelmet a világnak

A megismerésnek kezdeni kell (tudni) valamit a megismert világgal-, ha többet nem, csak azt, hogy

megismeri.

Az ember azáltal, hogy kitalálta és felismerte a megismerését, borzalmas dolgot is művelt a világgal, mivel

beavatkozott annak a megbonthatatlanságába, és megkettőzte a mindenséget: az én világomra és a külvilágra

A világ múltja és jövője csak akkor felfogható, ha a felfogásunk (megismerésünk) is el tud jutni a múltba és

jövőbe úgy, mintha (potenciálisan) ott volna. Az én világom elmúltával nekem megszűnik a külvilág is. Ha

az ember nem tud mit kezdeni a megismerésével, akkor számára értelmetlenné válhat a megismerése, és vele

együtt a megismert világa is

A tudat az, ami nem létezhet a tőlünk független természetben, persze a természettől nem is idegen, mert a

természetes emberi megismerés sajátossága.

 Amit a dolgokba beleérzünk az a mi teremtményünk a dolgokban

Az evolúció által létrejött bonyolultság és fejlettség az embernél tudatosult, illetve öntudatosult, de vajon a

világban lehet-e máshol hasonlóan bukdácsoló evolúció?

A természettől elkülönült emberi evolúció tette lehetővé a megismerést

Mi teremtjük önmagunkat, pl., amikor tanulunk

Az ember, amikor tanul, akkor hozza létre a szellemi valóságát, azaz önmagát

Az ok és okozat megkülönböztetése is csak az ember számára logikus és értelmes, különben oktalanok

lennénk

A leghamisabb fantázia is azért van, hogy jó dolgokat találjon ki

A teremtés a semmiből lesz:

A valóságot azért nem lehet teremteni, mert van

Teremtés feltételezésével könnyebb magyarázni a világot:

A szubjektív ember számára az univerzumnak értelme van, illetve valahol értelmének kell lenni, hiszen

másként, hogyan születhetett volna meg az értelmes ember?

Az ember lelke oly bonyolult, hogy azt csak megteremteni lehetett, ám ez a teremtő, lehet, hogy maga az

ember?

A tökéletesség fogalmából arra következtetünk, hogy a fejlődésnek irányulnia kell a tökéletes felé.

 Csak ebben a tökéletességben kételkednek egyesek

A tökéletes is lehet tökéletlen:

A tökéletességre törekvő lények között a legtökéletesebb az ember, annak ellenére, hogy ő tartja a

tökéletlenségi csúcsot is. Ám az emberi tökéletesség eldöntése kizárólag az emberre tartozik, ezért bolond

lenne magát tökéletlennek nevezni

A lélek elvontságában magasabb rendű, mint a létezés:

A létből, ha mindent elvonunk az a semmi. Ha a lélek és szellem fogalmából mindent elvonunk, akkor is

megmarad ott valami: például a jócselekedet lehető indítéka

Lehet valamit cselekedni elvont jóságból, tisztességből és szeretetből is, mert aki ezt még nem próbálta,

annak fogalma sincs a tisztességről

Az alkotás lelke az eszmei céljában kereshető

Az alkotás lelke nem általánosítható, és tudományosan nem kutatható, ezért eleve elkerüli a kutatók

figyelmét:

A problémának nagyon sok olyan nem szellemi megoldása is lehetséges, amiben lelket keresni hiábavalóság

Általában problémának a gondokat nevezik. A gond azé, akire tartozik, különben nincs unalmasabb mások

gondjait hallgatni.

Egy csecsemőnek minden probléma eredeti

Az eredeti probléma megoldásából eredeti alkotás születik, vagy, fordítva: eredeti alkotáshoz eredeti

problémát kell megoldani

Az eredetiség teszi alkotássá a művet, különben az csak termék, mivel

Az eredetiség nem általánosítható

A problémamegoldás kitalálása zseniális találmány lehetett

A legeredetibb és legzseniálisabb emberi felfedezés lehetett, amikor ősünk egy fadarabban legelsőként

felfedezte a bunkó lehetőségét

A megoldás szellemi lehetősége a fejben kereshető és a dolgokban lelhető meg

A problémamegoldásnak az alkotás igényességében van a lelke, és nem a gondok elűzésében

Az alkotás lélek nélkül csak egy értelmetlen tárgy!

Az alkotás a semmiből lesz, de ez a semmi mégsem semmi, mert benne van a lélek:

Az alkotás lelke a semmiből jön és az anyagában (elemeiben) valósul meg

A tudomány nem foglalkozhat a lélekkel, de a tudományban van a legtöbb lélek

A művészi lélek nem a műből-, hanem a művészből származik

A tudós, a mérnök és a művész a lélekkel dolgozik, és megalkotja a dolgok lelkét is

Az adásvétel nem mutatja az alkotás lelkét, legfeljebb a kereskedő lelketlenségét

A kreativitás a lélek működése és eredetisége

A fiatal a múltból maga szelektálhatja a neki értelmes tananyagot, ha nem él vele - az ő baja

Az ember a létért folytatott küzdelmét feladta a kényelméért. Ez alá rendeli az ízlését, hatalmát, tekintélyét,

szerelmét és lakását, hogy az autójáról ne is szóljak

Az ember, amit a természetért tesz, azt is az élete minőségének mesterséges fenntartásáért és javításáért

követi el

Magamat minden percben feladom másért

10

Sokszor fel kell adnom a kényelmemet, várakozásaimat, hasznomat, érdekeimet és szubjektív létemet azért,

hogy a másnak szánt cselekedetem sikeres lehessen

Az élet sem az enyém

Lehet ezer butaságot művelni (pusztítás nélkül is) az élet fejlődése ellen, de ha csak egyet tettünk érte, az

marad meg, az számít, az érvényes, mert a többi olyan, mintha nem is lett volna

Az ember nagyságát az igényei is mutatják, és igényességével lehet felülemelkedni másokon, de még

önmagán felül is

Az igény sokkal jobban megmutatkozik az alkotás és termék tulajdonosában

Az ember a tekintélyét a fogyasztásával is igyekszik emelni

Ma már a technikai igényt jórészt a technika határozza meg

Ma már az alkotás speciális igénye, formája és feladata sokkal inkább megszabja a kreáció problémáját,

mint az ember tényleges szüksége

Minden azért célszerű, mert nekem vagy bárminek megfelelően működik.

Csókolózás közben nem jut eszünkbe, hogy az ajkaink, nyelvünk és a szájüregünk mennyi másra is

megfelelő és célszerű. Például, a szájüreg alakja, a fogak helyzete célszerűen elrendezett, vagy a nyelv

milyen jó eszköze, mércéje és laboratóriuma az étkezésnek, és a nyál összetétele, flórája, savállománya,

enzimrendszere stb. lehetővé teszi az emésztés kémiai kezdetét már a szájban is stb. stb. Csókban millió

idegen baktérium is él, nemcsak a másik nyelve

Az akarat nem igazán szabad, mert csak azt a célt akarhatom, amit a természet nekem megenged.

Az embernek azért van tudása, ügyessége, rutinja és akarata, hogy azt a céljának megfelelően szabadon

használja

Ha a természetnek terve lenne, akkor az csak fatálisan valósulhatna meg

Az ember éppen azért tervez, mert ő akarja a valóságot megvalósítani

Az ember eleve elszakadt a valóságtól, azért minden terve - a megvalósítása előtt - lehetetlen elképzelés

csupán. A jó és eredeti terv olyan, ami még sohasem volt a természetben, ezért a megvalósításáig eleve

lehetetlen

Egy talpraesett főnök minden eredetiséget eltapos

A jó terv nemcsak a megvalósíthatóságával, hanem a tudatosságával is mérhető

A tevékenységem eldöntéséhez mindig találok olya személyt vagy tárgyat, aki, vagy ami helyettem is

gondolkodik

Ha a tudat a valóságot tükrözné, akkor a lény elveszne a valóságban

A valóság és a megismerő tudat között nagyon sok közvetítő elem, eszköz, mesterséges alkotás és

olyan szellemi létező terpeszkedik, amit a problémamegoldás alkotott magának, és ami nem kereshető

máshol a valóságban. Ezért közvetlenül a valóságból semmilyen tudat nem származhat, mert az csupán a

11

problémamegoldás eredménye lehet

Nincs zseniálisabb találmány, mint a kerék, és nincs ostobább működés egy önmagától guruló keréknél

A tudat és a memória belső rutinos működése is tudattalan mechanizmusként működik:

Sémák, képletek, rendszerezések, ismétlések és magoló bevésések mechanizmusai kímélik a tudatosságot.

Mindazok, amitől az ember - állítólag - okosabb lesz

A kifejező szavak megértése az értelem jele, de még nem a gondolkodásé

Egy lehetetlen szituáció megértése fokozott értelmet követel, de annak megoldásához már gondolkodni kell

A kudarcaim sora inkább rádöbbent az öntudatomra, mint a sikereim érzése.

Az öntudat elvontan nem más, mint értelmi reflexió az énünket ért benyomásokra, befolyásolva a

szubjektumunk minden érzelmi torzulatával

Az öntudat illúzióit és a belőle eredő hamis következtetéseket a tudomány sem képes lerombolni

Az öntudat világnézeti kifejezésének nincs sok racionális értelme:

Önmagam működéséről talán kevesebbet tudok, mint minden másról:

Az ember, amikor tudatosan változtat az érzelmein és ösztönein, nem gondol arra, hogy ugyanolyan idegen

területre tévedt, mint amikor idegen (külső) dolgokon, vakon változtat valamit

Én magamnak más vagyok, mint én másnak

A megismeréstől az öntudat felismerése abban is különbözik, hogy a megismerését az ember találta ki

magának, ám az öntudata meg csak úgy jött magától valahonnan az érzelemvilágából

A megismerés minden eszköze lényegében nem létező, mert az eszköz megszemélyesített személytelen

alkotóképesség.

Az öntudat illúzióinak sokkal kényelmesebb hinni, mint nem hinni

„A problémákkal elfoglalt ember nem ér rá az öntudatával foglalkozni”

Az ember öntudatát eredetileg oly sok minden hozta létre, hogy valamennyit összegyűjteni sem lehetne,

nemhogy újra előállítani.

Utánozni a legegyszerűbb szinten érdemes, viszont megismételni csak a legmagasabb (azonos) szinten lehet.

Az öntudatot is sokkal könnyebb lenne előállítani a legfejlettebb állati tudatból, mint az élettelen mechanika

élettelen utánzataiból.

Az eredetivel mesterségesen akármit tehetünk: a megsemmisítéstől a tökéletesítésig, pl. mi mindent képes

alkotni a kozmetika az eredeti forma széppé tételével?

Az alkotások azért alkotások, mert hamisak, ugyanis az ember beavatkozása nyomán eltérnek a természet

természetes, valódi és igaz rendeltetésétől.

Az igaz természetet nem is lehet megvalósítani, mert az magától megvalósul

12

Az embernek a léte végszükségéből és eredetileg, mindenképpen be kellett avatkoznia a természet és a

valóság addig kialakult természetes vonalába, mivel létrejöttével eleve becsapta a valóság természetét. Nem

lehet, mégis van. Az alkotás a hamisság (becsapás) fogalmából következik:

Az alkotás mindenképpen a hamis alapja, eredete, feltétele, reális megjelenése és jelensége. A természetben

a mesterséges alkotás jelenti a hamis értelmét. Annak ellenére, hogy az ember csak a sikertelenségét vagy a

sikere utánzását tartja hamisnak

„A szobrász állandóan korrigálja a követ, hogy abból szobor legyen”

Az ember minél többet hamisít (korrigál) az alkotása hibáján, annál tökéletesebb az alkotása, és annál

inkább eltér a természetestől

Amit az ember tudatosan tesz, azt általában a természetes ellen teszi, ezért a természetben és a természettől

legidegenebb dolog a tudatosság.

Az ember minden maradandót elront: egy sok millió éves fejlődési alakulatot, csak azért, hogy az ő

szeszélyes kényelmét szolgálja az, ami másra termett.

Az ember azért optimista, mert az felmenti őt a rontás érzése és vétke alól

A mesterséges tevékenység egy feje tetején álló felépített piramisra hasonlít:

Az agyával gondolkodik az ember, de az agyat önmagában és önmagától mégsem lehet a gondolat

létrehozására késztetni

Az agyából az ember kipréseli a gondolatokat, ám a gondolatból nem lehet agyat csinálni

A megnyilvánítás befejezi, a megnyilvánulás pedig rögzíti a gondolatot

De az agyműködés nem gondolkodik

A gondolat is úgy születik, mint az élet

A termék elárulja a kitalálója tudatosságát is

Annak ellenére, hogy a gyártás kiűz minden tudatosságot a termékből

A létproblémák ereje növeli a tudatot, de korlátozza a tudatosságot

A túlélés ösztöne roppant mértékben koncentrálja, konzerválja, és egyirányúvá teszi a tudat tudatosságát.

Ám a túlélésnek többnyire a körülmények ötletes megváltoztatása is a célja

Egy állatnak nem szükséges minduntalan arra gondolni: „na-, és most mi lesz velem, mit kell tennem, hogy

legyek?”

Ki tudja, miért? De kímélnünk kell a tudatosságunkat a reflexeinkkel

A természetben nincs céltudatosabb, mint a ragadozó állatok zsákmányszerzése, amivel túlszárnyalhatnak

minden emberi maflaságot

Az ember tudatosságát nem a céltudata, hanem a megoldásainak a terjedelme méri

A tudományos felfedezés tudatosságát 1. A megtanulása fokozza, 2. A kifejezése elmélyíti, 3. A szaknyelve

viszont leszűkíti (a szakszerűségre)

13

 A tanulás nem más, mint a tudatosság rendszerezett fokozása

A szakbarbár tudatossága a szakmájától korlátolt

Egy kitűnő szakember a tudásának csak egy töredékét képes közölni egy olyan töredék csoporttal, aki érti is,

és akit érdekel is a téma

A szakmán kívüli tengernyi nép pislogva figyeli azt, hogy mennyire elzáródik előtte a szakmák-, és azok

problémáinak a sokasága

Ha minden előzmény benne lenne az újban, akkor nem lehetne, mert az alkotás attól alkotás, hogy minden

előzményére rácáfol, mert az új attól új, hogy tagadja a régit

A fogyasztás a tudás pusztítása is:

A szemétbe több tudást kidobunk, mint amennyit egy zseni valaha is meg tudott tanulni

A modern ember kapzsi takarékossága gyakran még a legjobbakat is kidobja vagy a zseniket is félreállítja

A mai embernek minden kacat, ami nem modern vagy nem fér el

Az emberi tudat nem a természetből származik, csak a természetre vonatkozik: A tudat ellentétes műveletet

végez, arra irányul, ami nincs, és nem is lehet, az őt nélkülöző világban

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben

Minden aktív célszerű emberi cselekedet, amely a természeti folyamatok ellenében hat, célszerűnek vehető.

Minden emberi, ami a megfontolt elrontás tudatos felhasználására (hasznosítására) számít

Én a tudatommal akarom éppen azt, ami a természettől megkülönböztet.

Az sem lenne jó, ha a természetnek is lenne velem szemben tudata, mert akkor nem lehetne azt becsapni, és

a szolgálatomba állítani, hanem a természet tehetne keresztbe nekem

A tudatosságot az ember eredetileg egyféleképpen alkotta meg magának, miután azt sem megismételni, sem

újraalkotni már többé semmikor és semmiből sem lehet, csak ami van, azt alakítani - képezni.

Az öntudatom - természetesen - a létrejötte után már úgy alakíthatom, ahogy csak a szabad akaratom azt

megkívánja nekem

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudás is mással, azaz a megismeréssel akar valamit megoldani

A tudat a legcsavarosabb fogalom, mert a tudat kívülről szemléli a külvilágot, mivelhogy az ember a belső

tudatával csak kívülről képes szemlélni a külvilágot

Az agy eszköze annak, amit csinál. A tudat nem azonos azzal, amit tudatosan megváltoztat, hanem csak a

változás hatásait élvezi

Azért vannak a kategóriák és törvények, mert valaki valamikor kitalálta és akarta, hogy legyenek, mert

érteni akarta a világot

A törvények és kategóriák nem a természetet, hanem az embert (a tudást) szolgálják (a természet ellen), még

akkor is, ha azokkal a természetet magyarázzuk

Minden javítás, tökéletesítés és kritika (bírálat) már nem az eredeti gondolat, hanem „más” gondolatot

jelent, és nem javít, hanem ront az eredetiségen

Egy eredeti alkotás gondolatának eredetisége azért nem cáfolható és bírálható, mert a cáfolat célja

megsemmisíteni minden eredetiséget. Az eredetiség csak eredetiségre cserélhető

14

Az eredetiség, alkotás, újszerűség, céltudat, tudatosság és aktivitás az emberi ötletből fakadó cselekedetben

és alkotásban együtt jelenik meg, ám egymástól elválaszthatók és külön-külön mechanizálhatók, ami maga

az intelligens gép

Még a legzseniálisabb agy is csak külső impulzusok hatására működhet

Az agyat nem lehet automataként vizsgálni, ám az agykutatók próbálkoznak

Nem igaz, hogy a szellem (tudat) a legnagyobb, mert a gép az agyunknál sokkal több információ

befogadására, kifinomultabb és bonyolultabb megoldó és átfogó szellemi műveletek elvégzésére képes.

Különben nem lenne alkalmas arra, amire kitalálták, hogy segítse, pótolja és megsokszorozza a szellemi

műveleteinket

Egy eredeti probléma megoldásához nem elegendő az eddig felhalmozott és tárolt információk összes

tömege sem. Egy zseni is kell hozzá

A gép a lehetetlennél megáll, az ember továbblép

Az ember a lehetetlenből eredeti megoldást kreál

Az ember arra is képes, hogy úgy dönt irracionálisan, hogy az, később racionálissá válik. A gép racionális

döntése - legfeljebb - később gyerekesnek tűnik

Ha az eszközt is öntudatra lehetne kelteni, az már többet sohasem lenne eszköz, hanem valami egészen

mássá válna.

Az öntudat nem mechanikusan jött létre, legfeljebb csak annak a mechanizmusa mechanizálható

Az aktivitás idegen dolgokat használ saját szervként, amit eszköznek nevezünk:

Az emberi aktivitás máson és másokon csak úgy érvényesülhet, ha aktivitásának tárgyát és személyét -

titokban - puszta nyersanyaggá degradálja

Annak ára van, hogy aktív emberi lények lehetünk. Néha az embernek saját magát kell az aktivitásával

megerőszakolnia, és olyasmiket kell csinálnia, amihez – őszintén - nincs is kedve: mint a munka, a tanulás,

az engedelmesség a maga teremtette államnak, jognak, törvénynek, erkölcsnek és minden ilyen önkínzó

eszköznek

Azzal, hogy az ember önkényesen beavatkozott a természet rendjébe, rettenetes hibát követett el önmaga

ellen, mert attól kezdve - saját érdekében - kénytelen azt a léte végéig aktívan fenntartani és folytatni

Az ember nem a balesetnél, hanem a természetben a legbűnösebb cserbenhagyó.

A beavatkozás az ember permanensen káros szenvedélye. Az emberi alkalmazkodást - a természeti

változásokhoz - felváltotta a folyamatos alkalmazás

Ha az ember elveszítené a közvetítő eszközeit, és a közvetlen szükséglet-kielégítésre kényszerülne, pusztán

a két kezére hagyatkozna, akkor az ember lenne a legvédtelenebb és legtörékenyebb élőlény a világon.

Az embernek általában fogalma sincs arról, hogy voltaképpen mi is van körülötte, mégis rendszerezetten és

pontosan kell élnie, és tenni a dolgát

15

Mi minden tudásunkat, tudatunkat, tehetségünket, ösztöneinket és érzelmeinket szeretnénk beépíteni az

alkotásainkba. Általában sikerül is, csakhogy egyáltalán nem úgy, ahogy azt először elképzeltük, vagy,

ahogy az elején szerettük volna

Amikor már úgy tűnik, hogy az ember a lépésről-lépésre haladó sziszifuszi fejlődés bonyolultságát tudatosan

vagy ösztönösen belátta, átlátta és műveli, akkor egy heurisztikus fordulattal egészen más irányba kell

fordítania a fejlődést (pl. lovas kocsi helyett autóba ül)

A legközönségesebb publikálás az eladás

Az ember egyetlen tudatos megoldása az élet (ösztönös) fejlődésének évezredeit pótolhatja, vagy megelőzheti

A reflexmozdulatok megtanulásában az állat sokkal tanulékonyabb és tehetségesebb, mint az ember. A

gyakorlat nem az embert, hanem az állatot teszi

Az ember valóságos biológiai léte másodrendűvé degradálódott a létrehozott iszonyatos méretű és egymás

összefüggéseire épült mesterséges közvetettségek mellett

A természet nagy egészében semmi sem közvetett, és semmi sem új, ám az embernek minden közvetett és

minden új

Az újat megalkotni sokkal egyszerűbb, mint azt megtalálni

Csak az értelmezés szerint lehet a születés mindig új és a halál a régi

Egyetlen új lehet a világon: az eredeti megoldás. Ám ez voltaképpen szóismétlés

Praktikusan az új, ami még hat, mert a régivel már nem megyünk semmire

Aki értelmesen végzi a dolgát, az mindenben új feladatot lát

A számítógép nem tud eredeti alkotást létrehozni, de sokkal több újra képes, mint a kezelője

Az ember sohasem lenne képes (egyedül) olyan biztonságos, precíz, hatékony és vadonatúj gépet tervezni,

mint amire egy számítógéppel vezérelt robot képes, ha utasítást kap az embertől. Márpedig az utasítás

kiadásában nem sok az új, arra minden begyepesedett- és korlátolt agyú főnök is képes

A csecsemőnek és a tanulónak minden régi is új

Egyetlen tanulót sem vígasztal az, hogy neki azért könnyű, mert már mások is megoldották azt, amit neki

kínkeservesen meg kell oldani

A tanárnak is könnyebb a diákra bízni a megoldást, mint a saját agyát erőltetni, magyarázni és megértetni

A megoldás annál szabadabb, minél pontosabb, törvényszerűbb és szükségszerűbb az alkotás működése

Az a szabad autó, amivel oda megyek, ahová akarok, nem pedig az autó megy oda, ahová akar

A szabad fantázia szegényes a szabad alkotással szemben, pedig minden alkotás a fantázia terméke

A mai alkotás nagyobb csoda, mint az ősi csodák elképzeléseiben a legfantasztikusabb

A véletlent nem véletlenül tesszük, hanem csak akkor megyünk valamire a véletlennel, ha valamiként

képesekké válunk tudatosan alkalmazni rá valamit, ami nem véletlen

Szabad akarat megindokolása az, ami szabad

Tévedés a szabadság okát keresni az akaratban, ahelyett, hogy az akarat indokát vizsgálnák.

Az indokolatlan szabadság egyáltalán nem szabad

16

A jóakarat is csak akkor ér valamit, ha az szabad.

Szabadon az érzést is lehet választani az ész helyett. Vajon melyik választás a szabadabb: az ösztönös

érzelmektől motivált szerelem választása, vagy a racionális észérvekkel megokolt párválasztás?

Elvontan a szabadság negatív fogalom

A szabadság sohasem örök

Vajon meddig villoghat szabadon az ember?

Az elrontás viszont szabad és örök

Szabadon mindent, még az életet is el lehet rontani

A szabadságunk legnagyobb hibája az, amibe belepusztulunk

Az akarat ténykedése egyáltalán nem véletlen

Az embert a türelmetlensége tette emberré. Ám a türelmetlenséget a szabadság megsokszorozni képes

A szabadságot nem lehet szabaddá tenni, mert az éppen a zűrzavar:

Ha a szabadonfutó önállósítja magát (szabad), akkor a falnak megyünk tőle

Ha a szabadságot önmagára vonatkoztatom, akkor nem a szükségszerűség szabadságát teremtem meg,

hanem a szabad embert, aki képes manipulálni a szükségszerűségeket

Csak aminek a feltételeit az ember át- és belátja, sejti vagy akarja, azt szabadon megteremtheti,

Az embernek, amit szabad, azt meg is teszi

Az embernek, amit nem szabad, azt is megteszi

Csak a megnyilvánult szabadság szabad

Az embert valószínűleg a türelmetlensége tette emberré, mert soha sincs türelme megvárni, amíg a

problémák maguktól, vagy az ösztönöktől indítatva megoldódnak.

Akarat nélkül nincs alkotás, nincs megismerés, nincs élet, nem lehet fejlődés, és nem lehet erőszak sem

Ha az akarnok politikai pályára megy, akkor ott a legmegfelelőbb helyet vívhatja ki magának

A jobb megoldáshoz mérsékelni kell az erőt, mérlegelni a lehetőségeket, és ott kell az akarat szabadsága

Az alkotó gondolatmenetét azért nehéz követni, mert mindenkinél többet- vagy eltérőt tud. Ellenkező

esetben más találná ki a találmányt

Egy alkotás közreadójának az eredetiséggel van a legtöbb baja, mert az eredetiség megismételhetetlen

Eredetiség nélkül könnyebb az élet, pedig az alkotó eredetisége az élet megkönnyítésére törekszik.

Eredetiség nélkül az embernek még gondolkodni sem kellene

Az eszköz tudatosítja, egyszerűsíti és felgyorsítja a gondolkodást, és megöli a gondolat eredetiségét

17

Az alkotásból azért nehéz kihámozni a beleépített összes szellemi megoldást, mert a termeléshez elég a

mechanika és a szakmai ügyesség, a használathoz pedig a használati utasítás

Az emberi voltunkat másoktól kapjuk. Einstein zsenialitásától én is nagyobb lettem, mint ember

Az ismétlés - fogalma szerint - az egyedit és eredetit általánosítja.

A természettel bármit megtehetünk, ameddig csak kezünk van, és ameddig éppen elér

A megismerés aktusa megszemélyesíti magának a természetet

Ha a természet enged az elterelésünknek és változtatásunknak azt diadallal tudatosítjuk magunkban, és

gyönyörködhetünk az alkotásunkban, mert úgy vélhetjük, hogy az már nem a természeté, hanem a miénk,

azt elvettük a természettől, pedig csak kölcsönöztük

Az emberi természetünknek megfelelően - a fantáziánk szerint - a természettel szabadon játszhatunk.

Műalkotásokat készíthetünk.

A természetben a természettől idegen és lehetetlen formákat alakíthatunk ki.

Sőt, különböző fortélyos módszerekkel a létezőket a saját funkciójuk eltorzításával anyaggá (nyersanyaggá)

degradálhatjuk, és alkalmassá tehetjük a nekünk megfelelő alakzat elviselésére, amit alkotásnak nevezünk (a

vasérc a végén hajszálrúgó lesz).

Mi csak alkotunk, és a készből is alkotunk, de fogalmunk sincs arról, hogy közben mi mindent követtünk el

a természetben, vagy a természet ellen

A természetet nem tudjuk, nem lehet, és nem is próbálhatjuk megalkotni, mert a megoldódások a

természetben minden akaratot és célt nélkülöző folyamatok szerint jelennek meg, az alkotás pedig az, amit

az ember voltaképpen tudatosan elkövet a természet egysége ellen.

Mert a természettől azt mégsem várhatjuk, hogy tudatosan kövessen el bármit is saját maga ellen

A természetben felfedezett lehetőségekre épülő céltudatos és emberi beavatkozás legelegánsabb eredményét

bátran lehet alkotásnak, illetve emberi teremtménynek nevezni

Az alkotás nagyon szeretné magát megtalálni a természetben, ahol nincs

Nem az a csodálatos, hogy az alkotás utánozza a természetet, hanem az, hogy az alkotás teremtménye

megjelenhet a természetben is (nemcsak a tudatunkban)

A lélek megjelenése az alkotásban nem a természet utánzata, hanem ellenkezőleg, a lélek behatolása a

természetbe

Azért a legnehezebb megtalálni a kreatív lélek belső működését, mert azt csak kívül kutathatjuk

Amit egyszer az ész és a lélek kitalált, azt már nem teheti meg újra, legfeljebb (ha felejt) ismételheti

önmagát.

A lélek működése és a gép működése más, még akkor is, ha ugyanazt teszi:

Az emlékezet az alkotás elsőszámú eszköze

A lélek eredetiségét utánozni bűntett

18

A gondolkodás ott fejeződik be, ahol megjelenik

A lélek megjelenése vagy annak bárhól-léte eleve kizárja (blokkolja) a működését.

A szubjektivitás megjelenése bonyolult, mert az csak objektív lehet:

A szubjektivitás zavaros és változó, az objektivitás látható és adekvát a megjelenés által

Az alkotás a magyarázatainkban természeti értelmet kap, azért, hogy ne tűnjék természetfeletti teremtésnek

Még az előző alkotó zseni (a tanár) is egy végrehajtó eszközzé degradálódik az új alkotó (a tanítvány)

számára

Az alkotás ötlete a fejben születik, ami mindig „kéznél van”

Ám a tudományos megismerésből nem lesz mindig megoldás, de a tudományos haladás minden lépése

megoldásra vár

Az alkotás a természet képtelensége

Az ember természeti lény bár képtelenségekre képes

Amikor mindent elkövetünk a szerelmünk elnyeréséért, nem gondolunk arra, hogy az állatok is ugyanazt

teszik

Az ember mindenben kötődik a természethez, pedig szeretné, ha nem kötődne, mert úgy érzi, hogy attól lesz

akarata, ha az, független a kötöttségektől

Az élőlény elfogyasztja a halott szerves anyagot is, de az ember az elpusztult alkotásaival csak a környezetét

szennyezi

A praxis a természethez igazít, és a természetet igazgatja

Ha a kreáció megvalósulásának nem lenne akadálya, akkor az már régen megvalósult volna magától is

Az elméletben megoldott probléma, működésre késztetése, maga az elméletet tagadó agresszív gyakorlat

A pénzünkért azt is elfogyasztjuk, amit különben sohasem fogyasztanánk

Az alkotás megmutatja az alkotóerőt. Az alkotásban valójában semmi alkotóerő sem lehet, mert az alkotás

már nem alkothat, az alkotás ismétlése pedig már nem alkotás, hanem termék.

Ha az alkotóerőt tanítani lehetne, akkor mindenkiből lehetne zseni

Az alkotóerő olyan titok, amit az alkotó önmagának sem képes elárulni

Az evolúciónak az emberhez érkezve meg kellett változnia, mert különben kihalt volna az emberiség. Az élet

evolúciója az ember aktívan tudatos alkotó szabadsága által a szükségszerűségébe ment át

Az ember az élettel már csak közvetetten találkozik, ám a halállal közvetlenül

Az ember nemcsak tárgyakat, (nemcsak szellemiséget, nemcsak megismerést, nemcsak megértést) alkotott,

hanem önmagát is neki kellett megteremtenie

19

Az alkotásnak az ember az alanya is, tárgya is és eszköze is, a természet csak a feltételt biztosítja

A megismerés illúziói minden képzeletet is felülmúlhatnak, és mindenre képesek. Ám a megismerés

eszközein túl a megismerhetetlenség fala húzódik

A szubjektum olyasmit tesz ki az objektív világba, ami ott nem lehet, és ez lesz az alkotása.

A természet nem alkothat, mert nincs szubjektuma. A természetnek nincs vágya vagy akarata, pedig úgy néz

ki, mintha lenne.

A megismerésen túl, hogy mi van, azt nem tudhatjuk, pedig keressük.

Ám a megismerésen túl lehetnek az erkölcsi kötelességeink is?

Alkotó tevékenység a konkrétumot mássá - alkotássá alakítja

Ha a főnök megismerése konzervatív, akkor ott az alkotásnak befellegzett

A természet is konzervatív, mert minden dolgot (a lehetőségek tömegével együtt) konkrétan és

természetesen elválaszt egymástól. Ez annyira természetes, hogy senki sem veszi észre.

A napban és a csillagokban azért nem alakulhatnak ki általában konkrét dolgok, mert azon a hőfokon már

minden konkrét dolog a másiknak átjáró-ház

Egy kavics konkrétságát kalapáccsal is meg lehet törni

A szájba vétel után minden élelmiszer konkrétsága megszűnik

A természetben a „konkrétumok működése és funkciója” szabja meg a határokat, kizárásokat és egységeket

Megengedni (egy politikusnak csak) azt lehet, amit nem vesz észre, vagy, ami nem jut eszébe

Minél inkább ismerjük a határokat, a határok túllépését is annál tökéletesebben sejthetjük

A felfedező megismerés „meghaladóan határolt”, mivel nem beszélhetünk határtalan megismerésről

A megismerés a konkrétum korlátjai és határai felismerésének és meghaladhatóságainak a tudása

A világot teljes egységében látni, éppen a megismerésünk teszi lehetetlenné

A beláthatatlanság a mesterségességben megnyilvánuló tudatosságot a tudatlan természetességbe borítja.

A kreativitás és a kész alkotás között mélyül a szakadék.

Továbbá az emberi kreativitás elszakadt a végrehajtók és fogyasztók nagy és primitív tömegeitől, amikor a

legzseniálisabb mű is, már a legostobább fogyasztónak is egy gombnyomásra működik.

Az ember megoldásaival eredetileg nem megismerni, illetve megérteni, hanem saját részére alkalmassá

kívánta tenni a külvilágot. Csak akkor tévedett, amikor tudatosságot, céltudatot, elképzelést és érzelmeket

is keresett az élettelen eseményekben. Ma pedig akkor téved, ha ésszerűséget, logikát, kategóriákat és

törvényeknek megfelelő mozgást feltételez mindenütt.

A műalkotás akkor nem negatív változtatás, amikor nem a problémamegoldástól válik alkotássá

20

Ha szépet látsz a természetben, az, benned van, mert a természetnek nem tetszhet semmi

A műveleti alkotáshoz ember sem kell, bármivel végre lehet hajtani, legfeljebb a mondanivalóját kölcsönözi

az eszköz (bármi) működésével az anyagnak az ember

A művelet nem kíván észt, elég hozzá bizonyos tapasztalat, rutin, ügyesség és kitartás

A működés tudatossága éppen csak annyi, amennyi a sikerhez szükséges, mert a túlzott tudatosság gátolja a

sikert

A művelet, a művelődés és a művészet a szavak hangzása szerint egy tőről eredhet

Amíg a technikának az anyaga és a természete működik, addig a tudománynak az eredménye érvényes, amit

a megismerésnek ki kell halászni a természet tengeréből

A speciális tudás minden hozzá tartozó lehetetlent megold, vagy ami megoldhatatlan az már nem rá tartozik

A lehetetlen eredete:

Az ember egy fáról lekerült és ellehetetlenült majomnak köszönheti a létét:

A tudomány minden egyes lépése előtt a kérdés a lehetetlenség szférájában van a megértésünk számára

A megismerés a lehetetlenségek megoldásának folyamatos megértése

A mikroszkopikus észlelés lehetősége a pontosság, tökéletesítés és részletezés eredménye, ami a mikrovilág

észlelésének egyáltalán nem pontos és tökéletes részlete

A mesterséges tevékenységünk lényege a feltételek kitalálásával és pótlásával valósul meg

A mesterséges lehetőség nem lesz, nem alakul ki és nem jöhet létre, hanem az ember a szó szoros

értelmében is megteremti azt

A lehetőségek felismerése a megismerés fejlettségének a függvénye

A fejlődés törvénye: Ami alacsonyabb szinten lehetetlen megvalósulást jelent, az a feltételek alakulásával

lehetővé válik, majd magasabb szinten megvalósul

Semmi új sem lehet általában az általánosból, mert az új attól új, hogy elüt az általánostól.

A világ számunkra a megismerésünk ellentettjével és fordítottjával jelenik meg az érzékelésünkben (színeket

és formákat érzékelünk hullámok, fotonok és dimenziók helyett).

Lehetetlen akadálykor nem a megismeréssel van baj, hanem a megismerő emberi mivoltommal.

A világ nincs spekuláció nélkül önmagáért, sőt miért sem sincs.

A világnak nincs is problémája - nélkülem.

- Aki nem látja a vitában a problémát, hasznosabb, ha nem is érvel.

- Ha nem jövök rá, hogy a megismeréshez tudomány kell, akkor nem is jutok semmire.

A mesterséges művelet addig rontja (rontogatja) a valóságot, amíg abból valami lesz. De a céltalan

rombolásból semmi sem lesz.

21

Az embernek csupán eszközként kell kitalálni a megismerését, a problémamegoldását, a valóságot, az

embert, a környezetét és önmagát, hogy azzal manipulálni tudjon.

A természet a mesterségesre a történelmi fejlődés szükségszerűségével válaszol.

Amit kitalálunk az mind nem létező, „illuzórikus” (virtuális) világ megvalósítása, vagy marhaság.

Az ostobaság is megvalósítható (nehogy lásd a politikát).

A társadalom szervezete: „mesterségesen megalkotott természetes történelem”. Ennél ellentmondásosabb

kijelentés, ami megvalósul, nem létezhet.

Erkölcsi idea: Elképzelés az akarat lehetőségeiről az élet (másokkal való) leélésének lehetetlenségével

szemben.

Szaporodni erkölcsös, de csak erkölcstelenül lehet.

Egyedül az embernek van erkölcse, ám erkölcstelen minden lény lehet.

Az élőlények között vannak alamuszi, agresszív, hullarabló és álnok gyilkos bűnözők, felszerelve szúró,

vágó, tépő, csípő és mérgező gyilkolásra kész szervekkel, amiket az ember nemhogy kitalálni, de még

mintázni sem képes, csak túlszárnyalni.

Másért élni nem erkölcsi kötelezettség belső parancsa, hanem kötelező.

Másnak, más céljaiért és sikereiért kell dolgoznom, mást gazdagítva és dicsőítve.

A felemelkedés primitív eszköze: A másikat lenyomni és uralni.

Élni, anyagcserét folytatni, szeretni, lakni, közlekedni, születni és meghalni elkerülhetetlenül kényszerülünk,

amit ragyogóan lehet akárkinek a hatalmával zsarolni, mivel nincs más lehetőségünk.

A közéletünk túszai, kiszolgáltatottjai, idomított igavonói, büntethető, megölhető, rángatható és fizetőképes

elemei vagyunk, és másért kell léteznünk és fizetnünk, mint ami a rendeltetésünk, és amire szükségünk van,

mert önmagunk és pénzünk felett mások rendelkeznek.

A jog megengedi a nagy - milliárdos pénzügyi korrupciós botrányok megúszását.

A „jogállam” vált nálunk, az engedélyezett bűn államává.

Közvetlen vagy közvetett hatalom: Közvetlen az erőszak, közvetett pedig a rafinéria.

Nincs szörnyűbb spontán folyamatban lévő dolog - amit mégis az ember talált ki és működtet - mint az

állam.

Hatalom a létezés lehetősége mások felett.

A dolgoknak-, és akiknek nincs hatalma, a hatalom eszközeivé válhatnak.

A szenvedélyes szerelem a hatalom birtoklása és kiélése.

A szerelemben mindkét fél más konkrét hatalmi (birtoklási) célt akar elérni.

A viszonzott szerelem - bármilyen harmonikus - mégis illúzió. Persze illúzió nélkül nincs is szerelem.

Aki nem a szavakban, hanem a tettekben hisz, az csalódik legnagyobbat a politikusban.

22

A lehetőség a „lehetetlenségeivel” korlátozza az akarat szabadságát.

A legnagyobb galádság, ha valaki más akarja megmondani, meghatározni vagy megszabni velem szemben

az én érdekemet és azt, hogy nekem mi a jó.

„Aki nem tudja erővel is érvényesíteni saját akaratát és érdekeit, az ne akarjon más érdekében fellépni”.

Elsősorban a jót lehet elrontani, mert az a legromlandóbb.

Minél közvetettebb és manipuláltabb a pénzszerzés, az annál elfogadottabb.

Az erőszak a szellem ellensége, és a hatalom testvére.

Az akarat az erőszak emberi formája.

Akarat mindahhoz kell, ami nem megy

A természettel szemben az akarat úgy tud győzni, ha a természetet megszemélyesíti úgy, mint ami

intellektuálisan kijátszható.

Akkor is szabad az akaratom, ha nem teszek semmit, ha nem oldok meg semmit, és nem megyek semmire

sem.

A cselekedet legáltalánosabb és legvégső „miértjére” a válasz a hit.

A tagadás „miértje” pedig a hitetlenség.

A tudás a hit próbája

Abban is lehet hinni, hogy nem kell hinni

A hitetlen szerelmes a gyönyört sem képes élvezni.

A sok munka, amit a boldogságomért végzek, hit nélkül izzadságos hiú fáradozás.

A hit elfogadja azt, ami a természetből jön, a technika (tudás) pedig pótolja azt, ami nem jön a természetből.

A véletlen nagysága mérhető, a hit nem. Ha nem számolunk a véletlenek mennyiségével, akkor a hitünk

ostobává válik

Téveszme indokolhat pozitív cselekvést.

Ha a hamisból következik az igaz, attól az még igaz marad.

Az eredményt a vakhit sem gátolja.

Jobb vakon hinni a sikerben, mint a realitástól elbizonytalanodni.

A nem éppen etikus adózás milliárdokat nyer a vakon várakozó lottózók ostobaságán-megszállottságán.

A sikerért tenni kell, ám a sikertelenségért semmit sem kell tenni, de jó elkerülni.

Felesleges magunkat okolni a sikertelenségért, mert az sohasem vesz figyelembe minket.

Ha a sikertelenség negatív érzést vált ki belőlünk, az biztosan felesleges, hamis és illuzórikus negatív

élmény.

Az érték főn óhajtott előítélet - a dolgokról, eszmékről és az eseményekről.

Az érték eredete az erkölcs, és forrása az erkölcstelenség.

23

Érték nélkül nem élhetünk, hiszen az élet is érték.

Az eszmei és anyagi érték megkülönböztetése egyértelmű, ám egyáltalán nem értelmes

A csúnya szükséges, a szép igényes.

Ha csak azt látnám, ami kell, sose látnám a szépet, pedig a szép nekem nagyon kell.

Az ember bizalom nélkül nem élhet, ezért mindennel szemben bizalmatlan.

A bizalom „jóérzés”, és a jóérzés uralkodik a ráción, mert a rációban nincs jóérzés.

Az angyalnak sokkal könnyebb ördöggé válni, mint az ördögnek angyallá.

A vak bizalom és a vak bizalmatlanság nem egy életbiztosítás.

A biztosítás megkötése bizalom dolga, a biztosító dolga pedig a bizalmatlanság kiaknázása.

A természet minden lehetségest létrehoz, az alkotás a lehetetlenre is képes.

A mesterséges dolog létrejötte éppen azért, mert lehetetlen, sehol sem található meg a világban

Ember sem lehet máshol a világban, mert lehetetlen és mindenben kirekeszti magát a természet spontán

folyamatából

Tudatosság is más a valóságos világban, mert lehetetlen.

Az ember a legtörékenyebb a természetben, hiszen a természetben éppen ennek léte a magasrendűség.

Az ember nem lehet meg természet nélkül. - De mindent a természet ellen kell neki tenni azért, hogy

fennmaradjon a természetben.

Az illúzió azonos az elképzeléssel, ám az elképzeléshez közelebb a valóság

Illúziónak vehető az egész élet és minden megismerés. Éppen ezért nekünk az illúzióink a

legfontosabbak, azaz, az illúzióink megvalósítása.

Az élet nem illúzió, de csak illúzióban lehet élni és meghalni.

Az élet értelme illúzió, és az illúzió értelme nekünk az élet - mert élni muszáj.

Az illúzió lényege a jó, de a valóság nem ismeri a jót.

Az ösztön objektíven követeli tőlünk az életet, de azt mi csak szubjektíven tudjuk leélni.

Az illúzió valósága a természetben a technika.

Annyi vagyok, amennyit az illúzióim (elképzeléseim) akaratából képes vagyok megvalósítani.

A siker nem jön magától, ahhoz nemcsak munka, hanem még több illúzió (elképzelés) is kell.

Minden létrehozott valóság, a megvalósult illúzió

A megvalósíthatatlan illúzió ellentéte nem a valóság, hanem a megvalósítható illúzió.

A tökéletesség is illúzió.

Az élő létező létezése az ártalmainak elpalástolásával lehet.

A képmutatás igénye és igényessége már öncélú entitássá vált.

24

Képmutatás, ha az anyagból forma, és a formából nekem való eszköz lesz.

A lehetetlen elérhetetlen, mégis én akarom megvalósítani.

Az ember képes becsapni és túlteljesíteni a természetet, pedig mégis halandó.

Az illúziónk mutatása és hatalma az eredeti képmutatásunk.

Az eszme hatása nemcsak az alkotóerejében, hanem az alkotóerő létrehozásában is meghatározó.

Tény lényege nem az, ami van, hanem az, amivel kezdhetünk valamit.

Nem azt várjuk a világfelfogásunktól, ahogy a világ hat ránk, hanem azt, hogy az elképzelésünk szerint

hasson

Az elképzelés nélküli megismerésnek nincs értelme.

A mesterséges ellentmondások a fantáziát gazdagítják.

Némely fantáziatermék megvalósítása felülmúlja az elképzelést is.

Tévedés, hogy a földbirtokból meg lehet élni, mert a föld magában - elképzelés nélkül - semmilyen

megélhetést nem ad. Az éhes embernek nem kívánatos a földet megenni.

A múltban élő ember még a temetőben sem létezik, aki meg a jövőnek él, az ma éhen is halhat.

A fogalom nem más, mint kitisztított elképzelés a dolgok vélt állapotáról.

Minek meghalni, ha arról fogalmam sincs.

Elképzelésünk nélkül még a számítógépünk sem kezd el nekünk működni. Habár nekem már egyszer

előfordult.

Az igaz is a képzelet terméke.

Aki elképzelés nélkül vesz fel százmillió forint kölcsönt, az könnyen a börtönben végzi.

Elképzelhetetlen a fény sebessége, a relativitás elmélete, vagy a kvantumelmélet létezői, mégis azok

magyarázatához a legtöbb fantázia szükséges.

A fantázia (képzelet) nagysága és minősége (realitása) különbözteti meg az embert az állattól, és az embert

az embertől is.

Művészi, üzleti és tudományos fantáziája csak a tehetséges embernek lehet érdemes.

Az egzakt, pontos és fantáziamentes fogalmak kialakítása is elképzelés kérdése.

A megvalósítható fantázia lehet a sohasem téves.

Ha a fantázia az elferdíthetőt célszerűen elferdíti, akkor hasznos, ám ha az elferdíthetetlent próbálja

elferdíteni, akkor haszontalan.

Ami a fantáziánk meglepő, szembetűnő és legfontosabb eredménye lehet, az elsősorban a jövőképünk,

amely teljesen a képzeletünkön nyugszik, mert még nincs.

Ha a világot - minden fantázia nélkül - olyannak fogjuk fel, ahogy megjelenik (ahogy pusztán hat ránk), az

lehetséges. Akkor ezzel, az elképzelés nélkül szerzett ténnyel az égvilágon semmit sem tudunk kezdeni.

Az élet „bűnét” becsapás nélkül nem is lehet elkövetni.

A közéletünk egyértelmű becsapása a politika, a gazdaság, az eszmeiség és a pénz. Egy sem képes becsapás

nélkül funkcionálni.

25

Minden megoldás a megoldatlan világ becsapását jelenti.

A világ nem az embert szolgálja, azt valamilyen ”megoldással” (fondorlattal) be kell csapni, hogy értem is

legyen.

Becsapni csak az ajtót lehet, meg azt, aki még él.

Becsapás a becsapás elleni biztonság is.

Az ártatlan a becsapottság kiszolgáltatottja.

A szabály pedig azért van, hogy a szükség megszegje:

A kereskedőnek el kell adni a portékáját.

Az éhes embernek ennie kell.

A kapzsinak harácsolni.

A szenvedélynek kielégülni.

A tiltásnak engedni.

A politikusnak agitálni.

A főnöknek végrehajtatni.

A katonának ölni.

A rendőrnek megbilincselni.

A bírónak elítélni.

A tanárnak követelni.

A szülőnek engedelmességre szoktatni.

A szeretőnek pedig kötelessége eltartani a családot.

Isten, haza, erény és szépség hirdetett eszméje, mindenféle becsapásra alkalmas, és mindenféle becsapást

elszenved.

A jó érzésűnek nem jó érzés becsapni a másikat.

Aki be akar csapni, abban nincs jóérzés.

Jóérzéssel nem lehet pénzt követelni

Jóérzéssel nem lehet szerelmet követelni.

Jóérzéssel nem lehet bizalmat követelni.

Jóérzéssel csak jóérzést lehet követelni (kérni!).

Az embertelenségben nem az előítélet, hanem az ember az, aki rossz.

A tekintély azért tekintély, mert a hatalmát a tudása és képessége fölött látatja.

Az élet is az előítélet megvalósítása.

Más azért dönthet helyettünk, mert mindig találunk olyan fejet, aki helyettünk is gondolkodik.

Nem az előítélet rossz, hanem a másságról, a szokatlanságról, az újdonságról és a befogadásról az

ismereteink, a jóhiszeműségünk, a tapasztalataink megalapozottsága és minősítése elégtelen vagy

embertelen.

A negatív előítélet a kár oka és téves indoka.

A primitívségből származó előítélet, bármilyen magyarázkodástól és viszonyítástól is primitív marad.

A mai tudomány is a távoli jövőben talán babonává fog válni, de, hogy hogyan, azt éppen a korunkból eredő

primitívségünk nem döntheti el.

Minden tudás előítélet, és mindennek a tudása - hamis ítélet.

A megismerés minden lépése újrakezdés a tévedések romjain.

Ha meghaltam, számomra minden helytelenné válik

Az igazság tökéletlensége képezi a megismerés feltételét.

26

A létünk biztos és szilárd alap helyett ingoványon nyugszik, és ezt az ingoványt kell a megismerésnek

megszilárdítani.

A megismerésünkben nem a zsenialitásunk, hanem a pipogya ostobaságunk az örök.

Minden mesterséges hang "hamis", mert nem természetes, lehet az a legcsodálatosabban zengő, tökéletes

zenei harmónia is.

A tévedés mindig hamarabb és hangosabban érkezik, mint az igazság.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

Az nem tökéletes, aminél van tökéletesebb, viszont, az sem tökéletes, aminél nincs tökéletesebb.

A világot nem én alkottam, és nem az én mondataimtól függ, de nekem olyannak kell lennie, mint amit

mondok róla, ami viszont az én alkotásom.

Az objektív megkülönböztetése a szubjektívtől, a szubjektum produktuma.

A megismerés szerepe más, mint az eredete: A megismerés a mesterséges tevékenységből eredt, és aztán

már nem a tevékenységet kutatja, hanem irányítja.

A mesterséges világ meghatározza a megismerést, és a megismerés megteremti a mesterséges világot

A megismerés először azért volt, hogy a tájékozódásunkat és életfunkcióinkat biztosítsa, másodszor pedig

azért, hogy vele problémákat tudjunk megoldani, a többi szerep csak ezek után következhetett: irodalom,

művészet és filozófia stb.

Az univerzum koncepciója nélkül létezhet, de akkor nekünk a legkevésbé van és érthető.

A megismerés tárgya lehet - bizonyos értelemben – „a tőlünk független valóság”, de a megismeréstől

független valóság kifejezése értelmetlenség

A gondolkodás és a megismerés kutatásával többre megyünk, ha azt nem az agyban, hanem a könyvekben

keressük.

A relativitás elméletéről semmit sem tudok meg Einstein agyának vizsgálatából.

Az én agyam működésének csak számomra van jelentősége, mások inkább a megnyilvánulásaimból

(írásaimból) tanulhatnak.

Az okos idejében kérdez.

A segítség felhasználásában okos lehetsz, de nem az elhárításában.

A büszkeségünk nem tesz okossá.

A szeretet és a jóérzés nem emberi eredetű, hanem inkább emberi a problémamegoldó képesség.

Az ember élete jórészt biológiai funkciók végrehajtásának a kínkeserves megteremtéséből áll.

A hatalom célja az akarnoknál elsősorban tudatosabb, majd irányultabb és minden tekintetben fokozottabb,

mint egy vezérmajomnál.

Egy hosszú beszédet végighallgatni néha idegesítőbb, mint egy állandóan csicsergő madárra figyelni.

Száz könyvből egy százegyediket írni - egy számítógép is képes

Az ész önmagában nem nyújt élvezetet, vagy örömet, hanem csak az, amit meg lehet élni általa.

27

Az életből nem lehet kizárni a halált, mert csak úgy tud létezni.

Az élet csak úgy lehetséges, ha környezetében és önmagában minden folyamatosan pusztul, ahogy fogy és

amit fogyaszt az élet.

Az életből véglegesen csak a halál gyógyíthat ki.

Az élő, amíg van, addig örök

Az anyagcsere - a felépülés mellett - leépülő folyamat is, hiszen levegőt sem tudok venni, ha a régit ki nem

fújtam minden pillanatomban, - és a többiről ne is beszéljek.

Még kevésbé van alkalmam önmagam megújítására, mert eddig is minden förtelmet el kellett követnem,

hogy legyek, hiszen nem fértem be abba, ami van, minden akadályt el kellett pusztítanom a létezésem

megújítása végett ott, ahol minden foglalt.

Ha az öntudat és emlékezet is örökölhető lenne, akkor minden szenilitást, rossz szokást, ballépést,

beidegződést, konzervatív merevséget, és az öregedésből származó minden haszontalanságot is élveznie

kellene az újszülöttnek. Az újszülött az öntudatát inkább tanulja, és az öntudatával inkább tanul, mint örökli

Talán éppen az a szerencse, hogy a tudat (tartalmai és élményei) nem örökölhetőek, hanem csak

megtanulhatóak.

Tehát az örök élet titka nem a megvalósíthatóságában, hanem az értelmében rejlik, mivel értelmetlen.

Milyen különös, hogy az embernek kell megteremteni a saját (erkölcsi és eszmei) létezését is, mert a

természettől nem várhatunk semmit ezen a téren. Az önteremtés az ember létének indítéka és indoka.

A spontán természeti törvények nem hoznak létre embert: A törvények nem érvényesülése

esetlegességeket, véletleneket, erőszakot és torzulatokat eredményez.

A természet borzalmas torzulata az élet, pláne az ember.

Az ember lelkes lény. Lelketlen ember elképzelhetetlen, de sokan vannak.

Aki nem tesz semmit azért, hogy ember legyen, abból nem is lesz ember.

Aki nem tanul eleget, abból nem ember, hanem szamár lesz.

Technikával a munka teljes kiküszöbölése jót tenne mindenkinek, de olyan ész még nem született.

Tehát az ember nemcsak eszközöket gyárt, hanem minden létezőt, önmagát, eszméit, barátait, szüleit és

feleségét (férjét) „elkészíti” magának ahhoz, hogy eszközként használni tudjon belőlük mindent.

Annál több nem lehet, mint ami van, de akarni mindent szabad.

A baj az, a megértésünket az zavarja, és a problémát az okozza, hogy sok másra is késztethetjük magunkat,

mint amire kényszerülünk.

 Bár, sok feleslegeset is tehetünk

 „Valóság, az, ami van, pedig pontosítva olyan mégsem lehet”.

 A memória a legstabilabbnak konstruált illúzió.

Aminek nincs értelme, az ember megteremti.

Az objektív világ nyilván azért objektív, mert nincs benne az értelmesség.

28

„Én vagyok”, amiből nem következik semmi, de ebből következtetek mindenre.

A szubjektum fogalmában az a feltételezés a fonákság, hogy a szubjektum van.

A szubjektivitásom ténye (az érzékelésem és élményem) a belvilágomban és nem a külvilágban van.

Szubjektivitás nincs a külvilágban, csak a hatása, ami viszont objektív.

Az objektív világ, úgy ahogy éppen van, (ismeret nélkül) semmire sem jó.

Az objektív világgal kezdeni kell valamit (pl. megismerni), hogy nekünk is legyen.

Hiba. Az embernek sajnos későn nyílik ki a szeme

Az ember előbb hibázik, majd kinyílik a szeme, ám nyitott szemmel is lehet hibázni, csakhogy a szem

kinyitása (hogy, hogy nem, de) mindig fokozható.

Az ember csak azért ismeri fel a szubjektivitását, mert felismerte annak a tévedéseit.

A dolgok belső eredetét kutatjuk, de csak hatásokkal és következményekkel találkozunk.

A múlt lezárt, mert elmúlt, nincs már, de ha a múltat akarjuk folytatni a jövőben, akkor rengeteg

lehetőségünk maradt.

 Csak akkor nyilvánvaló a nyilvánvaló, amikor a dologban akaratunk szerint a nyilvánvalóságot

kutatjuk és megállapítjuk.

Az is lehet értelmes, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

Nekem nem értelmes, és nekem nem is nyilvánvaló, hogy a politika állandóan a zsebemben turkál, pedig az

egyértelmű.

Abban is kereshetünk értelmet, ami nyilvánvalóan értelmetlen.

 A logikátlan fantázia értelmes, de nem termékeny

 Az ismeretlen, logikátlan és értelmetlen természet fogalma sületlenség.

Úgy néz ki, mintha a logikával határoznám meg a természetességet is, pedig az logikai képtelenség.

A természetnek nincsenek logikai szabályai, hanem a logikának kell betartani a természet szabályait, amiket

a logika állapít meg.

A logikus beszédnek, logikusnak is kell lenni, különben értelmetlen. Lásd: a politikus logikáját.

Ami nincs, de szükséges, azt el kell készíteni (megalkotni) a semmiből, hogy legyen.

A homályos, nem ismétlődő, lemérhetetlen és ellenőrizhetetlen adatokra, mint használható tényekre

hivatkozni: szélhámosság.

Az irracionális magyarázat nem hamis, hanem értelmetlen.

Az ismeret arra való, hogy valamire jó legyen.

A természetben annyira nem fontos a logika, hogy (keresés és kitalálás nélkül) nem is található.

Az ember viszont logikája nélkül képtelen a természetet magyarázni.

Ám, az ember a természet „logikáját” kikutathatja, de a főnökét nem.

Az ismeretlennel a tudós foglalkozik (aki tud), az ismerttel a tanuló (aki még nem tud).

Minél kisebb részletét figyeljük meg az univerzumnak, annál többet nem tudhatunk róla, és minél nagyobb

egységét figyeljük meg az univerzumnak, annál kevesebbet tudhatunk róla.

29

Lehet, hogy a világ egyöntetű, de attól még lehet annyiféle is, amennyi részecske csak létezik.

 A végén úgyis mindent vissza kell adni a természetnek, még az életemet is.

A létrejövés a legeredetibb elvonatkoztatás.

Minden, ami létrejön, helyet követel magának a világban, mert ott minden foglalt.

A nyersanyag nyeréséhez el kell pusztítani az illető anyag eredetiségét, meghagyva azt, ami egészen más,

azt, ami az embert szolgálja a szolgaság igazi értelmében.

Az élelmezést szolgáló haszonállatok potenciális élelmiszerek, potenciális hullák, az étkezési szokások

passzív eszközei, amit (és amíg) az emberi erkölcs elnéz vagy megenged.

Az ember végeredményben hullával táplálkozik, hullába öltözködik, és hullákkal bebútorozza a lakását,

mert eszközének anyaga valaha élőlény volt.

Az ember egyformán bánik a szerves és szervetlen nyersanyagával, társaival és feleségével, mert először az

eredeti funkcióját (tőlem függetlenségét, lányságát) pusztítja el mindegyiknek.

Nekünk semmi és senki sem más létező, ha rólunk van szó.

"A szem becsukása megszünteti a rémség látványát, de kiélezi a rémség veszedelmét".

Ha minden kijelentést teljesen érteni kellene, akkor semmiről sem beszélhetnénk.

Az értelmes beszéd nem lehet más, mint a megegyezés tárgya. Ebből következően mindenki kimondhat

mindent, ha van befogadója.

Az értelmetlent is értelmessé tehetjük, különösen, ha van hozzá érdekünk.

A megismerés nincs másként, el kell sajátítani.

Azt lássam, ami van, és ne azt, amit nézek.

A beszéddel legtöbbször többre megyek, mint a mutogatással, bár mutogatva is lehet beszélni.

A világ minek, ha én nem vagyok?

Két világ van, az én világom, és a többi

A természetet megérteni éppen azzal lehet, ami ott nincs, pl., az okszerűség, logika, matematika és

tökéletesség stb., magyarázataival.

30

Hiszen a világgal akkor megyünk valamire, ha abban megtaláljuk magunkat is.

Az ember ne csodálkozzon azon, ha nem ismeri meg a világot úgy, ahogy szeretné, hanem

örüljön annak is, ha csak használni és magyarázni képes a megismerése által a világot.

A fejlődés más irányok degradálásával történik. A legfejlettebb a legdegradáltabb valami.

Az ember sokkal tökéletesebb hipotéziseket tud teremteni, mint azokat bizonyítani,

Ami eredetileg volt igaz, a változtatás hamissá tette.

Az alkotást emberi értelemben igazzá teszi a megvalósíthatósága, és célszerűvé a megfelelősége.

Nyersanyag lehet minden, én is magamnak, mert általam lesz valami. A tanárnak a diák a nyersanyaga,

a tanulónak meg a saját képessége, majd a tanára, a politikusnak a társadalom, a művésznek az ízlés, a

filozófusnak az ész és a házasságban a házastárs.

Az alkotás, ha nem rejt csalárdságot, nem is működik.

A természetfelfogás csak a megszemélyesített lehet.

Nélkülem semmi sem lehet, pedig „kell”, hogy más is legyen, csakhogy a „kell” is személyesen az enyém.

A probléma a megoldásban véget ér, megszűnik.

A tudás célja véget érhet, de a tudás megmarad.

Fogyasztani nemcsak a tárgyat, hanem az eredményt és a sikerhez vezető tudást is lehet.

A feledés a tudás enyészete.

Az eredménynek - voltaképpen - egyáltalán nem kell tartalmazni a problématornya történelmének összes

információját, mert akkor sohasem jöhetne létre, csak annak a cáfolatát.

A bürokratát azért nem lehet kivárni, mert minden általa ismert megelőző megoldást alkalmazni szeretné.

Az öntudatomat kénytelen vagyok tanulással megszerezni (pedig adott), fejleszteni, kihasználni, közölni,

rávezetni és másokra (másra) rákényszeríteni, annak ellenére, hogy fogalmam sincs arról, hogy mi az, mire

jó és mire lett?

31

Az öntudat egy olyan nyeremény vagy isteni kegy, amit szabad az embernek követni, ismételni, tanulni,

fokozni, tökéletesíteni, variálni és használni, csak közvetlenül átadni nem lehet.

Emberi céltudatosság nem lehet a természetben, viszont, szinte minden emberi cselekedetet a célja irányítja

a természetben.

Ember sem lehet meg céltudat nélkül, de megfeledkezhet magáról.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A saját tudatosságomról tudok, a másokéra csak következtetek.

Tudni közvetlenül én tudok, megismerni más is és mást is, ha a kettőt megkülönböztetem.

A természet önmagának és minden másnak van, de csak az embernek érthető.

Az érthetőség viszont nem természeti eredetű, hanem az ember tájékozódásából és eligazodásából

származhat.

A megértéshez ma már elég a bizonyítottság és a következetesség.

A tudás sem azonos a megismeréssel, mert a tudásunk is mással, a megismerésünkkel akar valamit

megoldani.

A természetet is mi akarjuk megérteni a magyarázatainkkal, mert a természet a legkevésbé kíváncsi

önmagára.

A létezésed neked kell megoldanod, különben elpusztulsz vagy elpusztítanak!

 A mesterségesség bűne örökös aktivitásra ítélte az embert.

A lehetetlen problémát a megfelelő tudás megoldja. Ha nem képes megoldani, akkor az, vagy nem

megfelelő, vagy pedig nem tudás.

A lehetetlenben az a legnagyobb lehetetlen, hogy megvalósul.

A technika eredeti rendeltetése az, hogy megvalósítsa az ember számára a "lehetetlen" fennmaradást, nem

pedig, hogy kielégítse a „lehetetlen” igényeit.

A megértésnek és a véleménynek, ha nincs vége, azt folytatni kell, amíg befejeződik, különben

cselekvésképtelenek maradnánk, vagy vaktában belevágnánk mindenbe, mint a politikusok.

A végtelenség fogalma a megismerés dilemmája, és nem a világé, mégpedig a megismerés természetéből

következik, és nem a természet természetéből.

A véges eszünkkel akarjuk megérteni a végtelen univerzumot, ami képtelenség.

A fény hátulról nem látszik: A fény nem is látszik, csak a forrása, vagy annak a visszaverődése valamiről.

Ha a legmesszebbre a fény megy el, akkor vajon mi lesz a fénnyel a semmiben? Ezt ellenőrizni sem tudjuk,

mert a fény hátulról nem látszik, elöl meg, nem ütközik semmibe, ami onnan visszaverné.

A végtelen vége a semmi.

A végtelen sehol sem végződik, vagy ott, ahol a sehol van.

Minden képtelenség: ami megvalósulhat egyszer is, annak a végtelenben meg kell valósulni végtelenszer is!

32

Sőt, azonosan (nemcsak hasonlóan) és a teljes azonossággal is meg kell valósulni a végtelenben mindennek

végtelenszer.

Ennél csak az a feltételezés képtelenebb, hogy a kozmosz ilyen szempontból véges és olyan szempontból

végtelen.

A végtelen fogalmilag sem lehet, mert negatív fogalom. A negatív az, ami nincs

Minden a semmiből jön, és a semmibe megy, és ebben nincs semmi misztikum.

Az ember kitalálta a létet, teret, időt, világot, tudatát, megismerését, intelligenciáját és tevékenységét, ami

már egy sem az övé, mert ki kellett találni.